Szenzációs ősbemutató a BJC-ben // Pozsár Eszter és a Free Style Chamber Orchestra

Márton Attila 2022. máj. 16.

Sokszor találkozunk olyan értekezésekkel, hogy a jazz és a klasszikus zene, de sok más műfaj találkozása is újabb értékeket hozhat felszínre. Ma már történelem a jazz és a rockzene fúziója, egy időben divatos volt a crossover is, Bartók, Debussy és még sokan mások is megjelentek a jazzpalettán. Sokszor kétkedve fogadjuk ezeket a kísérleteket. De amennyiben igaz, hogy a „puding próbája az evés”, akkor – maradva a gasztronómiai hasonlatnál – sokunknak rendkívüli élvezetes (zenei) szakácsművészetben volt része a napokban a kiváló fuvolaművész, Pozsár Eszter és a Free Style kamarazenekar jóvoltából.

Néhány kiemelkedő hazai muzsikus esetében bátran elmondhatjuk, hogy messze nem kapják meg az őket megillető elismerést, nos, ezek közé tartozik az est hőse, Pozsár Eszter is. Több mint húsz éve ismerem és követem pályáját. Nagyra értékelem művészetét, mivel számos formációban és divatos szóval élve projektben mutatta meg tehetségét: a CoolActive együttestől a Trans-Formationon át a Contempoig. Természetesen ezt tükrözték lemezei is, mindegyik valamilyen különlegességet képviselt, elég, ha csak két olyan – egymástól igazán eltérő zenei világot képviselő alkotásra gondolunk, mint az „Üzenet a hangárból” és „Az egér mosolya” Eichinger Tiborral vagy a „Találkozás” c. lemeze, amit a latin jazz legmarkánsabb hazai képviselőjével, Révész Richárddal készített duóban.

Már korábban is tudtuk róla, hogy nemcsak kitűnő hangszeres művész, aki többféle fuvolán, valamint alt-, még inkább szopránszaxofonon is játszik, de komponál és hangszerel is. Emellett igazi tudatos muzsikusként minden újabb színrelépésével hoz valami mást, valami újat a korábbiakhoz képest. Honlapunkon is részletesen beszámoltunk két utóbbi Opus-béli koncertjéről: az elsőt 2019 őszén adta Borbély Mihály és Puskás Levente vendégjátékával, majd egy évvel később Eszter születésnapját ünnepeltük régi zenészbarátai (köztük Nagy Jancsi és Horányi Sanyi) részvételével.

Most pedig egy héttételes zeneművel lepte meg az igényes jazzkedvelő közönséget, a pontos megnevezés szerint ez az „a-moll szvit jazz-fuvolára és zenekarra”. (A bemutatóra vonatkozóan érdemes elolvasni az Eszterrel készült interjút honlapunkon.) Egyik-másik tétel dallamvilága ismerős volt már korábbról, de nem kell elmagyarázni, hogy milyen munkát igényelt ezeknek egy tizenhárom hangszeres művészből álló kamarazenekar előadásához való adaptálása. A hangszerelések elkészítésében Eszter segítségére volt Nagy János „Yancha”, aki régi zenész kollégája, a Free Style Chamber Orchestra vezetője. (Jól emlékszem, hogy két évtizede Yancha volt a CoolActive zongoristája, azóta ismerem őt.) A Free Style kamarazenekar művészei megérdemlik, hogy névsorukat itt közzétegyem: Nagy János „Yancha” zongora, művészeti vezető, Pozsár Eszter fuvola, bambuszfuvola, Zsemlye Sándor szopránszaxofon, Gordon Teodóra klarinét, Blaskó Mihály fagott, Csonka Gábor hegedű, Frankie Látó hegedű, Kézdy Luca hegedű, Haraszti Krisztina brácsa, Pribay Valéria cselló, Frey György basszusgitár, Berdisz Tamás dobok, Joubert Flóra ütőhangszerek.

Mint említettük a hangszerelések a szerzőt és a zenekarvezetőt dicsérték. Tudni kell azt is, hogy az egész zenei anyagnak egységes előadássá gyúrása nem könnyű feladat. Ez pedig maradéktalanul sikerült, és csak annak a reményünknek adhatunk hangot, hogy bárcsak lemezre kerülne!

