A Borbély Mihály Quartet: Miracles of the Night című új albuma pár hete jelent meg, december 7-én este 8 órakor pedig élőben is hallható lesz az Opus termében.

A lemezen a számok címei igazán beszédesek, mint Lidérc vagy Hajnali fohász vagy Árnyak, ébredések. Borbély Mihályt a lemezről és a koncertről is kérdezem.

• Irk Réka / Jazz.hu: Legutóbb a quartettel 2019 őszén jelent meg albumod, a Grenadilla. A lemezen ugyanaz a trió áll mögötted, azonban abban biztos eltér az előzőtől, hogy jóval szabadabb irányt vesz. A pandémia hatása, hogy szabadabb és egyben kicsit merengősebb, komorabb zenék hallhatóak a lemezen?
• Borbély Mihály: Régi tervem volt egy nyugodtabb hangvételű, mélyebb, filozofikusabb lemezanyag rögzítése. Mindig lenyűgözött Miles Davis Kind of Blue albumának hangulata, ill. számos balladalemez, ám a fő inspirációt Bartók “éjszaka zenéi” adták, s erre az éjszaka tematikára fűztem fel aztán az elkészült zenei anyag gondolati ívét, ilyen értelemben mindenképp illik rá a “concept album” meghatározás. Semmiképp nem szerettem volna az elmúlt időszak pandémiás szorongásait direkt módon megjeleníteni, de biztos nem véletlen, hogy a világ gondjai épp most hívták belőlem elő ezt a lemezanyagot. Ugyanakkor az album spirituális töltése és hitem zenei megvallása is fontos szándékom volt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Ezen az albumon több egészen rövid darab is szerepel. Ezek általában duó felvételek. Más-más fúvós hangszerek és dob, ütőhangszerek közös játéka egy kivételével. Ezek a zenésztársaiddal közös szerzemények is. Ez azt jelenti, hogy felvétel alatt születtek vagy előtte már készítettetek hozzá vázlatot, megvolt a téma? Megosztanád az olvasókkal, melyik cím mit jelent számodra, miért pont azt adtad neki?
• Borbély Mihály: Igen, ezek közös improvizációk, amelyeket azért szerettem volna rögzíteni, mert koncertjeinken is rengeteg szabad rögtönzés tágítja kompozícióimat, vagy köti össze az egyes számokat, s az évek során kialakult zenei empátia jelentette azt az aranytartalékot, amelyre alapozhattunk a stúdióban is. Egy-egy hangulatot, zenei karaktert vagy kiinduló hangnemet határoztam csak meg a felvétel előtti másodpercekben, s már születtek is ezek a kis gyöngyszemek - mindannyiunk kedvencei.
  
  • Calling Distances / Hívó távolok
  Az indító szaxofon motívummal “provokáltam” kollégáimat, itt Tálas Áron dobol.
  A hívó távolok álomszerű megjelenése, olykor sejtelmes, máskor határozott zenei gondolatok.
  • Shadows, Awakenings / Árnyak, ébredések
  Moldvai furulyám városi kalandjai, régmúlt és 21. század találkozása, árnyak, ébredések.
  • Knocks…Halts…Shadow Beckons / Kopog… megáll… árnya int…
  Klarinét-dob duó. “Pontok” - ennyit mondtam Hunornak a felvétel előtt, s pontszerű játékmódunk, illetve a dob effektjei juttatták eszembe Juhász Gyula egyik versének egy-egy szavát.
  • Is this Strange Too? / Ez is furcsa?
  Polygon trióm nyáron megjelent lemezén szerepel egy Dés Andrással előadott basszusklarinét-kanna duó, s a szokatlan hangszerpárosítás miatt lett annak “Furcsa páros” a címe (nem véletlen a filmes áthallás sem). A basszusklarinét-bőgő talán kevésbé furcsa, ezért van itt kérdőjel a cím végén.
  • Nightmare / Lidérc
  Egy rémálom zavarja álmunkat, kettős furulya szeles hangja, zongorahúrok pendülése, különleges hangszínek - a vége happy end: lidércünk vidámra szelídülve tűnik tova.
  • Dawn Prayer / Hajnali fohász
  Tárogató-zongora duó. Itt egy skálát és egy hangulatot adtam kiindulási pontnak, s mindketten meglepődtünk, hogy elsőre milyen szép, nyugodt, spirituális töltésű, formailag is felépített miniatűr született - a címadás sem véletlen…

• IR / Jazz.hu: A misztikus, vészjósló szerzemények közül egy vidám dal már-már kiugrik. A Threeplus Dreams / Nemhárom álom c. dalnak más a hangulata. Itt mire utal a cím?
• BM: Ez egy 3/4-es szám, de az általam eredetileg kitalált bőgő groove 4/4-ben volt, s később alakítottam át hármas lüktetésűvé, így tartottam érdekesebbnek - a tréfás “nemhárom” kifejezés erre utal tehát, s ha mindez az ember álmában történik, már adott is a cím :)

