A járvány teremtette új szó a legjobb erre – főleg mert a hely szinte erre lett kitalálva: raktárkoncert volt, brillírozás, de a közönség a helyszínen élvezhette a produkciót. Előtte megtudtuk, amiben reménykedtünk is persze, hogy 2022-ben is folytatódnak a jazz hangversenyek a népszerű győri belvárosi klubban. A januári Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint duóra máris kereshetik a raktárban a teltház táblát.
A Dresch-jazz előadásokon mindig ott van a minőséget igazoló garanciacímke. Most azonban a jórészt az Árnyékban album anyagára épülő est még ehhez képest is egészen emlékezetesre sikerült. A kitartóan mindenhova elzarándokoló gyülekezetnek (beleértve magamat is) tudtak meglepetést okozni. Jöttek sorban a Dresch kompozíciók, a „Váltakozások”, „Árnyékban”, a „Magyarózdi”, a „Jó-Hír”, az „Ünnep”, a „Nomád” (remélem, jól emlékszem) olyan interpretációban, amit ritkán hallottunk. A hangszerelés ötletessége és eredetisége náluk a védjegy fontos része volt mindig is. Az elején aggódni kezdtem, mert a cimbalom nem szólt olyan karakteresen, ahogy szerettem volna hallani, de ezt szerencsére gyorsan korrigálta a technikus, attól kezdve pedig elindult a virtuózok örömzenélése.
Fő szerepet játszott ebben Lukács Miklós, aki most is bizonyította, hogy két prímás is jól megfér egy csárdában, ha nem egymást akarják túllicitálni, hanem közösen, egymásra figyelve építik fel a kompozíciót. Felelgetős betéteik ezért soha nem váltak öncélúvá, tökéletesen megtervezett arányok mentén mozogtak. Ehhez persze - meg a zseniális ritmusváltásokhoz - kell az összeszokottság több évtizedes rutinja is. Lukács játszott hagyományos technikával a hangszerén, ahogy a népzenében kell a húros hangszeren. Máshol hallottunk tőle billentyűsöket idéző futamokat, és Csízivel vívott „dobpárbajokat”, mikor két ütőshangszer dallamokat játszva szedte ezer darabra a kompozíciót.
A másik különlegességhez Gyányi Marcell bőgőzése is kellett, mert valójában három zenekart hallhattunk a színpadon. Igazából a bőgő (és a dob) átvezetései, átkötései fűzték szerves egységbe a kompozíciókat. Olyan szellemesen, hogy a közönség laikus része természetes könnyedségnek érzékelhette, a muzsikusok pedig a közönség soraiban egyik ámulatból a másikba estek. A bravúrdarabok követték egymást. Szóltak úgy, mint egy népzenekari banda, hallottunk latinos terek sarkában táncosoknak muzsikáló pontos ritmusalapú formációt, máskor meg a metrumok látszólag szabálytalanul csúsztak szerteszét, ahogy az izgalmas kortárs jazznek szólnia kell.
Aki örömzenélést szán párjának ajándékba az ünnepekre, és biztosra akar menni, nézze meg, hol játszanak Dreschék legközelebb.
Rómer Jazz Klub, Győr, 2021. december 15.
Fotó: Gyarmati Balázs
Kapcsolódó cikk: Dresch Quartet – Árnyékban