A IV. Budapest JazzFest zárónapjára korunk egyik legnagyobb hatású, meghatározó jazzmuzsikusa, Kenny Garrett érkezett zenekarával az Eiffel Műhelyházba. Aktuális újdonságait bemutatva több alkalommal is fellépett hazánkban, ahogy az várható volt, ezúttal is telt ház várta, és most is beigazolódott, amire a Washington Post kritikusa jó néhány évvel ezelőtt találóan figyelmeztetett cikkében, Garrett koncertjei előtt viharjelzést kellene fellőni. A közönség készült a viharra, már a színpadra vonuló muzsikusokat is hatalmas ováció fogadta, és ez az izzó hangulat egy percig sem lanyhult az utolsó meghajlásig.

Pallai Péter utolsó, a spam mappában eltűnt lemezajánlóját most, négy hónappal később közöljük. Az írást azért készítette, hogy legyen cikk a szeptemberi Érdi Jazz Fesztivál szervezése idején, ami a főszerkesztő minden energiáját felemésztette. Péter mindig segített, amikor módja volt rá.

Ma délután fél háromkor a Farkasréti Temetőben búcsúzunk tőle örökre.  (-a szerk.)

Ázsia egyik gyöngyszeme Szingapúr, ahol a jazz-zenét magas fokon művelik. Két különböző stílusú klubba jutottam el, a Blu Jaz-be és a Cool Cats-be. Nem volt maradéktalan az örömöm.

Korongozó névvel elindul egy új sorozatunk, melyben új kollégánk Simády Béla a legfrissebb lemezújdonságokról ír nagyon röviden, figyelemfelkeltés céljából. A lemezhez Youtube felvételt és (ha van már) Spotify elérést csatolunk. Összesen 7 albumra hívja fel minden héten a figyelmet, hogy a kedves olvasóinknak minden napra szolgáljunk egy-egy aktuális lemezterméssel. (a szerk.)

Vasárnap a gitárosok, hétfőn pedig a harsonások ünnepelnek Budapesten.

A hazai jazzélet egyik igazán aktív résztvevője Kalmár Zoltán dobos, aki nem hivatásos jazz muzsikus, de mind szakmai tudása, mind szenvedélyes hozzáállása rácáfol az előbbi megállapításra. Legnagyobb örömünkre immáron második lemezalbumát mutathatjuk be, ami éppen a napokban jelent meg és szép karácsonyi ajándék lehet a jazzbarátok számára.

Átadták az Artisjus Előadói és Pedagógusi Díjakat.

A Harmónia Jazzműhely és a legendás londoni 606 Club közötti Music XChange program keretében tartott koncerten Pallai Péterre emlékeztünk. A két évtizede sikeresen működő, magyar és brit jazzélet közötti „zenészcsere” jelenleg az NKA támogatásával zajlik. Ahogy Péter, aki ennek az oda-vissza kapcsolatnak a motorja volt, mindig hangsúlyozta, a magyar muzsikusokat, bármennyire is elismertek hazájukban, az Egyesült Királyságban senki sem ismeri. (Kivétel Tony Lakatos, aki idén májusban járt a szigeten.) Ezúttal egy fiatal, versenygyőztes zongorista, Horváth Albert volt a főszereplő, akit Steve Rubie, a 606 vezetője választott ki tavasszal a Jazz Showcase-en.

Pallai Pétert utolsó útjára kísérjük jövő szerdán.

Korongozó névvel elindul egy új sorozatunk, melyben új kollégánk Simády Béla a legfrissebb lemezújdonságokról ír nagyon röviden, figyelemfelkeltés céljából. A lemezhez Youtube felvételt és (ha van már) Spotify elérést csatolunk. Összesen 7 albumra hívja fel minden héten a figyelmet, hogy a kedves olvasóinknak minden napra szolgáljunk egy-egy aktuális lemezterméssel. (a szerk.)

A fúzió királyai, Marcus Miller, Richard Bona, Bill Evans és Dave Weckl után Brandee Younger, a jazzben egy igen ritkán feltűnő hangszer, a hárfa új királynője lépett fel a IV. Budapest JazzFest őszi koncertsorozatában. Bár csaknem két évtizedes pályafutása során számos rangos díjat szerzett, és az utóbbi években a John Coltrane kiadójaként jegyzett legendás Impulse! gondozásában jelentek meg lemezei, nevét a hazai jazzközönség alig ismerte.

Olykor-olykor arra intem olvasóinkat, hogy nem feltétlenül Cecil Taylornál vagy Andrew Hillnél kell kezdeni a jazzel való ismerkedést. Vitathatatlanul ez a véleménye mindenkinek, akit valóban az motivál, hogy szeretett műfajunknak minél több kedvelője, mi több rajongója legyen. Különösen ajánlatos ez a jótanács a fiatal generáció számára.

Hanoi, Vietnám nyüzsgő, sokarcú fővárosa. Nem sokat tudunk arról, hogy milyen a zenei, de még kevesebbet, hogy milyen a jazzélet ebben a délkelet-ázsiai országban. Nem lövöm le a poént, de azért azt meg kell jegyeznem, hogy meglepődtem.

Bevallom, hogy nekem Simon Géza Gábor - 1982-es megismerkedésünk óta - szakmai mentorom és példaképem a kezdetektől a mai napig. Az első – megjelent – cikkemet vele közösen publikáltam még 1984-ben a Jazz Stúdiumban, és azóta is több-kevesebb rendszerességgel – utóbb inkább kevesebbel! – dolgozunk együtt különféle jazztörténeti kutatásokban a Magyar JazzKutatási Társaságban.

Korongozó névvel elindul egy új sorozatunk, melyben új kollégánk Simády Béla a legfrissebb lemezújdonságokról ír nagyon röviden, figyelemfelkeltés céljából. A lemezhez Youtube felvételt és (ha van már) Spotify elérést csatolunk. Összesen 7 albumra hívja fel minden héten a figyelmet, hogy a kedves olvasóinknak minden napra szolgáljunk egy-egy aktuális lemezterméssel. (a szerk.)