A Liszt Ferenc-díjas cimbalomművész új lemeze társak nélkül készült, szólólemez lett, melyen jól ismert dalok csendülnek fel egész másképp, mint ahogy eddig ismertük. Az utolsó szám kivétel, mellyel a márciusban elhunyt zeneszerzőre, barátjára, Eötvös Péterre emlékezik.

A Gyémánt Bálint Trió lemezét joggal nevezhetjük nemzetközi sikernek legalább annyira, mint hazai kulturális aktualitásnak. A lemez kiadója a freiburgi székhelyű Jazzhaus Records. A “bakelit” lemez külsejében tökéletesen illik a nemzetközi elvárásoknak, valószínűleg bekerül a nemzetközi vinyl terjesztési láncokba, vagy már be is került.

Üdítő hallgatnivalót jelentetett meg a zongorista Pintér Zoltán, mégpedig 2022-ben alapított formációjával, amely már nevében is elárulja azt, hogy melyik stílusirányzatot képviseli. Legyünk őszinték: a mindenki számára érthető és élvezhető melodikus modern jazz igazán „hiánycikk” a mai akusztikus kavalkádban…

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Megjelent a bőgős Egri János és a fiatal versenygyőztes Egri János Jr. új lemeze, melyet a híres zongorista, Füsti Balogh Gábor emlékének szenteltek, Tribute to Füsti Balogh Band – The Big Things címen.

A kedves olvasó joggal csodálkozhat, hogy a hat éve elhunyt lengyel trombitásnak hogyan jelenhet meg új lemeze. Az ECM ezúttal is bravúrral rukkolt elő: a világklasszis kvartett éppen 20 évvel ezelőtt rögzített felvételeit az idén januárban „vették kezelésbe” és nyáron adták ki. Manfred Eicher (az ECM főnöke) hihetetlen aktivitásának hasonlóan szenzációs példája volt a Keith Jarrett Quartet „Sleeper” című, 1979-ben Tokióban felvett lemeze, amelyet 34(!) évvel később adtak ki! Mi minden lehet még az ECM archívumában?

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Több mint három éve írtunk nagy elismeréssel az izraeli tenorszaxofonos „Here Be Dragons” c. lemezéről, ami ugyan nem bemutatkozó alkotás volt, de az ECM márkán az „első fecske”. Két éve aztán „menetrendszerűen” következett az „Isabela”, amelyről ugyancsak beszámoltunk. Most pedig megjelent a „trilógia” harmadik tétele is! Ez annál is inkább elmondható, mert a kvartett tagjai – a dobos kivételével a korábbi felállással azonosak.

A swing korszak után sokan a big bandek végét jósolták, de a jazztörténet bőven rácáfolt ezekre a tévhitekre. Nem kell bizonygatni, hogy sok évtizeden át nemcsak a jazz szülőföldjén, de az egész világon számos kitűnő nagyzenekar működött, és a jazz legmodernebb irányzatai sem nélkülözték ezeket a formációkat. Most éppen a szomszédos Ausztriából kaptunk egy figyelemreméltó nagyzenekari jazzalbumot…

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

A világhírre szert tett magyar gitárosról, Szabó Gáborról szóló könyv 2022-ben történt publikálása után az idén nyáron két lelkes olasz jazzrajongó újabb kötettel mutatkozott be, ezúttal Zoller Attilának állítottak emléket a szó erejével…

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Jómagam úgy vagyok a már 86-ik évét is betöltött Charles Lloyd aktivitásával, mint voltunk a műfaj sokszor emlegetett „aranykorában” az ikonikus zenészek akkori albumaival. Úgy vártuk Davis, Coltrane, Gillespie, Mingus, Brubeck vagy Dexter Gordon, Horace Silver és Art Blakey egy-egy új albumának megjelenését, mint egy Nobel-díjas író új regényét vagy egy márkás filmrendező legfrissebb alkotását. Nos, Lloyd is ebbe a „jazzelitbe” tartozott, sőt – szinte „utolsó mohikánként” – ma is tartozik.

Számos alkalommal bevallottuk már, hogy elsősorban az amerikai és a hazai jazzre korlátozódnak ismereteink, hébe-hóba a nyugat-európai (elsősorban is az ECM kiadványok) kerülnek még sorra. Mentségünkre legyen mondva, hogy az elmúlt évtizedekben már olyannyira nemzetközi lett a műfaj, hogy nincs olyan része a földkerekségnek, ahol nem találkozhatnánk kvalitásos jazz produkciókkal.  Mindezeket pedig lehetetlen figyelemmel kísérni.

Harry Skoler is Professor of Woodwinds at Boston's prestigious Berklee College of Music. We thank the famous clarinet artist Lajos Dudás for the review he wrote of Harry Skoler's latest album. (ed.)