Ben Williams & The Sound Effect ismét a MOMKultban lépett fel
Ma 75 éves Kőszegi Imre, a magyar jazzdobosok doyenje, a közép- és az új generáció dobosainak atyamestere. Élete átíveli a magyar jazz első virágkorát és továbbra is központi szerepet játszik mindabban, ami a műfajban ma történik. A Magyar Jazz munkatársával, Pallai Péterrel próbálja most áttekinteni életének és munkásságának eddigi háromnegyed évszázadát. Péter Londonból kérdezgetett a Messengeren keresztül, ami megmagyarázza a nem éppen hi-fi minőségű felvételt, de a lényeg Kőszegi Imre mondanivalója.
A neves amerikai kritikus, Whitney Balliett nevezte a jazzt a meglepetés művészetének. A meghatározás pontosságának ékes bizonyítéka volt kiváló fiatal zongoristánk, Oláh Dezső fellépése a londoni jazz fellegvárban. Dezsőt parádés brit csapattal hozta össze a sors a szaxofonos Julian Siegel, a bőgős Calum Gourlay és a dobos Martin France személyében.
A győri Rómer Jazz Klub őszi fúziós szemesztere folytatódott szerda este. A vendég ezúttal a Szendőfi Péter jegyezte Fusio Group volt. 1995 óta létező formációról van szó, ez idő alatt hét lemezt készítettek el, és persze jöttek és mentek a zenészek. Csak a koncepció maradt, modern hangszerelésű crossover zenét játszanak. A rangidős Elek István vállalta fel a konferálást, s olyan kedélyesen tette ezt, mint a nagypapa, akinek az egész család könyörög, hogy ne beszélje ki a családi pletykákat, de azért el-elszólja magát.
Mint a címben is utalok rá, a Hajdu Klára Quartet játéka azért különlegesen becses számomra, mert itt érhető tetten az a mára már majd’ elfelejtett játékmód, amelyben a melódia sincs száműzve, miközben az egész produkció abszolút korszerű és még swingel is. Tetszik tudni, hogy Ellington megmondta: „It don’t mean a thing, if it ain’t got that swing” azaz „Mit sem ér az egész, ha nincs benne swing”!
Eszter koncertjei minden alkalommal jókedvre derítenek, ami aztán napokig eltart. Szerdán este az Opusban ismét bebizonyosodott a régi igazság, hogy az élőzene varázsa lenyűgöző, nem is beszélve arról, hogy a koncerteken sokkal inkább van mód és idő a darabok terjedelmes előadására, azaz remekül felépített szólókra és improvizációkra.
A napokban ismét ellátogatott hozzánk a kortárs amerikai jazzszcéna fekete gyöngyszeme, Lizz Wright énekesnő, aki tavaly áprilisban a 3. Get Closer Jazz Fest sztárvendége volt. Akkor azonban csak egy órát lehetett a színpadon, mert minden koncerten két együttes lépett fel. Ezúttal azonban szünet nélküli kétórás koncerttel örvendeztette meg rajongóit.
A kétévente megrendezésre kerülő Jazz Combo verseny idén november 17-én, vasárnap délután került lebonyolításra a BJC-ben. A 2005 óta működő, magas színvonalú verseny döntőjébe igazán színvonalas produkciók kerültek. Úgy gondolom, hogy minden verseny jó gyakorlás, színpadi tapasztalatszerzés, reklám a jazzel foglalkozó fiatalok számára. Ha megnézzük az első Jazz Combo versenyen győzteseit, akkor rögtön kiderül, hogy a ma már ismert zenészek is pont így gondolták annak idején: Fenyvesi Márton, Ávéd János, Oláh Dezső.
Győr népszerű jazzklubja a belvárosában tulajdonképpen tökéletes példa a kaméleonra. Ha létezne Rómer-ház minden korszakáról film, és azt gyorsítva lejátszanák, egy elegáns belvárosi épülettel kezdődne a mozi, aztán évtizedekig kihasználatlanul álló a patinás épületet látnánk, amit hagynak szép lassan lepusztulni. De a Mediawave fesztivál vezetősége anno fantáziát látott a remek helyen álló ingatlanban. Miután kaptak rá pénzt is, egy modern közösségi térré alakították mozival, koncert- és kiállító teremmel. A fesztivál aztán az avantgárd és hippi feelinggel az Édentől keletre költözött, és az újrahasznosítás szellemében megörökölte az épületet a Rómer Múzeum.
