Sajnos a fizikai valóságban „megfogható” CD-k gyártása lecsengőben van, így ez az album is csak az interneten érhető el. Gábor viszont volt oly’ figyelmes, hogy készített számomra egy hagyományos korongot a diszkográfiai adatokkal együtt, így a magamfajta konzervatív „hivatásos jazzrajongó” is meg tudta hallgatni és archiválni.

Szalay Gábor a gitárosokban egyáltalán nem szűkölködő hazai jazz szcéna egyik legtehetségesebb képviselője. Érdekes egyébként, hogy a legnagyobb elismerésre éppen gitárosaink tettek szert, gondoljunk csak Szabó Gáborra, Zoller Attilára, Bacsik Elekre és az évtizedek óta Berlinben élő Snétberger Ferencre. És sajnos ez (is) a magyar sors, hogy Budapestről nem lehet nemzetközi ismertségre szert tenni, ahogyan az imént említett nagy gitárosainkat felsoroltam, kiegészíthetem még az egyéb hangszeresek közül pl. Tommy Vig, Dudás Lajos, Tony Lakatos vagy Bolla Gábor nevével, és még hosszasan sorolhatnánk azokat, akik mindannyian csak külföldön letelepedve tudtak nemzetközi hírnevet kivívni…

Gábor még itthoni viszonylatban is „underrated”-nek számít, azok sorába tartozik, akik messze nem kapják meg a tudásuk alapján őket megillető megbecsülést. És, hogy ezt jó korán „kiszúrtam”, azt azzal tudom bizonytani, hogy már évekkel ezelőtt írtam erről az egyik koncertje kapcsán. Azt pedig, hogy ez másnak is feltűnt jól illusztrálja, hogy egy-két évvel később Pallai Péter is idézte ezen megállapításomat egy Szalay koncert előzetesében.

Egyébként azzal próbáltam „vigasztalni” a hazai jazztársadalmat, hogy ilyesmi bizony még akár Amerikában is létezik, hiszen a tekintélyes Jazz Times magazin egyik számában tíz „alulértékelt” gitárművész portréját rajzolta meg, ahol is a listát Grant Green, a Blue Note sztárzenésze vezette, de benne volt híres hazánkfia, Attila Zoller is!!!

De végre foglalkozzunk a recenzálandó albummal. Nagyon szimpatikus mindenekelőtt az a tény, hogy a komponistaként is kiváló gitárosunk egyáltalán nem a mai elvárások szerint részben vagy egészben saját szerzeményekkel debütál. A másik pedig az, hogy nem akarja a késésben lévő jazzforradalmat elindítani, mint próbálják azt sokan itthon és külföldön. Magyarán nem akar mindenáron valami „eddig még sosem volt” zenét felmutatni, hanem a legjobb jazzhagyományok talaján csinál igazi művészetet. Ebben méltó partnerei a hasonló koncepciók mentén dolgozó Gyárfás István, a méltán népszerű Gyafi és a bőgős Hárs Viktor is, aki ugyancsak ennek a tradíciónak a mestere…

Mint megtudtam, a lemez elkészítését Hunka Róbert, a Hunnia Records vezetője szorgalmazta már évekkel ezelőtt, ugyanis Gábor akkoriban barátja és mestere, az időközben elhunyt Babos Gyula társaságában, de ugyancsak Hárs Viktorral tervezte ezt a lemezt. Babos Gyuszi halála után Gyárfás Pistát kérte fel a másik gitáros pozíciójára, és ugyanazon szellemben kívánta megvalósítani a trió-lemezt. A felvételeket az első nekifutásra sikerült rögzíteni 2021. szeptember 7-én, amikor is egyetlen „take” készült, sőt még utólagos korrekciókat sem igényeltek. Ez is jól mutatja a muzsikusok biztos tudását, nem volt szükségük a stúdió napokig tartó használatára, mert a kisujjukban volt az egész zenei matéria. Egy mindenki által emészthető, emellett magas művészi színvonalat képviselő zenei remekmű született. A 40 percnyi terjedelemben hét számot hallhatunk, öt ismert standard, egy Jim Hall kompozíció és utolsóként Gábor szerzeménye, a címadó „The Dreamer” hangzik el, amelyet Babos Gyula emlékének szentelt. A technikailag is remekül sikerült albumon Szalay Gábor a jobb, Gyárfás Pista pedig a bal csatornán szól.

A repertoár megválasztását illetően szívesen vezetem elő régi vesszőparipámat, mely szerint nem ördögtől való a modern jazz olyan nagy ikonjainak nyomdokain haladni, mint Wes Montgomery, Kenny Burrell, Barney Kessel, Charlie Byrd, Joe Pass, Tal Farlow, Grant Green, Herb Ellis és a sor végtelen. Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbi évtizedek világsztárjait alábecsülnénk Pat Metheny-től John McLaughlinig, Mike Sterntől Julian Lage-ig. De az is méltatlan és nevetséges, hogy egyesek a műfaj történetét a fúziós jazz megjelenésétől számítják. Külön tanulmányt érdemelne, hogy a fiatal generáció mennyire lelkesen fogadja a korábbi idők zenei lenyomatát, amelynek remek példáit tapasztalhattuk az idén az Ellington- és Maynard Ferguson-emlékestek sikerét látva, vagy az Emmet Cohen trió koncertjén e hónap elején.  

THE  DREAMER    Hunnia Records, 2022
https://songwhip.com/gaborszalaytrio/the-dreamer

• Alone Together (Arthur Schwartz-Howard Dietz)   
• There Will Never Be Another You (Harry Warren-Mack Gordon)   
• Body and Soul (Johnny Green-Edward Heyman-Robert Sour-Frank Eyton)   
• Waltz New (Jim Hall)  
• St. Thomas (Sonny Rollins)   
• In Walked Bud (Thelonious Monk)   
• The Dreamer (Szalay Gábor)   

Közreműködnek: 

Szalay Gábor  gitár
Gyárfás István  gitár
Hárs Viktor  bőgő