Nagyon dicsérendő, hogy Eszter minden tételről mondott pár fontos információt a közönségnek. Ezt is elsajátíthatnák előadóművészeink, különösen saját kompozíciók interpretálása esetén!

Az első tétel, az „Ouverture/Overture”, azaz az indító előjáték vagy nyitány volt, amely megalapozta az egész zenemű hangulatát. Mivel a szerző fuvolista, és a mindenki által könnyen befogadható latin zene is előszeretettel használja ezt a hangszert, így a folytatásban a második tételként, a „Bossa Sentimentale” hangzott fel, ami nem a hagyományos metrumú bossa nova volt, hanem annak 5/4-es változata.

A harmadik tétel a „Napraforgó” címet kapta (Sun Dance angol címmel), amely a nappal színes, fénylő forgatagát mutatja be, a középrészen 6/3-os tarantella idézettel. A nappalt az éjszaka követi, a felkelő Hold ideje, amit egy jazzballada idéz fel.

A negyedik tétel tehát a „Holdidő” (Moontime), amelynek bevezető részét az teszi varázslatossá, hogy Eszter a bambuszfuvolát használja, amivel annakidején indiai tanulmányútján ismerkedett meg. Egyébként a tétel egy jazz waltz, azaz keringő volt, ami egyáltalán nem idegen a műfajtól: Fats Waller Jitterbug Waltzától Wayne Shorter Footprints-éig.

Az ötödik tétel a „Szélvész kisasszony” névre hallgatott, az angol változat a „Windy-Lindy” címet kapta. Ez a lindy-hop-ra, a 20-as években, Harlemben kibontakozott „jazz-táncra” utal. Az egész zenemű leggyorsabb tétele: remekül swingelő bebop szám.

A hatodik tétel a „Tango Contempo” címet kapta, ami Eszter legutolsó „Contempo Apassionato” c. lemezén is szerepel, természetesen ezt is a kamarazenekarra kellett hangszerelni. Kiemelném Zsemlye Sándor emlékezetes szopránszaxofon-szólóját, ami tényleg a legnagyobb jazzikonok játékát idézte.

A személyes indíttatású utolsó tétel, a „Lepketánc” (Butterfly Dance)-ról megtudhattuk, hogy Eszter lánya versenyszerűen táncol hip-hop zenére. Az anyuka nem kifejezetten tudja ezt az irányzatot befogadni, bár megismerte Kendrick Lamar „To Pimp a Butterfly” c. lemezét. Nos, a cím innen adódik, és ez az egész szvit leginkább ritmusközpontú tétele, bár Eszter szerint nem érvényesül a hip-hop direkt hatása.

Ha szorgalmasabban jegyzeteltem volna, akkor pontosan elmondhatnám, hogy melyik tételben kitől hallottunk remek szólókat, de annyit így is elárulhatok, hogy szinte mindenkitől. Mégis a legkiemelkedőbb, felejthetetlen szólisták voltak: természetesen a szerző, a két legismertebb vonós: Kézdy Luca és Frankie Látó, aztán a már említett Zsömi szopránon, de volt klarinét, zongora, basszusgitár, dob, sőt fagott-szóló is, ez utóbbi a Windy-Lindy-ben.

Már itt és most felhívom az igényes zene kedvelőinek figyelmét arra, hogy amennyiben bárhol és bármikor ismét műsorra kerül a szvit előadása, hallgassák meg, nem fogják megbánni! Én biztosan ott leszek!

Ezúttal a második szett volt lényegesen rövidebb, hiszen most a szvit ősbemutatója volt a fő műsorszám. A zenekar repertoárján és lemezén is szereplő Claude Debussy művek kerültek sorra: a Clair de lune, A kis néger baba tánca, valamint a FSCO nemrég megjelent „Az üveghegyen túl” c. lemezéről a „Western”.

Érdekes fordulat volt, amikor Joubert Flóra a második szett valamelyik számában helyet cserélt Berdisz Tamással és pusztán kezei használatával fantasztikus szólót adott minden más hangszer közreműködése nélkül.