• IR / Jazz.hu: Vannak a zenész társaiddal közös szerzemények is a lemezen.
• BM: Igazából csak a közös improvizációinkat jelöltük így, hisz azok valóban a pillanat szülte, “real time” kompozíciók. Külön örülök, hogy Tálas Áron „A várakozás maga” című kompozícióját hozta erre az albumra - az ő számai mindig jól illeszkednek az együttes repertoárjába, ugyanakkor különleges színt képviselnek, hisz nem csak nagyszerű zongorista és dobos, de nagyon egyéni hangú zeneszerző is.

• IR / Jazz.hu: A „No Train, No Station / Se vonat, se állomás ” mintha egy sirató lenne, mély érzelmeket csal elő a hallgatóból. Miért adtad ezt a címet neki?
• BM: Igen, én is azt hiszem, ez a legmélyebb, és talán legszomorúbb darab is a lemezen, valóban egyfajta sirató. A cím némi reménytelenséget is sugall, ám én inkább úgy fogalmaznék: remény a reménytelenségben. És igen, örülök, hogy említetted: “mély érzelmeket csal elő a hallgatóból” - nemcsak ennek a számnak, de
  

  az egész lemez egyik legfontosabb üzenetének tartom ezt a lelki, érzelmi töltést, amely egyre inkább kiveszőfélben van a mai kor zenéjéből.

• IR / Jazz.hu: A lemezen a fáradt, gondterhelt estétől indulva megérkezünk a reggeli derengésbe, amely új energiát és jobb kedvet, örömöt hoz: „The Light is Calling, Gently Waking Me / A fény már hív, szelíden kelteget”. De lehet ezt az élet nehézségeire is érteni, hogy eljön a holnap, ami szebb és magasztos célokat hozhat. Mi volt a koncepciód a címekkel és a hozzájuk kapcsolt gyönyörű zenékkel? Egyáltalán a dalok voltak előbb vagy az ötlet az éjszaka csodáihoz?
• BM: Mint említettem, az album vezérfonala és hangzása már korábban megszólalt bennem, s a lemezre írt kompozíciók is ennek szellemében születtek. A gondolati ív felvázolása és a hozzá tartozó koncepciózus sorrend összeállítása értelemszerűen az utolsó mozzanat volt, de a felvételek során éreztem, hogy milyen hangulatokra lesz majd szükség a végleges forma kialakításához. Azt már külön áldásnak tartom, hogy a történet létrehozásához egyetlen láncszem sem hiányzott, jól gazdálkodtunk az idővel a stúdióban, volt tehát bőven anyagunk az ideális sorrend megalkotásához.

• IR / Jazz.hu: Lehet, hogy mást is érdekel, hogy miért nem Borbély Műhely néven jelenteted meg a lemezeket, amelyik néven koncertezel? A honlapodon is csak ez a nevű együttes szerepel, a Borbély Mihály Quartet nem.
• BM: Ez a hatodik lemezünk, s a legelső albumunk (Meselia Hill, 2004) idején megfogadtam Gőz László, BMC igazgató-tulajdonos tanácsát, aki a külföldi terjesztés miatt javasolta a hagyományos nevet, hisz a Borbély Mihály - Borbély Műhely szójáték külföldön egyáltalán nem, vagy csak nagy magyarázkodással lenne érthető. Ráadásul akkoriban még nem jött vissza divatba az egykori, manapság már nagyon is általános “borbély műhely” elnevezés, a haj- és szakállformáló fodrászatokra. A vezetéknevem és a zenei műhelymunka, amely ebben az együttesben mindig is nagyon fontos volt, szellemesnek szánt összekapcsolása ma már nem is hangzik olyan különlegesen, de immár a védjegyünkké vált. Egyébként nemcsak a lemezeken, de a külföldi koncertjeinken és honlapom angol verziójában is következetesen a Mihály Borbély Quartet nevet használjuk.

• Irk Réka / Jazz.hu: Szerdán kerül sor a lemezbemutatóra. A lemez közel egy óra. Egyben fogjátok eljátszani az egész lemezt?
• Borbély Mihály: Az első részben a teljes lemezanyagot előadjuk, ami koncert változatban mindenképp hosszabb, bő egyórás szeánsz lesz, a második, rövidebb részben pedig régebbi számainkból és átdolgozásainkból játszunk néhányat.
  Különleges estét ígérünk - mindenkit szeretettel várunk!

Borbély Mihály Quartet • Opus Jazz Club • 2022. december 7. (szerda) • 20:00

Fotó: Huszti István