Ez a félév az egyetemen is rendhagyó módon zajlott, ahogy minden iskolában. A helyzetet súlyosbította, hogy a karantén elrendelése, éppen az egyetem legsűrűbb életszakaszában következett be, amikor is teljes gőzzel zajlanak az év-végi vizsgák, szigorlatok, zenekari bemutatók, diplomakoncertek, államvizsgák, felvételi vizsgák.
A lemez címe (Nyílt vizek) talán arra utal, hogy a korongon hallható hét kompozíció (melyek között két népdalfeldolgozás is akad) olyan senkiföldjén, stiláris határhelyzetben fogant, ahonnan, mint a nyílt tengerről, bármerre elindulhatunk értelmezésünkkel. Tudván, hogy Süle László sokoldalúan képzett jazz-zenész, valamint azt is figyelembe véve, hogy a 2020 februárjában Helsinkiben felvett lemezt Binder Károly kiadója jelentette meg, és Binder társproducerként is bábáskodott az album felett, hajlunk rá, hogy jazzlemeznek nevezzük a kiadványt. Igen ám, de a szerzemények egy részének karaktere, illetve Senni Eskelinen és hangszere, az elektroakusztikus kantele domináns szerepe a lemezen inkább a produkció crossover vagy világzenei jellegét és gyökereit hangsúlyozza. Megint más kompozíciók vagy azok részletei egy harmadik irányba, a kortárszene felé mozdítják el a hallottakat.
Tavaly július elején lépett fel a Budapest Jazz Clubban a Nexus Lineup. „rég hallottam pályájuk elején álló muzsikusoktól ilyen kerek, a klasszikus formákban hívő, szívvel-lélekkel előadott műsort” – írta Zipernovszky Kornél a koncertjükről.
A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?
A DownBeat etalon a jazz világában. Az 1934-ben Chicagóban alapított magazin kezdetben havonta, majd félhavi rendszerességgel megjelenő kiadványai milliókat vezetettek be a jazz világába. Az archív példányokból nyomon követhetjük a swing korszaktól a jazz történetét, meghatározó művészeinek életútját, és az új irányzatok születését. A világ legtekintélyesebb jazzmagazinja csaknem a kezdetektől helyt adott olvasói véleményének is, sőt év vége felé szavazásra hívta őket. Ebből alakult ki az azóta is a decemberi számokban megjelenő „readers poll”. Jóval később, az ötvenes években a havi megjelenéshez visszatért magazin augusztusi számaiban az adott év legjobbnak ítélt muzsikusairól, zenekarairól, és a mikrobarázdás lemezek elterjedésével az „év jazzlemezéről” már a szakújságírók is szavazhattak. A 68 évvel ezelőtt indított „critics poll” hamar népszerű lett mind a zenészek, mind az olvasók között.
A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos még nem a Budapest Jazz Clubban, 2020. július 17-én, pénteken, 20 órai kezdettel bemutatja: Szalay Gábor - Hárs Viktor karanténkoncertje
A mai részben egy olyan kiváló zongorista CD-jét mutatom be olvasóimnak, akit ugyan nem jegyeznek a legkiemelkedőbbek között, mégis fontos helye van a jazz történetében, különösen a jazz népszerűsítésében. Nat King Cole, a mostani rész főszereplője ugyanis annak ellenére, hogy tehetsége és tudása alapján méltán lehetne a legelismertebb muzsikusok között, valahogy nem került a jazz történetének arany lapjaira. Remélem, hogy a most bemutatásra kerülő CD alapján az olvasók is magasan értékelik muzsikáját és a saját képzeletbeli listájukon előkelő helyet szánnak neki.
Ahogyan a jazz az egész világon elterjedt, nem könnyű eligazodni a kibővült nemzetközi jazzvilágban. Valljuk be, hogy a hazai, az amerikai és az európai jazz valamilyen szintű ismeretén túl alig vagyunk tájékozottak a távolabbi régiók jazzéletéről. A korábbi évtizedekben magam is legfeljebb néhány dél-afrikai jazzművészről hallottam, talán Abdullah Ibrahim (eredetileg Dollar Brand néven futott) és Miriam Makeba énekesnő voltak azok, akik ismertek lettek szélesebb körben is. Az internetes világban természetesen már sokkal jobb a helyzet, ennek ellenére aligha van nagyobb rálátásunk arra, hogy mi történik jazzvonalon Fokvárosban vagy Johannesburgban, mint Jerevánban vagy Bakuban.
Hamarosan megjelenik az idén 20 éves zenekarnak a 10. lemeze. Ez alkalomból „Celebration 20&10 jubileumi album” címmel lemezbemutató koncertet tartanak a Várkert Bazárban, az Öntőház udvaron július 23-án.
A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?
A Vasárnapi Iskola május 10-e óta ad live stream koncerteket vasárnaponként. Majdnem minden hétvégén volt egy-két jazz-zenekar is, akik lehetőséget kaptak a fellépésre.
On Wednesday, July 1st, it was my great pleasure to attend the Opus Jazz Club’s post-lockdown re-opening concert in Budapest, performed by the Mihály Borbély Quartet. This was a magnificent demonstration of musical prowess by one of Hungary’s most distinctive, well-celebrated jazz combos. But more than that, it was a joyful celebration of life bursting the bonds of confinement – an ecstatic serving forth of musical zest that got our limbs swaying and left our faces beaming.
A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos még nem a Budapest Jazz Clubban, 2020. július 10-én, pénteken, 20 órai kezdettel bemutatja: Voice & Bass karanténkoncertje
Kleb Attila kiállítás pont a vírus előtt egy héttel nyílt a GODOT Kortárs Művészeti Intézetben, majd a karantén időszak után június végén újra megnyílt, augusztus 7-ig látogatható a III. kerületben. Márton Attila kedvcsinálója alább olvasható (a szerk.).
Gyönyörű lemez. Ahogy itt a balatoni pihenésünkben meghallgattuk, megkérdeztem feleségem, hogy mi az első benyomása, és azt mondta, hogy derűt sugároz. Ennél alig lehet pontosabban fogalmazni. Sallangmentes tökéletes jazz lemez. Steve Swallow darabjait vették fel a wikipedia tanúsága szerint egy délután alatt. Pár évvel ezelőtt láttam egy fantasztikus egyórás interjút Carla Bley-vel a nagyszerű zongorista, zeneszerzővel, aki történetesen Steve Swallow felesége. Jazztörténeti jelentőségű interjút, aki teheti nézze meg. Abban az interjúban büszkélkedett el szinte gyermeki lelkesedéssel, hogy ECM művész lett. Leszerződött a nagy múltú német céggel. Gondolom Steve Swallow ugyanebben az időszakban kerülhetett kapcsolatba a zseniális producerrel Manfred Eicherrel.