Az utóbbi harminc évben már számos olyan híresség adott koncertet hazánkban, aki néhány év elteltével újra fellépett magyar színpadon. Csak néhány név ezek közül: Chick Corea, Branford Marsalis, Diana Krall, Kenny Garrett, Pat Metheny, Charles Lloyd vagy Dee Dee Bridgewater. Viszont ezek a művészek mindig újabb és újabb „projektekkel” és formációkkal látogattak el hozzánk. Az amerikai elnök nevét viselő jazz-világsztár azonban nemcsak ugyanabban a felállásban érkezett öt év elteltével, hanem az előadás módja többé-kevésbé (inkább többé) jóformán a korábbi koncert folytatása lett.

Ezen az egyszerű, de nagyszerű albumon – két kivétellel – jazzstandardek helyett popdalok jazzes átdolgozásait és saját szerzeményeket hallhatunk modern mainstream felfogásban, egy olajozottan működő triótól, amelyben minden zenész érvényesülhet anélkül, hogy elnyomná a többieket.

Ha a viharvadászok mérőműszereivel érkeztünk volna a BJC kedd esti koncertjére, biztos, hogy alaposan kilengett volna a mutató. A Magyarjazz meteorológiai rovatában annyit feljegyezhetünk nyugodtan, hogy a fellépő James Carter elementáris energiákkal rendelkezik. Igaz, az előre jósolthoz képest csak tíz perccel később csapott le. Károkról szerencsére nem érkezett jelentés. A Világsztárok sorozatban egy olyan műfajba pillanthattunk be, ami Amerikában roppant népszerű a 19. század vége óta, sok későbbi jazzcsillag pályája innen indult. Ez a műfaj erős francia gyökerekkel rendelkezik.

A múlt hét elején csengett a telefon és régi barátom, a hazai jazzgitár egyik mestere, Bende Zsolt hívott meg péntek estére lakására. De nem vacsoráról, nem is házibuliról volt szó, hanem házi jazzkoncertről. Hajlott korom ellenére ilyenben még sosem volt részem, de egy biztos: óriási élmény volt, pontosan az általam annyira forszírozott élőzene miatt, amit az intim környezet még inkább személyessé tett. 

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban október 25-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Modern Art Orchestra

Néhányszor már használtam azt a kitételt, hogy zenéről írni nem könnyű feladat. Ezért is szoktam azzal befejezni tudósításaimat, hogy az előttünk megszülető művészetet, az élő zene élményét, azt a varázslatot, aminek – ha passzívan is – de mégis csak részesei vagyunk, semmi sem pótolja. Nos, ezt éreztem az egész koncert alatt, amely október 15-én este a budai oldal egyre fontosabbá váló koncerttermében került sorra.

Varga Gábor soproni jazz-zongorista, zeneszerző fellépése szinte unikum számba megy Budapesten és környékén. Törökbálinton a lelkes jazzrajongók meghallgathatták ennek a kifinomult és virtuóz zongoristának és zenekarának a játékát, kompozícióit. A Varga Gábor Quartet, vagyis Varga Gábor, Csuhaj-Barna Tibor, Jeszenszky György és Szaniszló Richárd, a 2018-as „Sounds of Colors” című lemezüket mutatták be nagy sikerrel.

Ma (2019. október 18.) lenne 100 éves Anita O'Day. 

Volt a jazz történetének egy remek figurája, aki úgy muzsikusként, mint emberként a legnagyobbak közé tartozott. Mint zenész, komponista és hangszerelő óriási szerepet vállalt a jazz megújításában, abban, hogy a jazz igazi modern művészetté fejlődjön, mint ember remekül kommunikált a közönséggel, szinte divatot alkotott öltözködésével, mintául szolgált a kor fiataljainak. Ezt a különös muzsikust Dizzy Gillespie-nek hívták, és ebben a részben az ő felvételeiből készült kollekció kerül bemutatásra. A 2 CD-t tartalmazó album Gillespie-nek az RCA Victor lemeztársaságnál 1937-49 között készített darabjait foglalja magába, és „The Complete RCA Victor Recordings” címen adták ki 1995-ben.

Pernye András-díjas jazzgitáros zeneszerző, Halper László lemezbemutatóra készül a hétvégén. Az „Electric Angelland” album után, most a „Blues from Angelland” című lemezzel rukkol elő a Jimi Hendrix életmű jazzes intepretálója.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban október 18-án, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Jazz-Csillagvizsgáló III.

Három évvel ezelőtt már járt Budapesten, akkor Jimmy Johnson basszusgitárossal és Simon Phillips dobossal kiegészülve, trióformációban nyűgözték le a Müpa közönségét. Október 29-én ismét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben üdvözölhetik őt a magyar jazzrajongók – ezúttal viszont izgalmasnak ígérkező szólóestet ad majd.

Sokszor használt közhely, hogy „nagy sikerrel szerepelt valaki itt vagy ott”, de ez alkalommal közhelyről szó sincs, mert tényleg olyan meleg fogadtatásban részesült ez a kedves, fiatal énekesnő, amelyet nem sokan kapnak meg már pályájuk elején. Az ünneplésből persze kijutott az őt kísérő, már befutottnak számító hangszereseknek is. Nem elég, hogy jegyzeteim szerint összesen 17 amerikai jazz standard került sorra a két félidőben, de a lelkes közönség alig engedte haza a fáradt művészeket. Sőt – mi több – ők még talán hajlandónak is mutatkoztak a folytatásra, de a Háló klub feletti lakókkal történt megegyezés miatt a (szünettel együtt) három óra időtartamú rendezvényt este 10-kor mégis csak be kellett fejezni.

Sajnos csak három jazz koncert került az évente megrendezésre kerülő kortárs művészeti fesztivál programjába idén.

A nagy fekete-amerikai énekesnőt, Dee Dee Bridgewatert évtizedeken keresztül úgy tartottuk számon, mint a nagy dívák (Billie Holiday, Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan) egyenes „leszármazottját”, hiszen pályájának elején valóban ennek a – klasszikus értelemben vett – vokális előadó művészetnek vált folytatójává. Ekkor még csak lemezek, videók vagy DVD-k közvetítésével ismerhettük meg munkásságát, amely Duke Ellington, Horace Silver, Ella Fitzgerald és Billie Holiday életműve előtti tiszteletét fejezte ki akkori fellépései és lemezei révén.