A program végén a klarinétművész aktatáskájából előkerültek legfrissebb lemeze, az On the Third-Stream-Path példányai is, és akkora volt az érdeklődés a hanganyag iránt, hogy Dudás végül üres táskával térhetett haza a Szent Gellért térre.

Az új Dudás-lemez címében szereplő jazztörténeti fogalom (Third Stream) azt jelzi, hogy itt olyan jazzdarabokat hallunk majd, melyekben nagy jelentőséggel bír a megkomponáltság és az ellenpontozás; valamint a szerzemények, bár valamivel szorosabb rokonságot tartanak a jazzel, mint az európai hangversenyzenével, mégis „harmadik utas”-nak tekinthetők, abban az értelemben, ahogy e fogalmat Gunther Schuller használta 1957-ben, a Brandeis Egyetemen tartott nevezetes előadásában.  

A Németországban élő muzsikus a néhány évvel ezelőtt folytatott „Hosszú beszélgetés”-ünkben (a Készíts salátát című könyvben) már megfogalmazta, mit ért Third Streamen: míg úgy vélte, az interjúnkban sokat boncolgatott Webern-lemeze (Brückenschlag) nem tekinthető Third Stream zenének, addig a Magyar képek átirata (Este a székelyeknél, Tót legények tánca) már kimeríti a fogalmat – „Ez esetben lehet Third Streamről beszélni, klasszikus és jazzelemek összefolyásáról, habár a jazz itt lényegesen nagyobb súlyt kap.” A Bartók-mű Dudás-féle unortodox feldolgozása kivételes példának számít; a jellegzetes Third Stream darabokat jazzisták szerzik – a klasszikuszenei kompozíciós hagyományok figyelembevételével. Tipikus, bár ritkán emlegetett esete ennek George Russell 1949-ből való A Bird in Igor’s Yard című darabja, mely Stravinskyt és Charlie Parkert egyszerre idézi meg már a mű címében is. Stravinsky zenéje amúgy is gyakori idézettje a jazzkomponistáknak: Dudás szintén megemeli előtte a kalapját a mostani CD-n hallható, szóló klarinétra írt Recitalban.

Az utóbbi években Dudás Lajos régi lemezeiről szemezgetve állított össze CD-ket (Some Great Songs Vol. 2, Return to the Future, The Lake and the Music), ez a szubjektív rendezőelv érvényesül az On the Third-Stream-Path konceptalbumon is. De a formációk és a felhangzó zeneszámok tekintetében a mostani CD talán változatosabb elődeinél. Dudás sose játszik populáris jazzt, a mainstream és/vagy klisészerű megoldások untatják; viszont szívesen dolgoz fel számára érdekes alapanyagnak hangzó standardeket. Jelen lemezén még két lépést hátrál, és csakis saját szerzeményekből válogat: így a hallgató betekintést nyerhet egy komponistaként is rendkívül sokoldalú zeneművész világába.

Rögtön a lemez elején egy avantgarde művel találkozunk, melyet a mára legendássá vált CL 4 ad elő, egy igen ritka kamarajazz-formáció, az a bizonyos német klarinétkvartett, melyben Dudáson kívül Theo Jörgensmann, Diether Kühr és Eckard Koltermann vett részt, utóbbi basszusklarinéton. A kvartett csak néhány évig létezett, az itt hallható Minimal Musicalt 1986 januárjában rögzítették Kölnben, a Konnex kiadó számára.

A Stravinskynak ajánlott pompás kis szólóklarinét-darabot már futólag említettük. Akit a szólóban játszó Dudás művészete ragad meg leginkább, a CD-n még két efféle előadást talál, a játékos díszítésekkel élő, virtuóz Valse pour Clarinette Solo című ragyogó darabot, majd a CD zárószámaként a Cauda című miniatűrt. A gyűjteménybe két rövid free improvizációt választott ki a klarinétos Elmar Guentes bőgőssel és Hubert Bergmann zongoristával, egy alkalmilag összejött együttessel. A szeszélyes fordulatokra épülő There Is No Doubt után ugyanez a trió adja elő a szintén rögtönzött Pregoers Memoryt, amely szabadjazz jellege ellenére sokkal könnyebben befogadható a korábbi darabnál. A CD talán meghökkentőbb felvétele ugyancsak trióban készült Sebastian Buchholz altszaxofonossal és Yildiz Ibrahimova bolgár/török jazz- és népdalénekesnővel. Az elsöprő lendületű Bulgarian Dance az etnojazz éneklés egy egészen különleges, merész változatát képviseli. Dudást és leggyakoribb munkatársát, a gitáros Philipp van Endertet lírai oldaláról mutatja be a Wiegenlied; e ringató szerényen húzódik meg a tempósabb, nagy virtuozitást követelő számok között.

Aki annak idején nem jutott hozzá a hamar elfogyott Brückenschlag albumhoz, Dudás Lajos egyik főművéhez, most részben pótolhatja a hiányt, mert a lemezen szereplő klarinétra és zongorára írt Balettzene itt is felcsendül, kettős tükörben mutatva a komponista és az előadóművész Dudás elsőosztályú tevékenységét. De hogy nemcsak kamarazenében járatos a klarinétos komponista, azt az album egyetlen, 1992-ből való szimfonikus felvétele mutatja: ekkor vette fel Dudás az Artie Shaw-nak ajánlott Concertino für Klarinette und Orchestert a WDR Radio Orchestrával, David de Villers vezényletével. Az hommage gesztusa természetes, hiszen a swingkorszak népszerű zenekarvezetője, s a háború előtti amerikai jazz egyik legjelentősebb klarinétosa 1940-ben mutatta be a maga Klarinétversenyét, a művet, mely Dudás Lajossal is megíratta ezt a rövidebb, tizenhét perces zenekari darabot. Stiláris szempontból talán más sorrend szerencsésebb lett volna, és ezzel a nagyszabású művel lehetett volna zárni az albumot, de a Cauda, vagyis a „farok”, azaz a „coda” nem kerülhet az utolsó előtti helyre, ez érthető. A konceptlemez ebben a sorrendben is kerek egésszé áll össze. Persze az is igaz, hogy ilyen gazdag archívumból szinte csak szerencsés kézzel válogathat a művész…

Jazzsick, 2021

1. Minimal Musical
2. Recital
3. There Is No Doubt
4. Bulgarian Dance
5. Wiegenlied
6. Pregoers Memory
7. Valse pour Clarinette Solo
8. Balletmusic for Clarinet and Piano
9. Concertino für Klarinette und Orchester
10. Cauda – Miniature for Solo Clarinet

Közreműködik:

 Dudás Lajos klarinét
Theo Jörgensmann klarinét
Diether Kühr klarinét
Eckard Koltermann basszusklarinét
Hubert Bergmann zongora
Elmar Guantes bőgő
Sebastian Buchholz altszaxofon
Yildiz Ibrahimova ének
Philipp van Endert gitár
Reinhard Knoll zongora