Idén az éppen zajló második JazzFest Budapest keretében már 13 órától elkezdődtek a koncertek a Madách téren. Bár az időjárási előjelzések esőt mutattak, szerencsére verőfényes napsütés fogadta az elsőként fellépő, tavaly ősszel alakult Horváth Szabolcs Quartet fiatal muzsikusait. A névadó billentyűs zenekarában Korbeli Ferenc gitározott, Vörös Zsolt basszusozott és Fazekas Tamás dobolt. John Coltrane akkori bőgőse, Paul Chambers tiszteletére 1959-ben írt kompozíciója, a „Mr. PC” egyre több áthaladót késztetett megállásra a téren, nem egy közülük ott is ragadt. Az első tapsok már elhallatszódtak a színpadig, az ismert standard számok mellett a saját szerzeményeik is elnyerték az ebédidő ellenére is szép lassan gyűlő hallgatóság tetszését.
Az impozáns repertoárt Szabolcs hallás után tanulta meg, ő nem a napsütés miatt viselt sötét napszemüveget. Friss, remek improvizációkkal fűszerezett változatos játékuk után boldogan, tapsok kíséretében, nagyszerű hangulatot hátrahagyva vonulhattak le a színpadról. Remélem, még sokat hallunk róluk.
A délkelet-európai népzenei hagyományokat a modern zene elemeivel ötvöző Balkan Uniont a többek között Al Di Meola, Trilok Gurtu, Mike Stern, Gonzalo Rubalcaba turnéin is gyakorta gitározó Tóth Bagi Csaba alapította. A több személycserén is átesett zenekarban kezdetektől a szintén számos világhírű hazai és külföldi produkcióban szerepelt Prima Primissima-díjas Máthé László
basszusgitározott és a Fonogram-díjas Kertész Ákos dobolt. Új színt hozott az autentikus népzenei vonalat erősítető énekesnő, Básits Branka és a fúvós hangszeres Eredics Dávid, akikkel rövidesen megjelenő lemezükön is találkozhatunk. Egyedülálló világzenei élményt nyújtó balkáni utazásra vittek, amely során közös és egységes nyelvet létrehozva különböző tájak és kultúrák találkoztak a zenén keresztül.
Nagy János Yancha is játszott egy ideig a Balkan Unionban, de nem ezt a korszakot elevenítette fel. Triójával régebbi, valamint az ő és Frankie Látó 2021-ben betöltött ötvenedik születésnapjára utaló „50” című lemezen megjelent szerzeményei közül válogatott, melyen egyébként a trió ugyancsak állandó tagjának számító Joubert Flóra mellett, Mike Stern, Dominique Di Piazza és Gereben Zita is közreműködött.
Koncertjükön a kortárs klasszikus zene, a népzene és a világzenei hatások jó ízléssel kevert elegye állt össze jazzé, melyben a virtuóz szólók is a zenét szolgálva szólaltak meg. Ahogy Yancha összefoglalta a lényeget: „Zenénkben a folyamatos játékra, incselkedésre, meglepetésre, a megszokottól való eltérésre és a „rosszalkodásra” törekszünk. Nem emlékszem, mikor akartam zenész lenni, mikor kezdődött. Azt tudom, hogy a tipikus mi leszel, ha nagy leszel kérdésre először zenebohóc volt a válaszom. Szóval a zene mindig a játékot, a pajkosságot jelentette. Bármennyire is komolyan veszem, és ez tölti ki az életem, ha kell, bármikor elviccelem.”
Az egyre nagyobb számú közönség vette a lapot, és nagy tapssal honorálta játékukat. Elégedetten figyelhettük, a tér csaknem megtelt, de aggódva kémleltük az égen gyülekező felhőket. A színpadot biztosító cég ugyanis a JazzFest szervezőit kész tények elé állítva, finoman fogalmazva valami furcsa optimizmusból kiindulva nem fedett színpadot hozott, ami eső esetén az odatelepített elektronika miatt egyből életveszélyt jelent a rajta játszóknak, és a lehulló égi áldás persze a hangszereket is gallyra vágja. Az elmúlt években egyik legnépszerűbb és a jazznek rengeteg új rajongót hozó zenekarunkká vált Sárik Péter Trió mindenesetre elkezdte koncertjét. A jó egy évtizede együtt játszó formációban természetesen Fonay Tibor bőgőzött és Gálfi Attila dobolt.
Sárik Péter miután megkérte a teret szinte már teljesen megtöltő közönséget, drukkoljanak, hogy a felhők eltűnjenek, bekonferálta, Bartók feldolgozásokat fognak játszani. Hozzátette, ez jó hír azoknak, akik szeretik, de megnyugtatta azokat is, akik nem, mert próbálják úgy játszani a műveket, hogy megszeressék azokat. „Együtt a város”, a Tavaszi Fesztivál transzparensen is megjelenő jelmondata üzenetét a Mikrokozmosz alatt a téren is átérezhettük.
A IV. füzetben található Bolgár ritmus, majd a Román népi táncokból választott Bucsumi tánc még inkább eggyé olvasztotta a szemlátomást a korosztályban a legkisebbektől az aggastyánokig bővült, összetételében nemzetközibbé vált hallgatóságot. Fejünk felett a felhők viszont sokasodtak, és az első cseppek is lehullottak. Péter műsorváltozást jelentett be, közös éneklésre szólított abban a reményben, hogy a Csillagok, csillagok kezdetű népdalunk talán meghallgatásra talál odafent, megállítja az esőt. Bánatunkra a csillagok nem ragyogtak fel fényesen, ellenben az eső igaz csendesen, de jobban eleredt, így a három muzsikus villámgyors búcsú után hangszereit mentve levonult a színpadról. A közönség egy része az árkádok alá húzódva, az előrelátóbbak ernyőt nyitva vártak türelmesen, ugyanis még következett volna a tervek szerint este hétkor kezdődő gála, melyre a fesztivál alapítója, Kleb Attila egy álomcsapatot toborzott. A különleges, erre az alkalomra összeálló zenekarban Lakatos Mónika énekelt, Lukács Miklós, Borbély Mihály, Dresch Mihály, Oláh Krisztián, Orbán György, Mogyoró Kornél, Csízi László játszott… sajnos a mondat végére a „volna” került. Ők meg is érkeztek, de az eső csak nem akart elállni, csendesen, kitartóan szemerkélt, hol gyengébben, hol egy kicsit erősebben.
Nagyjából félnyolcig reménykedtünk, de nem állt el, ráadásul a színpadról lementett technika visszatelepítése legalább bő félórába került volna, ha az ég kitisztul. Borbély Misinek akkorra már „jelenése” volt Hajdu Klára MÜPA koncertjére, a közönség is feladta a várakozást, ki a BJC, ki a MÜPA, ki hazafelé vette az irányt, elkészült a live stream utolsó tudósítása, a tér kiürült. Azzal vigasztalódhattunk, hogy az eső eleredtéig csodálatos pillanatokat élhettünk át, ha a város nem is, de a tér miénk volt egy időre. Ahogy Kleb Attilát ismerem, a Dream Team hamarosan összeáll majd egy napsütéses napon, akár fedett helyen is.
Jazzfest Budapest - Madách tér, 2023. április 30.
Fotó: Somogyvári Péter