Elsőként a mindkét – szerkesztőségi és közönség – szavazáson a legjobbnak választott művészeket kérdeztem.

Lantos Zoltán a közönségszavazásnál két kategóriában is első helyen végzett: az év különleges jazz-hangszerese és az év elektronikus jazz-zenei médiaművész, a szerkesztőségi szavazatnál mindkettő esetében második helyezett lett. A hegedűs, zeneszerző és hangszerelő hazánkban és külföldön is nagy elismerésnek örvend. A Mirrorword nevű zenekarával tűnt ki először, majd az OpenSource-szal aratott nagy sikert, de sok más formációban is hallhattuk. Nemsokára ismét Ramesh Shotammel ad közös koncertet.

- Mikor kezdtél el hegedülni, miért választottad a jazzt? Milyen márkájúak a hangszereid?

Azt hiszem, szinte minden jazzhegedűs gyakorlatilag klasszikus tanulmányokkal kezdi az életét, lévén, hogy a hegedű maga eredetileg klasszikus zenei hangszer. Kellenek a klasszikus előtanulmányok, mégpedig sok éven át ahhoz, hogy technikailag eljussunk egy olyan szintre, ahonnan már kitekintésünk lehet másfajta zenei nyelvezetekre a hangszeren, pl. a jazzre.
Én magam 6 éves koromban kezdtem intenzíven tanulni és gyakorolni egészen 22 éves koromig, amikor lediplomáztam mint művész-tanár.
Az én történetemben külön csavar, hogy a hagyományos négyhúros hegedűről átálltam öthúrosra, mint többen is jazzhegedűs példaképeim közül.
        Több és többféle hegedűm is van, fő hangszerem egy 2005-ben épült mesterhegedű, Gáspár László munkája, amit aztán ő maga átalakított 5-húrosra. 

        Ezen kívül használok egy félig saját tervezésű, indiai klasszikus zenére kifejlesztett rezonáns-húros hangszert, a Taranginit. Ezt egy barcelonai mester, Ricardo Margarit építette 1992-ben, még indiai tartózkodásom idején. Szintén 5 fő-húrja van, de emellett még 16 rezonánshúrja, amik a testen keresztbe futnak és a lefogott hangokra reagálva szólalnak meg, egyfajta szitár-szerű zsongást adva a hangzásnak.

        Harmadik mostanában használt hangszerem egy elektromos-hegedű (5-húros), a nagyhírű amerikai NS Designcégtől, amit Ned Steinberger alapított. Ők gyakorlatilag megszponzoráltak a legdrágább modeljükkel (CR Violin) - ami természetesen szintén 5-húros - valamelyik Frankfurt Musikmesse után a kétezres évek közepén, ahol hallottak játszani. Különleges hangszer és eléggé más, mint az akusztikus hegedű, természetesen beépített hightec elektronikával.
        Van még egy szintén elektromos hegedűm, amit Lakatos László hegedűkészítő mester épített 2000-ben, nagyon szép darab, ez most épp elektronikai átalakuláson megy keresztül.

- Miért választottad ezeket a hangszereket? 

           Ami fő hangszeremet illeti, ezt eredetileg egy hangszerüzletben találtam, szinte véletlenül, akkor még eredeti, négyhúros mivoltában. A legalsó húr (G-húr) nagyon szépen, valamiféle “mélyről feltörő" kvalitással szólt, és úgy éreztem, alkalmas lehet arra, hogy drága bonyolult belső átalakítások nélkül öthúros hangszer legyen belőle, ezért megvettem, majd elvittem a készítőjéhez, és ő átalakította olyan módon, hogy egy vastagabb szélesebb nyakat kapott a hangszer, amire az öt húr elfér. Nagyon szeretem az ötödik, mélyebb húr (C-húr) adta kissé brácsa-szerű hangzást.

           Ami a Tarangit illeti (ez Indiai név) ott hozzáadtuk a sok rezonánshúrt, ami az indiai klasszikus zenében hagyomány, más hangszerek esetében (pl Sitar, Sarod, Sarangi) és a hangszer hangolása is más, mint a tradicionális hegedűé! Ezt technikailag is meg kellett szokni, hogy az ujj-rendek szinte húronként változnak és eltérnek a megszokottól. Mindig a különleges dolgok, megoldások érdekeltek, amióta koncertszerűen már nem játszom klasszikus zenét. Amúgy - a kérdést kissé felforgatva - gyakran a hangszer találja meg az előadóját, és nem fordítva.. legalább is én így tapasztaltam - némi "karmikus" szerencse is kell az egymásra találáshoz, legalább is a hegedűk, hegedűvonók terén mindenképp.

- Mikor cserélsz le egy hangszert másikra? Más zenészek ajánlanak új zeneszerszámot vagy áruházakban nézel körül?

Azt hiszem, egy hegedűs nem nagyon cseréli le a hangszerét, ha már megtalálta és sok éven át játszik rajtuk... esetleg később talál jobbat, vagy vesz másik hangszert is - a mesterhegedűk a világ messze legdrágább hangszerei közé tartoznak - már csak azért is, mert egy hegedű az idők során hangzásban és "viselkedésben" is némileg hozzá idomul a használójához! Nincs két egyforma hegedűs, és ha gazdát vált, maga a hangszer is megváltozik, "bejátszódik"... maga az élő fa!
Áruházakban, illetve hangszerüzletekben is ki lehet persze fogni mesterhangszereket - de ott inkább tanulóhangszereket - viszont a hegedűk inkább rendelésre készülnek, néha sok éves várakozással.
Vagy pedig meg lehet szerezni egy többszázéves olasz mesterhangszert, akár kölcsönbe vagy adományozás útján - sok millió dollár a vételáruk - de ez a jazzben nem jellemző, csak a klasszikus zene területén.

- Mit tartasz fontosnak egy hangszer kiválasztásánál? Számodra mik a legfontosabb tulajdonságai egy hangszernek?

Nehéz kérdés, hiszen a megfelelő hangszer megtalálása nem egyszerű folyamat.. természetesen a hangminőség az első, második pedig a hangszer viselkedése, reagálása az én technikámra, vagyis "játszhatósága". Előfordul hogy egy másik hegedűs kezében kiválóan szól a hangszer, de az enyémben nem... tehát mindenkinek meg kell találnia a magáét. 
Itt még hozzátenném, hogy én sok elektronikus effekttel kísérletezem, egyfajta hangfestéssel, olykor, de magát a hangszer alaphangját is elektronikusan modulálom - mint pl. az elektromos gitárosok - és ilyen értelemben maga az elektronika is ugyanolyan fontos nálam, mint maga a hangszer, amit megszólaltatok.  

Fotó: Lázár Miklós, Sztraka Ferenc, Irk Réka, Lantos Zoltán