A session ötlete Kleb Attilában és sugallatára az első három fesztiválon különböző formációkban játszott Mogyoró Kornélban vetődött fel, majd az első hívó szóra Lukács Miklós is csatlakozott hozzájuk, aki már régen szeretett volna együtt zenélni a GetCloser szervezte koncertekre rendszeresen már jó ideje barátként visszatérő Omar Sosa-val és Childo Tomas-szal. Az Olaszországban gyakran megforduló (ne feledjük, Szardínia szigete is odatartozik), és az olasz jazzt is jól ismerő Kleb Attila javaslatára a sokoldalú szárd szaxofonos, Gavino Murgia is bekerült a csapatba. Hogy ez az ötlet mennyire szívügyévé vált az ötletgazdáknak, azt a GetCloser Concerts FB oldalán már február végétől naponta megjelenő bejegyzések is mutatták. Ahogy a zenészek érkeztek, szivárogtak hírek. „Két hihetetlen zenész, Omar Sosa és Mogyoró Kornél! Elképesztő energiákat mozgatnak meg, hogy a GetCloser Session No. 01 egy igazi zenei ősrobbanás legyen! És még csak ketten vannak, a következő napokban csatlakozik Lukács Miklós, Gavino Murgia és Childo Tomas.” Másnap már hírül adták: „Már három fantasztikus művész dolgozik, Omar Sosa, Gavino Murgia és Mogyoró Kornél. Nem lehet kétség, ez a koncert kihagyhatatlan lesz.” Murgia érkezésekor egy spontán folyosói zenélés videóját is feltették, melyen Sosa egy dosszién veri a ritmust, Murgia pedig sajátos hangképzésű ének improvizációval válaszolgat. „Mi lesz ebből a színpadon?”- tették fel a kérdést, de már jött is a következő hír, Lukács Miklós is csatlakozott - és mint írták,- „nem lehet kérdés, hogy ez a koncert felejthetetlen lesz”. Omar Sosa, Lukács Miklós, Childo Tomas, Gavino Murgia és Mogyoró Kornél a próbák során elvégezték az utolsó simításokat is, és ez a koncert, valóban felejthetetlen lett.    

Az utolsó simítások után a koncert dramaturgiája és koreográfiája is kialakult. Idehaza mindkettő ritkán tapasztalható, de ha egy zenekar nemcsak számokat játszik egymás után, hanem gondolatokat is közvetít, mint ez esetben, a szóban elhangzottak és a látvány is erősíti a zene üzenetét. Sosa valamilyen narrációval akarta a koncertet indítani, Kleb Attila javaslatára Weöres Sándor 1955-ben írt „Majomország” című versét választották. Az elsötétített színpadon a vers a költő előadásában került bejátszásra. Bár ahogy később megtudtam, két nappal a szomszédban kezdődött háború kitörése előtt döntöttek a koncertnyitányról, így talán a véletlennek köszönhetően, a mai napig fontos üzenetet hordozó vers utolsó versszaka különösen aktuálissá vált.

„Rémületes majomarcot vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.”

A fények erősödtek, a zenészek felvették hangszereiket, Sosa is megérkezett egyik kezében mécsessel lángot hozva, a másikban nadrágszíjat tartva. Ahogy az előző napi koncerten, a szíjjal suhintott kettőt, a mécsest gondosan a zongorára helyezte, és pár billentyű leütésével elindult a zene. Mindenki beszállt, hangot adott hangszerén, ahogy a föld mélyéből eredő sok forrás a folyókba, majd a folyók végül a tengerbe torkollva eggyé válnak, úgy állt össze ez a több kultúrából eredő hang kavalkád zenévé. Aztán szépen, méltóságteljesen folyva duzzadt, mindenkit magával sodorva.

