Lovano két évvel ezelőtt mutatkozott be zenekarvezetői státuszában az ECM-nél (közreműködőként ugyanis már többször játszott a neves német kiadónál) Trio Tapestry névre hallgató debütáló lemezével, ami nem is kapott más címet. Időközben viszont kiderült, hogy voltaképpen ez lett a trió megnevezése, hiszen az új album a  Garden of Expression címet kapta, az előadó pedig a Joe Lovano Trio Tapestry… Bátran kijelenthetjük, hogy az új album a két évvel korábbi egyenes folytatása, mind a felállást, mind a Lovano-opuszok hangulatát, mind pedig az egész zenei matéria „kivitelezését” illetően. Lovano sokoldalú munkásságát több évtized során formációinak, és az általuk előadott változatos „projektek” sokasága bizonyítja, nem is beszélve a sideman-ként való közreműködéseire koncertek és lemezek tömkelegén át. Talán érdekesség lesz – különösen fiatal olvasóink számára, hogy számos hazai fellépése közül az első egy 1978-as Erkel színházi jazzkoncerthez kötődik, amikor is a Woody Herman nagyzenekar szaxofonkórusában fújt és néhány figyelemreméltó szólóval tűnt ki…  A szicíliai felmenőkkel is büszkélkedő olasz-amerikai muzsikus elsősorban tenorszaxofonos, de szívesen játszik szopránon, sőt olykor fuvolán is. Újabban pedig a nálunk vásárolt tárogatón is szólózik, mindkét ECM lemezen ez történik. Milyen jóleső érzés a magyar hallgatónak a Lovano által használt hangszerek között azt olvasni, hogy „tarogato”. Lovano zeneszerzői tehetsége ezúttal is igazolást nyer: mint korábban, most is valamennyi számot ő jegyzi. Lassú, elmélyült, békét és nyugalmat árasztó visszafogott muzsika. Ennek nyilván az is oka, hogy a lemez kísérőfüzetében a következő fontos mondatot olvashatjuk az alkotóművésztől: „Ezt a lemezt a mind a mai napig fertőző Covid-19 vírus által veszélyeztetett emberiség bátorságának dedikálom. Maradjatok elkötelezettek, erősek és egészségesek!” 

A fúvós szólista remek művésztársai ezúttal is Marilyn Crispell zongorán és Carmen Castaldi a doboknál. (Csak az előbbi hölgy, Carmen Castaldi azonban Lovano gyerekkori barátja, még szülővárosából Clevelandből, neve alapján bizonyára ő is olasz származású.)  Marilyn Crispell jól ismert avangárd körökben, mégpedig az Anthony Braxton együttesében töltött tíz év okán. Itt természetesen remekül alkalmazkodik az érzelmes, melankolikus kompozíciók interpretálásához. A dobos árnyékként, igazi szenzitív kísérettel remekel. (Joey Baron visszafogott játékára emlékeztet.)

A második lemez dicséretére legyen mondva, hogy a korábbi korongon kifogásolható volt a partnerek háttérbe szorítása, azaz Lovano túlzott dominanciája.  (Ezt szóvá is tettem a Gramofon 2019. tavaszi számába írott kritikámban.) Most azonban ez kedvezően változott: időnként a kiváló zongorista játéka is előtérbe kerül, ami kifejezetten a produkció javára válik.

A lemez szenzációsnak minősíthető érdekessége az, hogy ezúttal a kísérőfüzetben közölt művészi fotográfiák mellett Lovano rövid írása is olvasható, aminek érdekessége, hogy az irodalmi babérokra is pályázó(?) szerző a szövegbe belefoglalta a lemezen elhangzó számok címeit. A „szösszenet” így hangzik: „Az élet zenéje tele van a kinyilatkoztatás kertjének értékes pillanataival. Mi zenészek, az éjszaka szereplői, olykor a Zen szellemében utazunk a Holdtól nyugatra. A szent dallam, amelyet megálmodunk, olyan a szívünkben, mint egy gregorián ének. Remélem, hogy a bennünk élő értékes pillanatok a szeretet, a béke és a megértés szellemében mindannyiunkat összekapcsolnak. (Joe Lovano)”

ECM/Hangvető, 2021

1. Chapel Song
2. Night Creatures
3. West of the Moon
4. Garden of Expression
5. Treasured Moments
6. Sacred Chant
7. Dream on That
8. Zen Like

Joe Lovano  tenor- és szopránszaxofon, tárogató, gong
Marilyn Crispell  zongora
Carmen Castaldi  dobok