Hogy mit tart életében említésre méltónak a kijevi Malij Színház drámai szerepei mellett sokat koncertező színésznője, a fesztivál honlapján frappáns tömörséggel foglalta össze: „Hello, a nevem Mariia Chuprynenko (ő nevének angol átiratát használta – szerk.), ukrán énekesnő és dalszerző, valamint színésznő vagyok. Ukrajna legszebb részén, a Herszon régióban születtem, de több mint egy éve az orosz hadsereg megszállta ezt a területet. Most Kijevben élek.” Eddigi élete 28 éve során vele történt többi fontos eseményt dalaiban mesélte el.

Mesélt gyerekkoráról, az első szerelemről és édesanyja öröméről, mikor színésznő lett. A városról, ahol felnőtt, a kirándulásokról, a tájak szépségéről, barátnőivel megélt kalandokról, mindarról, amit egy fiatal, boldog, tehetséges lány megélhetett. Sütött a nap, jó idő volt, egyre többen állták, ülték körül, mosolygott. A dalok előtt angolul elmondta pár szóban, miről fog énekelni, de ez inkább nekünk, és pár turistának adott segítséget, a térre érkezők jó része honfitársa volt. Aztán énekelt arról is, amiről azt hittük, már nem fog megtörténni, errefele legalábbis nem. A mosoly eltűnt arcáról, szemében megjelentek az első könnycseppek. Hangjában nem volt gyűlölet, csak fájdalom. Kért egy papír zsebkendőt a közönségtől, megtörölte szemét.

Mosolya visszatért, megmutatta, a humor segít túlélni a fájdalmakat. Újra együtt tudtunk nevetni a fonákságokat szarkazmussal megénekelt pontos életmegfigyelésein, élveztük csapongásait. Bekonferálta az utolsó számot, de egyben szellemesen a ráadást is „kiprovokálta”. Azt mondta ugyanis, amikor a dalnak vége gyorsan lemegy a színpadról, de ha tapsolunk egy kicsivel többet, gyorsan vissza fog jönni, és eljátszik még egyet. A ráadás összejött, és Marija a végén is kicsivel nagyobb tapsok közepette búcsúzhatott. Elpakolta gitárját, még nem tudta, hogyan fog hazatérni.

Örültem, hogy ez a koncert bekerült végül a Budapest JazzFest programjába, annak ellenére, hogy Marija Csuprinenko kategóriákba nehezen sorolható zenéje nem jazz. A talán leginkább Cseh Tamás világát idéző dalai viszont elhozták a jazz UNESCO által is megfogalmazott legfontosabb üzeneteit, felhívták a figyelmet a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés szükségességére. Összehoztak korban, térben, világnézetben, különböző embereket, egy befogadóbb, békés jövő reményében, a zene erejével. A nagyjából egyórás koncert este hatra véget is ért, kedves és szép élményekkel indulhattunk az esti koncertekre. A bőség zavarában a döntés pénteken különösen nehéz volt, a sokszínű zene szinte minden árnyalatában, a Zeneakadémián, a Jedermannban, a Fonóban, a Lumenben, az iF-ben is izgalmas koncertek vártak, és persze a fesztiválon kívül is zajlott a jazzélet.

Jazzfest Budapest - Hunyadi tér, 2023. május 5.
Fotó: Somogyvári Péter