Elsőként a mindkét – szerkesztőségi és közönség – szavazáson a legjobbnak választott művészeket kérdeztem.
Juhász Gábor mindkét szavazáson az év legjobb jazzgitárosa lett, ez még nem elég, mert a másodiknak választotta a közönség az év zeneszerzője kategóriában.

- Milyen márkájúak a hangszereid?

Köszönöm ezeket a kérdéseket! Szívesen beszélek a hangszereimről, végül is velük töltöm a legtöbb időmet. Összesen hat gitárom van. Egy Gibson ES 175, egy Gibson ES 335, két Telecaster, amit Steve Kara barátom készített, egy Alhambra klasszikus gitár és egy nagyon öreg Schunda József gyártotta fémhúros akusztikus gitár. 

- Mióta játszol rajtuk?

Az Alhambrán a kilencvenes évek elejétől. Akkor a Tin Tin Quartettel akusztikus etno jazzt játszottunk és ahhoz jól jött ez a hangszer. Azóta nagyon sok koncerten és felvételen használtam.
Az évszázadosnál is öregebb Schunda a kétezres évek vége felé került hozzám, akkor újíttattam fel.
A Gibson ES 175-öst nemrég szerezte egy barátom Hollandiából. Egy ehhez nagyon hasonló Ibanezen végeztem a jazztanszakot 1988-1992-ig. Nemrég a kezembe vettem azt a hangszert is. Megható volt.
A Gibson ES 335 kb. tíz éve van nálam, de egy ehhez nagyon hasonló hangszeren játszottam a kétezres évek elején a legtöbb koncerten és lemezen.
Steve Kara barátom szintén nagyjából tíz éve készítette el nekem a Telecastereket. Ennek is volt előzménye, az 1978 című lemezen például egy 1978-ban készült Fender Telecasteren játszom.  

- Miért választottad ezeket a hangszereket? Mit tartasz fontosnak egy hangszer kiválasztásánál?

Valamiért klasszikus, bevált hangszerek kötnek ki tartósan nálam. A Gibson ES 175 a jazz zenészek igáslova. Joe Pass, Herb Ellis, Pat Metheny, Jim Hall játszott ilyen hangszeren a legtöbbet.
Az ES 335 leginkább BB Kinghez köthető, de nagy kedvencem John Scofield is egy ehhez hasonló hangszeren játszik.
A Telecasterekre leginkább Bill Frisell felvételei hívták fel a figyelmem. Nagyon jól alkalmazkodó sokszínű eszközök. Csodálom bennük a mérnöki munka okosságát. Az én példányaimnál ráadásul nagyon megható számomra, hogy egy barátom készítette őket. Ugyanígy vagyok az erősítőimmel, amiket Nyerges András barátom készített.
A klasszikus gitár egy praktikus megoldás volt a pályám elején, de meglepő módon az a hangszer ragadt meg nálam legtovább.
A Schunda egy igazi különlegesség. Ez is egy barátomtól került hozzám. Gitárok ritkán érnek meg ilyen magas kort a sík fedlapjuk miatt. A hegedűféléknél a boltíves kialakítás miatt fordulhatnak elő akár több száz éves példányok is.

- Mikor cserélsz le egy hangszert másikra? Más zenészek ajánlanak új zeneszerszámot vagy áruházakban nézel körül?

Általában olyankor adtam el hangszert, amikor úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak. Természetesen kipróbálni egy hangszert, hogy az tényleg meghosszabbítása-e az ember gondolatainak, vagy csak egy szép tárgy, kizárólag úgy lehet, ha az embernél van huzamosabb ideig. Ezért érdemes megvenni a kiszemelt hangszert. Ezek nem olyanok, mint az autó vagy a cipó, idővel el lehet őket adni, nem vesztenek sokat az árukból. Attól sem kell félni, hogy veszít valamit az ember a cserén, hiszen jobb esetben azért keres is a hangszerekkel valamit. A legértékesebb kincsek természetesen nem gyakorló zenészeknél vannak, hanem jómódú gyűjtőknél, de szerencsére a gitár nem feltétlenül drága.
Frisell egy 500 dolláros hangszerrel vette fel azt a lemezét, amin Ron Carterrel és Paul Motiannal játszik.
Legtöbbet én is az ajándék gitárommal lépek fel (Telecaster), igaz ezért nagyon szerencsésnek is érezhetem magam. Valamiért fontos éreznem az önzetlen jószívűség szimbólumát, amikor lenézek a hangszerre, amin játszom vagy gyakorlok. Egyébként Steve ’teléje’ teljesen standard Telecaster, csak egy-két apró változtatás van rajta. Zajmentes a pickup, mert sok helyen nagy az elektromágneses háttérzaj, satusak a hangolókulcsok, hogy ne hangolódjon el egyáltalán a hangszer. Érdekes módon Steve ezt a hangszert fenyőből készítette, mint Leo Fender a prototípust. Fender csak később váltott kőrisre, illetve égerre. Talán még az is érdekesség, hogy a pickupot Steve barátja, Seymour Duncan készítette nekem. Direkt kis tekercsszámú, azaz kis jelű hangszedőt készített, hogy a fának a hangja domináljon. Kicsit misztikus dolognak hangzik ez, hiszen egy pofonegyszerű dologról van szó. Egy elektromágnesen a fém húr mozgása áramot indukál, ebből erősíti fel az erősítő azt a hangot, amit hall a közönség. Elvileg a mágnest nem kellene, hogy befolyásolja a fa, legalábbis ez volt Les Paul előfeltételezése az ötvenes évek elején, de valamiért mégis teszi. Nálam a fizikához jobban értők talán meg tudják magyarázni a jelenséget, én viszont egészen egyszerűen hallom a különbséget.

- Számodra mik a legfontosabb tulajdonságai egy hangszernek?

Természetesen a hangja és a kényelmessége. Végső soron azért játszunk gitáron, hogy hangokat hozzunk létre. Kényelmetlen gitáron pedig nem jó játszani. Én szeretem, ha egy hangszer szép, de ez nem elsődleges szempont számomra. Ahogy már írtam korábban, nekem minden hangszerem régi, bevált hagyomány alapján készült, de voltak a kezemben újítások is. Talán a gitár az a hangszer, ahol a legtöbb újítás, változtatás történt az elmúlt évszázadban. Vannak tévedések. Van hangszer, amelyik fejnehéz, van amelyik túl bonyolult, van amelyiknek valamilyen okból nem szép a hangja, vagy kényelmetlen a nyaka. Szerencsére mindenki meg tudja találni a kedvencét, csak keresgélni kell egy kicsit. Én egyszerűség párti vagyok ebben a kérdésben is. Fontos, hogy a lehető legjobb hangszer legyen a kezünkben, de az is fontos, hogy ne rettegjünk folyamatosan, hogy ha megsérül a drágaságunk, akkor oda az életünk. 

Fotó: Irk Réka, Juhász Gábor archívum, YT