Még azt is el kell mondani, hogy – miközben azért a legtöbb hazai együttes koncertjeinek során belesző programjába egy-egy kompozíciót és/vagy hangszerelést a legendás időket idézve, azokat egyik kezünkön megszámolhatjuk, akik ezt fő céljuknak tekintik. Ilyenek pl. Pataj György és Makovics Dénes alkalmi formációi, de ezek sorába tartozik Kalmár Zoltán is, nem is beszélve a Fekete-Kovács Kornél vezette MAO kisegyütteseinek „Legendás jazzalbumok” sorozatában fellépő hard bop felállásokat.
Kalmár Zoliról tudni kell, hogy nem hivatásos zenész, de a műfaj iránti szenvedélyes szeretet arra sarkalta, hogy profi színvonalra fejlessze tudását. Jómagam igazán szorosan követtem zenei fejlődését, hiszen már több mint tíz évvel ezelőtt is beszámoltam koncertjeiről. Játszott trióban Szalay Gáborral, John Venkiah angol vendégzongoristával, de a hazai élvonal számos tagja megfordult már formációiban: Pataj György, Rieger Attila, Zana Zoltán, Horváth Balázs, Hárs Viktor, Gyárfás István vagy Fenyvesi Márton. Az utóbbi időben pedig saját kvartettjével muzsikál, amelyben Raboczki Balázs alt- és szopránszaxofonon játszik, Cseke Gábor zongorázik, a bőgős pedig Fonay Tibor. (Egy ilyen felállás remek koncertjéről számolt be honlapunkon tavaly február 22-én Somogyvári Péter.) Zoli nem ódzkodott még egy Gólya nevű VIII. kerületi romkocsmában sem jazz-sorozatot indítani 2016-ban, szerencsére az utóbbi években már a BJC, az Opus és az iF is méltó fellépési lehetőséget kap. Egyébként ő a BJC jam sessionök gyakori szereplője is. Amikor valamelyik nagyhírű amerikai dobos fellép Budapesten, akkor az biztos, hogy Zoli az első sorban ülve igyekszik ellesni titkait. Nos, ebben az akár all-star felállásnak is nevezhető csapatban a dobos-zenekarvezető Kalmár Zoltán ismertségi indexe a legkisebb. Ha én magam „hivatásos jazzrajongó”-ként vagyok nyilvántartva, akkor Zolit bátran nevezhetjük a legjobb minőségű „hivatásos amatőr jazzmuzsikusnak”. Nem a szokványos zenészkarrier az övé, de a zene iránti mindeneket felülíró vonzalom és szenvedély birtokában elképesztő fejlődésének lehettünk tanúi.
Nos, a Hálóban most sorra került koncerten kvintett felállásnak örülhettünk, és ha már a sztárvendég Fekete-Kovács Kornél volt, akkor a Modern Art Orchestra tagjai közül nem csak a Kalmár Quartet állandó zongoristája Cseke Gábor, de a bőgős, Barcza Horváth József is a MAO oszlopos tagjai közül került ki. Raboczki Balázs ezúttal csak altszaxofonját hozta, Kornél viszont egyaránt játszott trombitán és szárnykürtön.
A repertoár megválasztása is mesteri volt, hiszen a nyolc terjedelmesen kidolgozott darab között a hard bop legnagyobb alakjainak szerzeményei és a fellépő zenészeknek ebben a modorban írt kompozíciói egyaránt helyet kaptak.
Egy lendületes számmal, Rabóczki Balázs „Leaving the Playground” c. szerzeményével indítottak, ami remekül megalapozta a hangulatot. Azonnal kaptunk fergeteges trombita-, altszaxofon és zongoraszólót. Másodikként egy ballada, Tom Harrel egyik leghíresebb saját albumának címadó száma, a Moon Alley került sorra. Ebben persze Kornél meseszép szárnykürt játékát élvezhettük, de Barcza Horváth Józsi kevés bőgőszólóinak egyike is itt hangzott el. (Apró érdekesség, hogy a MAO meghívására 2016-ban Tom Harrell fellépett a BMC színháztermében, innen datálódik Fekete-Kovács Kornél kapcsolata az amerikai trombitással.) A John Coltrane feldolgozásában világhírnévre szert tett „Afro Blue” idézte a műfaj egyik legnagyobb figurájának emlékét. Ezt követte Kornél „Stayin’ Alone” c. kompozíciójának két tétele. Mint elmondta, ezt hegedűművész barátjának, Bujtor Balázsnak írta még 2009-ben, amikor édesapja, a népszerű színész, Bujtor István elhunyt. (Ez a BMC Records gondozásában lemezre is került Kornél kvintettjének és a Pannon Filharmonikusoknak előadásában 2010-ben. Nagy szomorúság, hogy a kvintett dobosa a tragikusan elhunyt Mohay András volt.) A mű első részét a lemezen Bujtor Balázs játszotta hegedűn, ez természetesen most nem hangzott el. Kornél kíséret nélküli szárnykürt szólója fejezte ki a gyászt, majd a többi hangszer bekapcsolódásával hangzott el a harmadik rész.
Az első félidőt egy vérbő hard-bop gyöngyszem, Wayne Shorter „Yes or No” c. száma zárta – amely az 1966-os Juju c. album nagy sikerű darabja volt.
A kellemes társalgással eltöltött szünet után a klub vezetője, Schön György beszélgetett Kornéllal. Megtudtuk, hogy zenetagozatos általános iskolai hegedű tanulmányokkal indult pályája Baján, de inkább a fúvós hangszerek érdekelték. Majdnem klasszikus zenei trombitás lett, de már későinek találták ezt elkezdeni. Csak 17 évesen kezdett felfigyelni a jazzre. Ma nemcsak kiváló hangszeres művész (ne felejtsük el, hogy nálunk a rézfúvósok a jazzben sokkal ritkábbak), hanem komponista, hangszerelő, zenekarvezető és egyike a legsokoldalúbb művészeknek. Örömmel értesültünk arról, hogy ezzel a formációval lemez is jelenik meg a közeljövőben, valamint, hogy napra pontosan egy hónap múlva, azaz július 13-án a BJC-ben megismétlik ezt a „projektet”.
Az érdekes beszélgetés után elsőként Barcza-Horváth József „Ogre” c. száma hangzott el, amit nagyon szellemesen úgy konferált fel Fekete-Kovács Kornél, hogy Józsi élete a Shreck c. film előtti és utáni korszakra osztható… A Miles Davis és Eddie „Cleanhead” Vinson között – a szerzőséget illetően – vitás „Four” c. klasszikus bop darabbal folytatódott a műsor, amit Kalmár Zoli kívánságára a megszokottól eltérő metrumban adtak elő. Végül egy másik hard-bop tenoróriás, Joe Henderson „Isotope” c. kompozíciójával fejezték be az emlékezetes estet.
Műsor:
I. félidő
- Leaving the Playground (Raboczki Balázs)
- Moon Alley (Tom Harrell)
- Afro Blue (Mongo Santamaria)
- Stayin’ Alone (Fekete-Kovács Kornél)
- Yes or No (Wayne Shorter)
II félidő
- Ogre (Barcza Horváth József)
- Four (Miles Davis)
- Isotope (Joe Henderson)
Közreműködtek:
Kalmár Zoltán dobok
Rabóczki Balázs altszaxofon
Cseke Péter zongora
Barcza Horváth József bőgő
Vendégművész: Fekete-Kovács Kornél trombita, szárnykürt
Háló Klub, 2023. május 13.
Fotó: Deseő Csaba