1. Jonathan Kreisberg, Nelson Veras  - Window

Sokat hallgatom Jonathan Kreisberg felvételeit. Rendkívül letisztult gitáros, minden hangja kerek és gurulnak a mondatai. Ráadásul jó humorú, kedves ember. Erről a BJC-ben adott koncertjén bizonyosodtam meg. Ezen a felvételen Nelson Veras-szal, a fiatal brazil zsenivel játszik. Imádom a játékát, és a lemez hangzása is kitűnő. Ennek a dalnak a bevezetőjében játszik Kreisberg matamatikailag szép motívum fejlesztést. Először a nagyterc tengelyen tol el egy szép nagyívű major motívumot, majd a kisterc tengelyre gurít ki dúr hármashangzatokból egy varázslatos futamot. Persze Coltrane Giant Steps-e óta ezt a matematikai szépséget ismerjük, elfogadjuk, de az okosság szépsége engem még mindig lenyűgöz, és Kreisbergnél mindez magától értetődő kedvességgel történik.

2. JGT - My One And Only Love

Szokták nyilatkozni nagyok, hogy sohasem hallgatják vissza saját felvételeiket. Én sem sokszor, főleg, ha valami miatt nem vagyok elégedett a hangzással. Ezt a felvételünket nagyon sokszor meghallgattam. Az egész albumot. Először tesztelésként, hogy elégedett vagyok-e. Majd próbaképp, hogy a különböző platformok, youtube, spotify, iTunes működnek-e. Majd egészen egyszerűen örömből. Gyönyörködöm abban, hogy Nagy Marek milyen gyönyörű gitárhangot rögzített a térmikrofonjával, hogy Zotya milyen elképesztően szépeket szólózik, hogy Gyuri mennyire betölti, bejátssza a teret, követi vagy épp irányítja a dinamikát. 

3. Verdi - La Traviata, Che Fai? Nulla

Évente egyszer-kétszer magával ragad egy-egy opera. Most ez úgy történt, hogy az e-könyvemre került A kaméliás hölgy. Elolvastam, magával ragadott. Ennek következtében elkezdtem hallgatni Verdi operáját, ami ebből a regényből íródott. Szerencsére összefutottam Molnár Szabolcs zenetörténésszel, aki kollégám a konziban, és ő ajánlotta figyelmembe ezt a felvételt. Lenyűgözött. Sokszor végighallgattam, szövegkönyvvel, végignéztem a youtube-on. Egy idő után végiggitároztam az összes áriát. Levontam a hangnemekből, modulálásokból a következtetéseket. Ha valakit érdekel, egy sör mellett elmondom. Ebben a fő dallamban az taglóz le, hogy Verdi csak egyszer énekelteti el. Ugyan a nyitányban sokszor elhangzik egy fél hanggal lejjebb, vidám dallamként, és később is Alfredo őrjöngésekor második szólamként a kórus elénekli szintén más hangnemben, de itt, a legfontosabb helyen csak egyszer szólal meg. A zenében sokszor van ismétlés. Ez úgy működik, mint amikor megnézünk egy festményt. Először ránézünk a főalakra, majd kinézünk a szélére, majd vissza a főalakra, majd a másik szélére, majd vissza és így tovább. A zenész ezt a visszanézést oldja meg az ismétléssel. Verdi spektruma, és lényegre törése döbbent meg. Van ugyan ismétlés, de fél órás távolságban, és egészen más hangulatban. Egyébként az is szép, hogy az egész darabban, csak a bukott nő, Violetta engedheti meg magának a nagylelkűséget és az önzetlen szerelmet.   

4. Wes Montgomery Brothers - Bock to Bock

Egész nyáron ezzel a dallal éltem. Lejátszottam a szólóját, leírtam a harmóniáit. Szegény feleségem kérdezte, hogy nem tudnék-e mást is játszani. Antal Imrét idéztem, hogy mást tudnék, sajnos még ezt nem tudom. Wes Montgomery csodálatos, napfényes. Úgy okos, hogy közben a blues összes földszagát érezni a levegőben. Nagyon sokat megtanultam ebből a szólóból. A tritónuszos behelyettesítésről, a motívum fejlesztésről, a superimposition-ról (hogy van ez magyarul?), de talán az emberségről is. Úgy tudom Montgomery jó ember volt és ez valamiért fontos nekem.  

