– SWING ZENEKAROK MODERN BEÜTÉSEKKEL – I: GENE KRUPA

Gene Krupa, a grimaszoló, ütőivel zsonglőrködő, hatásvadász, de szolid swing ritmust döngölő dobos volt az 1938-ban népszerűsége csúcsára érkezett Benny Goodman zenekar talán legnagyobb sztárja. Nyugodtan mondhatjuk, neki köszönhető, hogy a dob szólóhangszerré avanzsált, és már a maga korában is voltak nála jobb dobosok, de azért ő is a jazzlegendák közé tartozik. Nem sokkal Goodmanék történelmi jelentőségű Carnegie Hall koncertje után váratlanul bejelentette, hogy megválik a zenekartól és saját formációt hoz létre. De talán ez nem is volt olyan váratlan, hiszen köztudott volt, hogy Goodman orrolt rá, amiért elvonja tőle és a többiektől is a figyelmet. Jóvágású, a kor modorában vagány, a fiatal közönséggel jól kommunikáló ember volt, amellett szerették a zenészei, és a Krupa zenekar fiatalos lendülete jóformán azonnali sikert aratott. Másik nagy erénye a faji megkülönböztetés elleni kiállása volt, amit a Goodman zenekarból örökölt, hiszen tagja volt a Goodman kvartettnek is, melynek a fele: Teddy Wilson és Lionel Hampton fekete volt. Krupa zenekarvezetőként már az első évben készített felvételt fekete énekessel.

1) GENE KRUPA: Nagasaki (1938)

Mielőtt meghallgatjuk, azt a szokatlan állítást tenném, hogy Krupa modernista kísérleteit nagymértékben inspirálták az általa szerződtetett szokatlan énekesek – és később hangszeres zenészek is. Ebben az esetben az afrikai-amerikai Leo Watsonról van szó, aki a beboppal 5-6 évvel később divatba jött modern scat (vagyis szöveg nélküli vokál rögtönzés) egyik előfutárának tekinthető. Ez a felvétel vele és a Krupa zenekarral 1938-ban készült. Hol volt akkor még a bebop?

2) GENE KRUPA: Drummin’ man (1939)

Noha az előbbi szám korántsem nevezhető modernnek, de már akkor Krupáé volt a “legfeketébbnek” hangzó fehér zenekar. Őszintén szólva nem tudom, ki volt az előbbi, kiváló harsonás, de 1939-ben már olyan előremutató stílusban játszó trombitást hallunk vele, mint Corky Cornelius, aki hallhatóan Roy Eldridget tekintette példaképének.

3) GENE KRUPA feat. ANITA O’DAY: That’s what you think (1942)

Az énekesnő Irene Daye volt, aki szerelmes lett az imént hallott trombitásba, és mindketten elhagyták a zenekart, hogy másutt próbáljanak szerencsét. Krupa pedig húzott egy merészet, kiemelte az ismeretlenségből Anita O’Day-t, aki egészen másként énekelt, mint az összes kor- és pályatárs. Volt benne valami vagány érzékiség és készség, hogy a hangját hangszerként is használja. Ez nem volt a legismertebb száma, csak ilyen stílusban akkor még nem énekeltek a big bandekkel fellépő énekesnők.

4)  GENE KRUPA: 12^th Street Rag (1941-42)

A zenekart elhagyó, korábban említett trombitás Corky Corneliust Krupa az afrikai-amerikai Roy Eldridge-dzsel helyettesítette, akit a jazztörténet indokoltan tart a láncszemnek Louis Armstrong és a modernista Dizzy Gillespie között. A most következő, rossz hangminőségben készült élő felvétel csodálatos példáját adja Eldridge korát megelőző törekvésének, hogy hangszerén gyakran magas regiszterben, szaxofonosokéhoz hasonló gördülékenységgel játsszon. Nem véletlenül tekintette példaképének a fiatal Gillespie is. Ezt a hangminőségileg gyenge, amatőr felvételt egyrészt azért választottam, hogy érezhető legyen az a szenvedélyes energia, ami a zenekart élőben jellemezte, valamint az a lelemény, amellyel egy még New Orleans-i gyökerekkel rendelkező jazz-klasszist játszi könnyedséggel modernizál a zenekar, de kiváltkép Roy Eldridge.

