A gondosan vezetett statisztika szerint a 146. koncertre került sor múlt héten a Háló Közösségi Központ másfél évtized óta, a nyári szünet kivételével, minden hónap második keddjén jelentkező programsorozatában. Deseő Csabának, a klubestek művészeti vezetőjének köszönhetően a főmeder, a swing mellett már a kezdetektől helyet kaptak a legkülönfélébb irányzatok, így az elmúlt 15 évben napjainkig a hazai jazz sokszínűségét hűen tükrözték az itt rendezett koncertek.

A jazz történetének máig legtöbbeket elérő és egyre inkább megszólító korszakait idézte fel szombaton a Csapó Krisztián Quartet. A kiváló harsonás ezúttal többnyire énekével varázsolta el a Budapest Jazz Club közönségét, de a végig oldott, jó hangulatú koncerten bőven jutott a tapsokból a zenekar többi tagjának, a sikerhez a pár éve üstökösként berobbant fiatal zongorista, Varga Tivadar virtuozitása, valamint a két rutinos veterán, Gayer Ferenc bőgős és Weszely János dobos biztos alapokat adó, inspiráló játéka is jócskán hozzájárult.

Múlt szombaton a Fonó kissé szokatlan késői időpontra, este félkilencre meghirdetetett kettős koncertjén először a Horváth „Tojás” Gábor Trio, majd rövid szünet és átállás után a Hajdu Klára Quartet Borbély Mihállyal lépett színpadra. Mindkét zenekar főként legutolsó, 2022-ben megjelent lemezéről válogatott, és mivel mindkettőjüknek már gőzerővel készül rövidesen megjelenő új albuma, a játszottak többségét itt hallhattuk utolsó alkalommal élőben.

Skylark Metropolitan néven tavaly jószerivel spontán alakult zenekarával lépett fel szombaton az Opus Jazz Clubban a kortárs jazzélet egyik legsokoldalúbb, töretlenül új utakat feltáró muzsikusa, a zeneszerzőként, altszaxofonosként egyaránt elismert, Európa és az Egyesült Államok számos jazzfesztiválján is sikert arató Tóth Viktor. Az eddig többnyire a szomszédos országokban és vidéken koncertezett, akár „all stars” jelzővel illethető formációjába két Junior Prima-díjas, a gitáros Cseh Péter, és az ezúttal akusztikus bőgőn játszó Fonay Tibor, valamint az LFZE Jazz Tanszékének Artisjus-díjas dob művésztanára, Gyárfás Attila kapott meghívót. A klub beharangozója négy nagyszerű zenész különleges repülését ígérte, és a teltházas közönség nem csalódott, már a koncert elején a pacsirták égi városában érezhette magát.

Tavalyra lekötött, végül elmaradt koncertjét pótolta be múlt szombaton a tavasszal induló JazzFest Budapest keretében, az elmúlt évtized jazzének egyik meghatározója és legnagyobb trombitása, Ambrose Akinmusire. A legutóbbi, decemberben megjelent „Owl Song” című lemezét az eredeti, bőgős nélküli trióval bemutató európai turnéja a tervek szerint Budapesten kezdődött volna, de közben előbb Lengyelországban is adódott három lehetőség. Már akkor kiderült, a legendás gitáros, Bill Frisell mellett a lebetegedett és otthonmaradt dobos, Herlin Riley helyét átvevő Gregory Hutchinson lép majd fel az Eiffel Műhelyházban, és a turné többi állomásán.

Csütörtökön, a Budapest Jazz Clubban került sor Gerlóczy Zsigmond rendhagyó szóló zongoraestjére. Rendhagyó, mert nem készült előzetes szett lista, a koncerten ugyanis nem már megírt darabok vagy feldolgozások, hanem az első perctől az utolsóig ott helyben született dallamokból kibontakozó improvizációk hangzottak el, és rendeződtek végül a folyamatnak ívet adva, egységgé. A nézőteret jórészt egyáltalán nem a szerencsének köszönhetően megtöltő közönség részese lehetett a kompozíciók születésének, a kezdeti vajúdástól a beteljesedésig.

A magyar jazz történetének egyik legnagyobb alakja, a Pege Quartet, a Szabados zenekar, a Rákfogó és a Syrius egykori szaxofonos zsenije január 25-én nyolcvanéves lett. Az egykor a Bercsényi klub fal mellé ledobott tornaszőnyegein kuporogva játékát áhítattal hallgató korosztályom örökre a szívébe zárta, mert sokunkkal ő ismertette és szerettette meg a jazzt, ami akkor a szembenállás zenéjének számított, a szocialistának nevezett értékrenddel szemben. Hűen követtük őt a Petőfi Sándor utcába, a Ganz Mávag művházba, és persze a Syrius hajóra.

Születésnapján, január 12-én a Bem Rockparton bensőséges megemlékezést követően felavatták a 75 éves korában tavaly elhunyt Török Ádám szobrát. Ámmer Gergő szobrászművész kisméretű, de mint a méltatás során elhangzott, óriási tartalommal bíró alkotása az egykor a Mini koncertjeinek otthont adott Andrássy Palotában működött I. kerületi művelődési házzal szemközti oldalon kapott helyet.

A ma ránk zúduló információáradat közepette a jó indulattal üde színfoltoknak nevezhető szembejövő törmelék között időnként mérföldkövekkel is találkozhatunk. Súlyukból adódóan nem a kedvező széljárás sodorta elénk, jól esik megpihenni, feltöltődni mellettük. Megtalálni a magunk csendjét, amit csak a zene adhat. Fekete-Kovács Kornél februárban a BMC gondozásában megjelent „Different Aspects of Silence” című lemezén társaival segít megtalálni elveszített csendjeink hangjait.

Két szenzációs koncert, két kitűnő zongorista vezette két szenzációsan játszó zenekar, két csodálatos énekesnővel, és végig óriási hangulat – röviden így foglalható össze a Budapest Jazz Club az újév első szombatján rendezett 16. születésnapjának programja. Tizenhat év alatt a BJC mozaikszó három betűje fogalommá vált, a kezdetektől a mai napig meghatározó szerepet játszva a jazz népszerűvé tételében, a főváros kulturális életének fontos része lett. A január eleji születésnapok évről-évre piros betűs ünnepé váltak minden zenésznek és jazzrajongónak, idén is ingyenes koncerteken közösen ünnepelhettük a klub fennállását, az általunk szeretett műfajt, és a végén a hagyományoknak megfelelően, a „Happy Birthday” dallamai közepette a torta is megérkezett.