Ki mit hallgat / Oláh Krisztián

Pallai Péter 2021. máj. 10.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Oláh Krisztián top 10-es listája:

Sajnos vagy nem sajnos, rájöttem, hogy nem tudok nem-szakmázni, bármit hallgatok a saját épülésemre, azt szakmai füllel is teszem. Mivel ez a lista folyamatosan változik ideális esetben, igyekeztem összeszedni 10 darabot / felvételt, ami meghatározta az utóbbi hónapjaimat.
Klasszikus és jazz mellett nyitott füllel hallgatok más műfajokat is, de mire észbe kaptam, betelt a 10 hely… :-)

Richard Strauss – Metamorphosen

Strauss egyik utolsó műve, nagyon német és romantikus, hihetetlenül izgalmas rétegekkel és szólamokkal, nem utolsó sorban gyönyörű és megindító zene, különösen Karajan interpretációjában.

Johann Sebastian Bach – A-dúr zongoraverseny I.

Mindegyik Bach zongoraverseny nagyon kedves a szívemnek, de ez különösen...mély személyes élmények is kötnek a darabhoz, néhány évvel ezelőtt egy szakmai mélypontomon is ez a darab segített át. El is neveztem 'endorfin concerto'-nak, bármikor meg tudom hallgatni és jó kedvem lesz tőle, annyira felhőtlen energikus zene. Néhány hónapja nemcsak hallgatom, hanem gyakorlom is. Nagy álmom, hogy egyszer zenekarral is eljátszhassam.

Igor Stravinsky – Septet

Rengeteg Stravinsky-t hallgatok az utóbbi időben, a „Septet”-et nagyon izgalmas darabnak tartom az életművében, neoklasszikus és szeriális korszaka határán. Nem tudok kikerülni egy kis történetet gyerekkoromból: Családi nyaralás, okostelefonok és spotify még sehol, egyetlen egy eszköz volt a zenehallgatásra, édesapám mp3 lejátszója és telefonja, amire pár albumnyi zene fért rá, ez volt az egyik. Úgy megtetszett nekünk az öcsémmel a harmadik tétel főtémája, hogy egész nyaralás alatt ezt ismételgettük kánonban, majd azt hiszem ébresztőnek is beállítottuk a telefonon. :-)

Bartók Béla – Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
Bartók Béla – Négy zenekari darab

Ez a két Bartók mű foglalkoztat mostanában leginkább. A „Szonáta” Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Cser Gusztáv és Rácz Zoltán előadásában, a „Négy zenekari darab” pedig Boulez és a Chicago Symphony előadásában a kedvencem.

Ligeti György – Etude no. 5 Arc-en-ciel

Sokat gondolkodtam, melyik Ligeti darabot tegyem a listára, nemrég kezdtem el mélyebben megismerkedni a műveivel. Hihetetlenül inspiráló, hogy a XX. század egyik legnagyobb szerzőjére hogyan hatottak a század nagy jazz-zongoristái, maga Ligeti nyilatkozta, hogy az etűd fő inspirációját Bill Evans “Young and Foolish” elé játszott intrója ihlette, erről árulkodik a tempójelzés mellett a “with swing” utasítás is.

Miles Davis Quintet – Agitation - Live at Antwerpen 1967

Davis második nagy quintetjének zenéje több mint 50 év távlatából is hihetetlenül frissen és modernül hat. Évek óta meghatározó inspirációs forrás számomra. A felvételen az utolsó európai turnéjuk egyik koncertje, melyet 10 éve felújítva adtak ki.

Thelonious Monk & Sonny Rollins – The way you look tonight

A covid óta életem jelentős részét képezi a jazzoktatás, melynek úgy gondolom elengedhetetlen része a bebop és hardbop nyelvezet magas szintű elsajátítása. Ennek a nyelvnek az egyik legtisztább forrása Sonny Rollins 1953 és 1957 közötti szaxofonjátéka, ezért időről-időre visszatérek hozzá és a szólóihoz hallgatás és gyakorlás szintjén is, és természetesen sok növendékemmel is innen indulunk el.

John Coltrane Quartet – Bye bye blackbird – Live in Paris 1962

Bármelyik Coltrane quartet felvétel felkerülhetett volna a listára, mégis szerintem egy nagyon fontos zenetörténeti pillanat köthető ehhez a turnéhoz, itt kezdett el kikristályosodni az a - csak a Coltrane quartetre jellemző - stílus és játékmód, ami az utóbbi majd’ 60 év zenéjére hatással volt. Az egyik legérdekesebb történet is ehhez a koncerthez köthető, ami picit rímel Stravinsky “Le sacre” párizsi bemutatójának legendájára. Amikor Coltrane utolsó turnéján Miles Davis zenekarában, 1960-ban ugyanebben a koncertteremben, ugyanebben a számban majd 10 percig szólózott, hatalmas felháborodás lett a nézőtéren, kifütyülték, bekiabáltak. Ugyanez a közönség két évvel később hatalmas ünnepléssel fogadta a Coltrane quartet koncertjét...

Brad Mehldau – The Garden – Finding Gabriel

Sokat szoktam meríteni Mehldau művészetéből, tetszik, ahogy a legújabb projektjében különböző rétegek találkoznak és egy abszolút koherens új hangzást hoznak létre a szintetizátorok, zongora, dob, énekesek, szaxofonkórus és szólistaként az egyik kedvenc kortárs trombitásom, Ambrose Akinmusire.