5) GENE KRUPA: Ventura (1943)

Krupa stílusa alig változott az évek során, de mégis tudatosan hívta a zenekarába az övét meghaladó felfogásban játszó zenészeket. Ezen a ponton viszont hiányossá válik a dokumentáció, mert 1943. július 31-től 1944. november 11-ig az amerikai zenész szakszervezet bojkottálta a lemezvállalatok stúdióit, amiért nem fizették rendesen a zenészeket. Ez a bojkott jóformán átfedi a modern jazz születésének korát. Van egy 1943 augusztusi, koncerten készült amatőr felvétel a youtube-on, amelyen a közlés szerint a tenorszaxofonos Charlie Ventura hallható Gene Krupával. A később a bebop iskolába sorolt Ventura akkor már valóban Krupával játszott, noha a hangtechnika olyan rossz, hogy Krupát nem is hallani. Egy trombitaszóló végével kezdődik a felvétel, melynek elkövetőjét nem tudtam azonosítani, és utána jön elég tisztán hallhatóan a tenorszaxofonos Charlie Ventura. Az ő játékából már kirí Charlie Parker hatása, amely akkor még zenészkörökben is ritka lehetett.

6) GENE KRUPA: Leave us leap (1945)

Ventura valóban a fiatal modernisták közé tartozott és a stúdió bojkottot követően is megmaradt Krupa zenekarában, amely 1945-ben már a fiatal hangszerelők jövedelmező terepévé vált. A következő filmfelvételen egy akkori mércével modern hangszerelésű számot hallunk, ami Ed Finckel műve és Ventura tenorszólója is előremutató, miközben Krupa zseniális, ma már kissé groteszknek tűnő “show”-t produkál, de dobolásban és koreográfiáját tekintve szilárdan megmarad a leáldozófélben lévő swing stílusban.

7) GENE KRUPA feat. BUDDY STEWART & DAVE LAMBERT: What’s this (1946)

A trombitás Don Fagerquist volt, a harsonást nem tudom azonosítani. Krupa azonban harmóniai szempontból nagyon nyitott volt a jazzforradalom szülöttére, a bebop stílusra, ha ritmikailag nem is. Hatalmas sikert aratott a két énekes frontemberrel, a néhai Buddy Stewarttal és Dave Lamberttel, aki a Lambert, Hendricks & Ross trió tagjaként később a vokalizálás egyik úttörőjévé vált. Mindkettő virtigli bebop énekes volt.

8) GENE KRUPA: Disc jockey jump (1947)

1947-ben a Krupa zenekarnak is hangszerelt már az a nevenincs baritonszaxofonos, aki két évvel később tevékenyen részt vett Miles Davis, “The Birth of the Cool” felvételsorozatában, majd három évre rá zongora nélküli kvartettjével előbb Kalifornia, majd az egész világ egyik legfelkapottabb zenésze lett. Gerry Mulligannek hívták. Ez volt egyik korai hangszerelése Krupáék számára. Zárószámnak is kiváló:

Folyt. köv.

Fotó: Youtube, A felhasznált képekkel kapcsolatban: William P. Gottlieb ikonikus jazz fényképei ingyen letölthetőek a US Library of Congress tárából és szabadon használhatóak Gottlieb végrendelete értelmében., NPR, Grunge, The Syncopated Times, Wikipédia, Wikimedia, THe Saturday Evening Post, Artists Info, New York City History, The Syncopated Times, Asosciacio´n Apolo y Baco, WBSS Media, Discogs, NPR, A Jazz évszázada, Drummer World, National Museum of the United States Airforce, IMDB, Jazz FM91, Drummerworld

>> További cikk A nagy elődök című sorozatból <<