Március végén könnyűzenei szerzők számára hozott létre 62 millió forintos támogatási keretet az Artisjus, hogy pályázat útján nyújthasson rendkívüli segítséget számukra. A felhívás minden olyan dalszerzőnek, szövegírónak szólt, akik lemondott fellépéseik és egyéb munkáik miatt jelentős bevételkiesést szenvednek el. A beérkezett pályázatokat elbírálták, a bruttó 160 ezer forintos segély hamarosan megérkezik a támogatásban részesülők számlájára.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Dudás Lajos a külföldre került magyar jazz-zenészek egyik legismertebb és legsikeresebb képviselője. Talán még nagyobb hírnévre tett volna szert, ha Amerikába megy, mint tette ezt Zoller Attila, Szabó Gábor vagy Tommy Vig, de Dudás a legnehezebb utat választotta: a kommersz zenei pályát feladva Németországban inkább tanításból teremtette elő a megélhetéséhez szükséges anyagiakat annak érdekében, hogy a nagy szerelem, a jazz területén olyan zenét játszhasson, amely megfelel féltékenyen őrzött zenei függetlenségének, elképzeléseinek.

Nemrég két versenyfelhívás is érkezett. Mindkettő videókat kér, határideje április 27. és április 30., és mindkettő azt propagálja, hogy #maradjotthon és otthonról zenélj. Az egyiket az International Jazz Day tette közzé, a másikat pedig az ERIAC – European Roma Institute for Arts and Culture.

„Az élet megy tovább”. Mikor a lemez készült, Carla Bley nem is sejthette, milyen profetikus címet választ. A triójával 2019 májusában rögzítették az Auditorio Stelio Molo Stúdióban, Luganóban. Carla Bley zongorajátéka hol Monkot, hol Satie-t idézi, a végtelenül letisztultsága miatt. Nem üt le egy felesleges hangot sem. A trió 25 éve játszik együtt, ők a kamarazenei jazz igazi nagykövetei. A basszusgitáros Steve Swallow-val 1961-ben találkoztak. Ő rögzítette egyik lemezét, ami olyan jól sikerült, hogy később össze is házasodtak. Andy Sheppard szaxofonja pedig úgy passzolt ebbe a hangzásba, annyira érzi ezt a diszkrét játékot, hogy azóta nélkülözhetetlen. A lemezborítóról egy régebben látott karikatúra jutott eszembe. A tanár bekapcsolja a ventilátort, a kottalapok repülnek a levegőben, a jazzt játszó növendéknek pedig játszania kell tovább. A felirat: „Most majd kiderül, tud-e improvizálni”.

Karanténból szól a nóta és BJC is szervez karanténkoncerteket.

A Harmónia Jazzműhely kalandos történetében a mai magyar jazzvilág krémjét szólaltatta meg olyan elvarázsolt helyeken, mint a Nyitott Műhely, a Dob utcai Szenes Pince, az Állatorvosi Egyetem klubja, Londonban a Spitz, a Bulls Head jazz kocsma vagy a legendás 606 Club, majd 2009 óta a Budapest Jazz Club. Ezek a koncertek végre ismét és itt hallhatók. A felvételeket nem Rudy van Gelder vagy George Martin készítette, pedig a zenészek megérdemelték volna.  Jó szórakozást!

Jazz-zenészek otthonról is a közösség erejében hisznek. Az első sokk után egyre több érdekes formáció alakul. Olyan karanténzenekarokat is hallhatunk, akik nagyon régen vagy ezelőtt még sosem játszottak együtt. Néhány formációt összegyűjtöttünk, mint a Budapest Jazz Orchestra, Szaniszló Richárd, Makoto Ozone, Lukács Miklós, Orbán György, Pecek Lakatos Krisztián, Németh Ferenc, Dean Brown, Bartók Máté, Palásti Máté, Peet Project, Antal Gábor, Sebestyén Patrik, Bolba Évi.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos nem a Budapest Jazz Clubban 2020. április 24-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Kész Petra - Arday Dániel Live-élő karanténkoncertjét

Igazi jazz-világsztárt gyászolunk, aki otthagyta keze-nyomát a műfaj arculatán. Lee Konitz grandiózus életműve a jazz évszázados történetének aranylapjaira kívánkozik. Ő bizony azon altszaxofonosok egyike volt, akik nem Charlie Parker „köpenyéből bújtak elő”. Mindig saját útját járta, a belső elképzeléseken alapuló, tudatos és olykor elvont improvizációs játék páratlan mestere volt.

92 éves korában meghalt Lee Konitz. A jazz egyik meghatározó, stílusteremtő művésze New York Lenox Hill negyedének kórházában vesztette életét szerdán, fia, Josh Konitz erősítette meg, halálát koronavírus-fertőzés okozta.

Március 24-én adtunk hírt arról, hogy az Artisjus és az EJI rendkívüli szociális támogatási keretet hozott létre a nehéz helyzetbe került művészeknek. Akik benyújtották időben a kérelmet és megfeleltek a kritériumoknak, jóváhagyták a támogatásukat, azok ebben a hónapban és a következőben is támogatást kapnak.

Az a jelenség, mely során a jazz előadói klasszikus zenei műveket vesznek alapul egy-egy munkájuk során, már-már divatosnak mondható az elmúlt évek tapasztalatai alapján, melyet számos zenetörténeti példa legitimál. A zenei újrahasznosításnak, vagy ha úgy tetszik, felhasználásnak számos szintjével találkozhattunk az idők során. A könnyűzenében általánosnak mondható mind a reprodukció, – gondoljunk csak az ún. coverek elterjedésére – mind pedig reinterpretáció, mely során az adott előadók már létező műveket formálnak saját arcképükre. Ez több formában is előfordulhat, legyen szó a szerkezet, harmóniamenet vagy akár a teljes hangszerelés újragondolásáról. A cél szerencsés esetben az eredeti mű szellemiségét megőrizve egy többlet jelentésréteg hozzáadása. Ez a technika a klasszikus zenétől sem áll távol. Egyes esetekben a felhasználás megmarad az idézet szintjén. Csajkovszkij 1812 nyitányában a szemben álló orosz és francia seregeket nemes egyszerűséggel nemzeti himnuszaikkal ábrázolta. Más esetekben a szerzők saját benyomásaikat fejezik ki egy műről annak motívumaira írt variációival. Említhetnénk akár Beethoven Diabelli keringőjére írt variációit, vagy akár Bach Musicalisches Opferét, melyhez II. Frigyes témáját vette alapul. Sok esetben a szerző nagyobb teret enged saját asszociációinak, ekkor fantáziáról beszélhetünk. Kurtág György Hommage-ai pedig gyakran csak töredékeket idéznek meg, vagy konkrét kompozíciós technikákra való utalással jelenítik meg az eredeti művet.

Közös nyílt levelet adott ki 32 hazai klub, fesztivál és szervező, akik a jegybevétel fontosságára hívták fel a figyelmet, és kérték a közönség megértését abban, hogy talpon tudjanak maradni, szükségük van a jegybevételekre.