Huzamosabb ideje követve a Modern Art Orchestra munkásságát az a benyomás alakult ki bennem, hogy bármi legyen is műsoron mindig valami különlegesre számíthat az ember, és a megvalósításban mindig a legmagasabb művészi színvonal a cél.

Különleges csemegének ígérkezett az este: ritkán hallunk vibrafont hazai jazz-színpadon (sajnos), nem beszélve arról, hogy nem kisebb muzsikus állt mögé, mint Holló Aurél, aki a világhírű Amadinda együttes tagja immár bő három évtizede.

A Tisztelt Olvasók egy része bizonyára tapasztalta, hogy a BJC nézőtere első soraiban általában asztalok vannak, kivéve, ha teltház ígérkezik. Ezúttal az asztalok helyén is székek voltak, láthatóan igyekeztek annyit elhelyezni, amennyi csak befért. A klub közönsége tapasztalataim szerint csalhatatlanul tudja (vagy megérzi) milyen előadókat nem szabad kihagyni – most sem volt ez másként. A Paul Booth és Oláh Krisztián Quartet és vendégeik fellépése egy ilyen este lett.

A Harcsa Veronika Udvar szerdai második fellépője a Gadó Gábor kvintett volt. Az évtizedek óta Franciaországban élő és alkotó Gadó Gábort ritkán lehet hazai színpadon látni, különleges alkalom, hogy a Művészetek Völgyében találkozhattunk vele. Feltehetően komoly része volt ebben Harcsa Veronikának is, akit szervezői minőségén kívül a kvintett tagjaként is üdvözölhettünk.

A kora délutáni kezdés ellenére szinte teljesen megtelt a Harcsa Veronika Udvar a MAO koncertjére. Ez annál is inkább örömteli tény, mivel a méltán kedvelt jazz-színtér idén sajnos elköltözött megszokott helyszínéről a falu szélére, meglehetősen távolra az események epicentrumától, minimumra csökkentve az eshetőségét, hogy egy nem kifejezetten jazzkedvelő látogató, egy-egy koncertre spontán beesve szerezzen újszerű zenei élményeket.

Szinte tapintható izgalommal gyülekezett a közönség a BJC hangulatos előterében a koncert előtt. A jegypénztár a csütörtöki és pénteki koncertekre elővételben egyaránt teljesen eladott jegyek miatt zárva maradt, a merch standnál viszont sor alakult ki, ahol pólók, valamint a zenekar albumai teljes választékban, CD-n és többnyire vinylen is megvásárolhatóak voltak. Az itt állók később egy másik sorba is beálltak, ahol a Djabe tagjai és Steve Hackett rögtön dedikálták is frissen beszerzett albumokat.