Szerencsés voltam, hogy a július 14-én kezdődő négy napos fesztivál első három napján sikerült az esti koncertekre eljutnom. A fesztiváloknak is megvan a maga kémiája, ami újra és újra visszahozza a zenészeket és a közönséget is. A boglári rendezvény vegyésze, szíve, lelke, fő szervezője Szalai Tünde. Jósoltak vihart, tornádót, de ő mosolyogva mindig azt mondta: „Nem lesz gond, Gyula velünk van”. Az idei programot ugyanis a haláláig minden fesztiválon fellépő Babos Gyulának dedikálták.

Kétszeresen is rendhagyó, de annál élvezetesebb koncertnek lehettek tanúi azok, aki a hőség ellenére is a Háló Jazzklub rendezvényére „neveztek be” kedden este. Rendhagyóan nyári szünet nélkül zajlanak a  jazz-rendezvények, hiszen van mit bepótolni. Már réges-régen szerették volna az Elek István Quartet szellemes című „Jazz-Elek” lemezalbumának bemutatóját a nagy múltú klubban is megrendezni, de ezt a pandémia eddig meghiúsította. Másrészt csak néhány napja volt a klub vezetőjének, Schön Györgynek 60. születésnapja, így teljesülhetett az a vágya, hogy egy ilyen kiváló együttessel mutathassa be „jazzvénáját” is.

Pontosan egy évet vártunk erre az estre. Végre eljött a nagy nap, amikor a világhírű zenekar második hazai szereplése megvalósulhatott. Éppen tizenkét éve, hogy 2009. július 26-án a Budapest Kongresszusi Központban legalább ekkora érdeklődés mellett mutatkozott be ez a jazztörténeti jelentőségű big band.

A Müpa a hazai koncertélet szentélye. A kapunyitás előtti pánikra a „pszichológusuk” a jazzkedvelőknek is megtalálta a leghatásosabb ellenszert. Emlékszem, egy éve pont erre a koncertre készültem (tavaly július 6-án lett volna). Klasszis fellépőket hívtak tehát. Ez valójában nem egy produkció, ők a jazz egészét, múltját és jelenét egyszerre reprezentálják. New York válogatott zenészeiről van szó.