5. Kenny Wheeler Quintet - Hotel Le Hot

Pár éve, amikor Kenny Wheeler meghalt, írtam egy dalt az ő emlékére. Később Márkus Tibi feldolgozta ezt a dalomat, és Binder Károllyal is műsorra tűztük. Tibitől akkor megkaptam ajándékba ezt a lemezt. Azóta az autómban van, és csak ez a lemez szól ott. John Abercrombie zenéjét, gitározását mindig nagyon szerettem, de ezen az albumon egészen lenyűgöz. 1990-ben volt szerencsém a Binder quartett tagjaként Kenny Wheelernek ezen zenekara előtt fellépni a Budapest Sportcsarnokban. Imprint-szerű kitörölhetetlen élmény lett. Abban a zenekarban John Abercrombie és Peter Erskine amerikai volt, de Kenny Wheeler, John Taylor és Palle Danielson európai. Akkoriban úgy tűnt, hogy európaiak is lehetnek a jazz élvonalában, anélkül, hogy New Yorkba költöznének. Manapság kicsit másként néz ki a képlet, de lehet, hogy csak a perspektíva más. 

6. John Coltrane Quartet - Ev’ry Time We Say Goodbye

A napokban megtanultam Cole Porter gyönyörű dalát. Ismerem régóta, és játszottam is már néhányszor, de most megtanultam kívülről-belülről. Ennek kapcsán találtam rá ismét John Coltrane párizsi koncertfelvételére. Gyorsan le is írtam Coltrane harmonizációját. Csodálatos zene. Coltrane hangszíne a legszebb hangszín, amit el tudok képzelni. Jó tudni róla, hogy jó ember volt. Archie Shepp mondta nekem, hogy ha Coltrane-nel beszélgettél, utána jobb embernek érezted saját magad. Ez a legnagyobb emberi tulajdonság, amit el tudok képzelni. Sokat és sokszor foglalkoztam behatóan Coltrane zenéjével. Mindig üdítő. Most is olyan volt belebotlani ebbe a felvételbe mintha hazataláltam volna. 

7. Wolfgang Muthspiel, Larry Grenadier, Brian Blade - Uptown

Véletlenül akadtam erre az albumra. Brian Blade zenéjéből áradó életöröm mindig feltölt. Grenadier leginkább Mehdau mellett ismerős nekem, de itt döbbenetesen szép hangon játszik gyönyörű szólókat, és Mutspiel koncepciója, kompozíciói, szólói tökéletesek. Jó tudni, hogy Ausztriából is lehet az élvonalba kerülni és ott is maradni. Ez talán reményt ad a magyar kollégáknak is. Hajrá fiatalok! 

8. Juhász Gábor - Tavasz, Pécs, Dylan

Néha-néha visszatérek egykori önmagamhoz. Ezt a lemezt nagyon szerettem csinálni. Most már tíz éves. Jó visszahallgatnom.  

9. Oláh Szabolcs Quintet - Crystal Brook

Oláh Szabolcs barátomtól kaptam ajándékba a CD-jükből. Kicsit szabadkozva fogadtam el, mert az életvitelem mellett ritkán hallgatok CD-t. Amikor tanítok, gyakorlok, próbálok, zenét írok értelemszerűen nem hallgathatok zenét. Marad az utazás közben, jó fejhallgatóval, buszon, villamoson spotify-ról. Szerencsére Szabi lemeze fent van a neten. Sokszor meghallgattam nagy élvezettel.

10. John Scofield - Can't Dance

Utolsóként Bill Frisellt, Pat Metheny-t vagy John Scofield-ot választottam volna. Ők voltak rám legnagyobb hatással jazz tanszakos koromban. Mindhárman rendkívül aktívak, Metheny grandiózus, Frisell hangszínei és humora lenyűgöző. Azért választottam végül Scofield legutolsó albumát, mert amikor ez a lemez megjelent a Spotify-on, szinte napokig csak ezt az albumot hallgattam. Invenciózus, nagy szólók, szellemes kompozíciók, lendületes kamara jazz hangzás. Mi kell még. 

Fotó: Sztraka Ferenc