Számtalanszor elmondtam és leírtam, hogy számomra a jazz klasszikus stílusirányzata, egyben a leginkább időtállóbb változata, a hardbop. Találóan konferálta fel a Harmónia Jazzműhely jól bevált péntek esti rendezvényeinek „házigazdája”, Pallai Péter a Pataj György nevével fémjelzett kvintett koncertjét nagyon szellemesen: „...ez a modern jazznek az az irányzata, ahol az improvizációnak még hallhatóan van köze a témához…”
Nagykanizsa a mai napig a hazai jazz-élet egyik fontos központja, ahol a múlt század húszas évei óta jelen van a jazz. A műfaj igazi kiteljesedését a '70-es évekre tehetjük, amikor az erős klubéletre alapozva nemzetközi jazz-hétvégéket rendeztek a dél-zalai városban. Az itteni legendás fesztiválokra ma is sokan nosztalgiával emlékeznek, zenészek és a jazz kedvelői. A rendszerváltást követően más formában ugyan, de másodvirágzását élte a helyi jazz-korszak. Mi több, a Cserfői Jazzland révén csaknem 10 évig két jazzfesztivál volt a városban. Mára már egy sincs, noha vidéki viszonylatban is számottevő koncertet tartanak itt. A jazzfesztiválok helyett évente megrendezik a Jazz világnapját és a Jazzkanizsa nevet viselő rendezvényt. Ez utóbbinak 2016 óta a Medgyaszay-ház ad otthont.
Egy kicsit azért pontosítsunk a címen. A koncert kora este kezdődött a győri Rómer Ház klubjában, és Mozart G-dúr szerenádja el sem hangzott. Bár a fellépők simán el tudták volna játszani. A főszereplő valójában egy Perzsiából származó hangszer volt, ami arab közvetítéssel érkezett Európába, s gyorsan népszerű lett a Földközi-tenger partjain. Többféle változatát használták, míg egy spanyol hangszerkészítő mester meg nem alkotta a mai klasszikus gitár prototípusát. A spanyol-portugál muzsikusok hamar elterjesztették Dél-Amerikában, majd a komolyzene komponistái is felfedezték, a jazz megszületésekor pedig rögtön evidens volt a használata, hiszen sokszínűsége egyedülálló. Egyik pillanatban szólóhangszer, majd helyettesíteni tud egy zenekart, és a ritmusjátékban is kiváló. Ha úgy tetszik, két szakértő termékbemutatójának részesei lehettünk.
Kedden este a Müpában telt ház várta, hogy részese lehessen a japánok egyik különleges szokásának. Október környékén még javában zajlik a momiji, az őszi levélnézés. A szertartást színes kimonóra hajazó ruhában egy ifjú hölgy vezette az alkalomhoz illő excentrikus, leginkább a szélfútta fa koronájára emlékeztető frizurával. A legjobb magyar hangversenyteremben koncertezett Hiromi Uehara. Tíz napja Manhattanben lépett fel a 64. utcában található Sony Hallban, egy saroknyira a Times Square-től. November 2-án pedig már a southwarki katedrális közönsége láthatja és hallhatja, ha elsétál a Temze déli partjára a Globe-on túl, szemben a City ultramodern felhőkarcolóival. „Autumn leaves” a jazz egyik népszerű sztenderdje, de most nem ez adta az apropót. Sokkal izgalmasabb előadás volt.
Egyáltalán nem üres dicséret az, hogy az utóbbi években a Get Closer koncertszervező iroda hozza fővárosunkba a kortárs jazz legfontosabb képviselőit. Elég csak néhányukat megemlíteni: Pat Metheny, Chick Corea, Charles Lloyd, Kenny Garrett, Dave Holland, John Scofield, John McLaughlin, Patricia Barber vagy Joshua Redman. Az őszi évad szenzációja volt Dee Dee Bridgewater és a BLC 5tet (Brecker, Liebman és Copland nevének kezdőbetűiről elnevezett kvintett) és még hátra van a neves fekete amerikai énekesnő: Lizz Wright fellépése.
Az utóbbi harminc évben már számos olyan híresség adott koncertet hazánkban, aki néhány év elteltével újra fellépett magyar színpadon. Csak néhány név ezek közül: Chick Corea, Branford Marsalis, Diana Krall, Kenny Garrett, Pat Metheny, Charles Lloyd vagy Dee Dee Bridgewater. Viszont ezek a művészek mindig újabb és újabb „projektekkel” és formációkkal látogattak el hozzánk. Az amerikai elnök nevét viselő jazz-világsztár azonban nemcsak ugyanabban a felállásban érkezett öt év elteltével, hanem az előadás módja többé-kevésbé (inkább többé) jóformán a korábbi koncert folytatása lett.
Ha a viharvadászok mérőműszereivel érkeztünk volna a BJC kedd esti koncertjére, biztos, hogy alaposan kilengett volna a mutató. A Magyarjazz meteorológiai rovatában annyit feljegyezhetünk nyugodtan, hogy a fellépő James Carter elementáris energiákkal rendelkezik. Igaz, az előre jósolthoz képest csak tíz perccel később csapott le. Károkról szerencsére nem érkezett jelentés. A Világsztárok sorozatban egy olyan műfajba pillanthattunk be, ami Amerikában roppant népszerű a 19. század vége óta, sok későbbi jazzcsillag pályája innen indult. Ez a műfaj erős francia gyökerekkel rendelkezik.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
26
Dátum :
2024. aug. 26.
|