Idén október második vasárnapjára tűzték ki a Magyar Jazz Napját. A Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Zene Háza közös rendezésében koradélutántól estig hat zenekar lépett színpadra, a 2020-ban Bartók Béla Konzervatórium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori és jelenlegi hallgatói alapította Symbiosis 5-től a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Stúdió 11-ig, valamelyest felvázolva a hazai jazzélet sokszínűségét. A zenekaroknak háromnegyedóra játékidő jutott, és ahogy az elmúlt 15 évben, az ünnepi koncertsorozaton ezúttal is sor került a Magyar Jazz Szövetség díjainak átadására.

Aki valamennyire is figyelemmel kíséri írásaimat, az megállapíthatta, hogy az Elek kvartett 2015. január 15-ei bemutatkozó koncertje óta számos fellépésükről tudósítottam, mert ez a formáció egyike az általam leginkább kedvelt zenekaroknak.

A kétévente megrendezésre kerülő versenyre november 15-ig lehet jelentkezni a Magyar Jazz Szövetség postacímén (1136 Budapest, Hollán Ernő u. 7.)

Idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg Érden az AVL-Érdi Jazz Fesztivált. A címet pedig nem a szerző, hanem az egyik lelkes jazzrajongó adta a fesztiválnak. A második része következik a beszámolónak, a szombati és a vasárnapi nap összefoglalója.

Tommy Vig, a 85 éves világhírű jazz-zenész, idén is, ahogy minden évben, október 23-ai ünnepi megemlékezésére készül.

Múlt csütörtökön egy különleges kiállításmegnyitóval kezdődött a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templom önálló művészeti-kulturális programjaként tíz éve létrejött Miatyánk Fesztivál. Az immár egy évtizedes hagyományokhoz híven, az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemplomában idén is egy fontos téma, a világot felépítő, létünkhöz kötődő őselemek közül a víz került fókuszba. Orbán György, a „Miatyánk Hete” fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője rendteremtően rendhagyó módon feldolgozva, a hely adottságait kihasználva mutatta be Pataki Tibor Munkácsy-díjas képzőművész a vízhez kapcsolódó festményeit, tematikus installációit, a szóban elhangzottak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átélését ezúttal Premecz Mátyás és Barabás Lőrinc duója tette teljessé.

Előrebocsátom, nekem ez volt a Magyar Jazz Napja. Remek szervezésnek, méltó megemlékezésnek lehettek tanúi és a jazzélet kiválóságait hallgathatták meg a jelenlévők, akik mindannyian a nagy mesterre, az egy éve elhunyt Szakcsi Lakatos Bélára emlékeztek. Köszönet fiainak, hogy fenntartják az emlékét.

Születésnapi klubestre készül a Háló október 10-én, kedden.

Vasárnap (október 8.) tartja a Magyar Jazz Szövetség a Magyar Jazz Napját.

20 éve lépett fel először magyar zenész, az énekesnő Tisza Bea és a zongorista Nagy János személyében, a legendás londoni 606 Clubban, - akkor még a londoni Magyar Kulturális Központ támogatásával. Ezekből a kezdetekből alakult ki az a zenei csereakció, amely most már a londoni tetthely és a Budapest Jazz Club között évente négyszer megtörténik mindkét irányban, a Harmónia Jazzműhely szervezésében, ma már a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával.

Nem mindennapi élményben volt része a közönségnek a BMC zsúfolásig megtelt színháztermében szeptember 26-án, George Gershwin napra pontos 125. születésnapján. Hazánk vezető nagyzenekara, a Modern Art Orchestra az utóbbi évtizedek leghíresebb magyar hangszeres művészével, a tenorszaxofonos Tony Lakatos közreműködésével mutatta be a nagy amerikai komponista Porgy & Bess c. operájának teljes zenei anyagát.

Tavaly október 2-án hunyt el 79 éves korában az egyik legnagyobb zongoraművész, zeneszerző, aki a magyar jazzélet meghatározó alakja volt, Szakcsi Lakatos Béla.

Idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg Érden az AVL-Érdi Jazz Fesztivált. A címet pedig nem a szerző, hanem az egyik lelkes jazzrajongó adta a fesztiválnak.

A torinói születésű amerikai jazzdíva nevével és művészetével a század első évtizedének közepén találkoztam először nagy sikerű Easy to Love c. albumának beszerzésével. Akkoriban azt hittem, hogy ő is olyan olasz-amerikai, mint Joe Lovano (és még sokan mások, akik Amerikában születtek), annyira akcentus nélkül énekelte a Nagy Amerikai Daloskönyv legjobb darabjait, olyan muzsikusokkal a háttérben, mint Gerald Clayton vagy James Moody…

Jazzbarátok álma válik valóra, amikor az archívumok mélyéről régen elhunyt jazzikonok korábban nem ismert és/vagy nem publikált felvételei kerülnek elő, amit aztán közkinccsé tesznek. Ilyen ez az 1975-ben a kanadai Vancouverben rögzített, korábban soha ki nem adott „élő” koncertfelvétel is, a legnagyobbak között méltán számon tartott Bill Evans Trióval.