A folytatásban ezt a sokszínű, szerteágazó zenei kultúra olyan megközelítését tárták elénk, amelyben nem az esetleg meglévő különbségek, hanem a valahol mégis közös gyökerekből indult azonosságok kaptak hangsúlyt. Hiszem, ezt a jazz nemzetközi nyelve, és rendkívüli befogadó készsége tudja legjobban illusztrálni. Ezt bizonyították Lukács Miklós szenzációs cimbalom szólói is, a hangszer ugye a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a jazz alaphangszerének, de mégiscsak, igaz, egy zseni által, beolvadt a gyűjtőtégelybe, amit úgy hívunk jazz. Mindezt úgy, hogy egyéni hangját, magyar gyökerét megőrizte. Gavino Murgia Szardínia szigetének ősi rítusait is felidéző szaxofonszólóira a kubai Omar Sosa válaszolt, és az alapot basszuson a mozambiki Childo Tomas, és ütőhangszereken, az afrikai gyökerű zenészek egyeduralmát misztifikáló elméleteket cáfolva, a magyar Mogyoró Kornél adta ritkán hallható virtuozitással.

A zenekar Mogyoró Kornél és Childo Tomas kivételével levonult a színpadról. A lemezről, melyen Weöres Sándor saját verseit szavalta, egy újabb bejátszás, ezúttal a halandzsa nyelven íródott „Dzsá gulbe rár kicsere”, ismertebb címén a „Barbár dal” következett. Ez a választás is telitalálat volt a javából! Weöres sorai úgy hangzottak, mint valami törzsi szertartás sámánéneke, a vers ritmusát átvéve kapcsolódott be Kornél a „hang” nevű, svájci eredetű dallamot is adó ütőhangszerrel, és Childo basszusgitárjával az utolsó versszak után.

„Vá pudd shukomo ikede
vá jimla gulmo buglavi ele
vá leli gulmo ni dede
vá odda dzsárumo he! jaman!”

A bravúros duó párbaj után visszatértek a többiek, és Gavino Murgia a mongol torokhangú énekre emlékeztető technikával, fokozatosan gyorsuló ritmusban előadott szólójába kapcsolódtak be. A Weöres verssel indult rituáléból hihetetlen energiát sugárzó, határok nélküli örömzene bontakozott ki. Nem versengtek, örültek egymásnak, és ami a nézőtéren is érezhető volt, boldogan játszottak. Egy újabb bejátszás jött, egy gyerekmese, Mogyoró Kornél nagyobbik lánya, Luca előadásában, úgy, ahogy csak a gyerekek tudnak mesélni. Sosa egy balladába kezdett, Mogyoró Kornél újabb ütő hangszereket vett kezelésbe. A befejezésre még egy „ősrobbanást” tartogattak, amelyet a közönség állva tapsolt végig. Standing ovation, tomboló siker. A zenészek megölelték egymást, és mindannyian eggyé válva, boldog meghatottsággal kapaszkodtak össze a meghajláshoz.

A ráadásban a „Tavaszi szél vizet áraszt” dallamait is beleszőtték a fantasztikus szólókkal tarkított kompozíciójukba, amelyet természetesen újabb standing ovation követett. Nagyon szép gesztusként az őket fotózó Kleb Attilát is felhúzták a színpadra, a tapsok neki is szóltak.

Omar Sosa a próbák során azt nyilatkozta, még csak formálják az üzenet, amit át akarnak adni. „Meg kell mutatni a világnak, hogy meg lehet állítani a konfliktusokat és ennek egyetlen módja, hogy ha szeretjük egymást, ha megmutatjuk és megosztjuk egymással az eredetünket, az emberségünket. Ez kell, hogy életünket vezérelje, nem más, ezt próbáljuk a zenénkkel is kifejezni!” Kleb Attilától a koncert után megtudtam, a végére is terveztek egy versbejátszást, Weöres Sándor „Dob és tánc” című versének egy részlete hangzott volna el, de Omar Sosa a nagy ünneplés közepette elfelejtette elindítani. Mi, akik a koncerten ott voltunk, mindezt bejátszás nélkül is megkaptuk. Azért nekünk is jó elolvasni.

„csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke”

GetCloser /  MoMKult, 2022. március 7.

Fotó: Somogyvári Péter