fbpx

Barre Phillips-György Kurtág Jr. – Face à face

2023. máj. 07.

Könnyen megjósolható, hogy e lemez soha nem lesz a jazzrádió-hallgatók kedvence; nem kerül fel a lemezboltok eladási listáinak élére; de az is valószínűsíthető, hogy a kiadó-producer Manfred Eicher (ECM) nem azzal a szándékkal hozta tető alá e projektet, hogy legyen mivel elhomályosítania a müncheni lemeztársaság olyan „slágerkiadványainak” népszerűségét, mint a The Köln Concert, a My Song vagy a Song For Everyone. Egyszerűbben úgy is kifejezhetjük, hogy ami ezen a lemezen felhangzik, csupán egy törpe kisebbséget érdekelhet. Amennyiben törpe kisebbségnek nevezzük a bőgő-elektronika duók tömör (maximum négyperces) zenei kísérletei iránt érdeklődő közönséget.

Barre Phillips-György Kurtág jr.: Face à face

Tömör kortárszenei kísérletek? Igen, úgy gondolom, e meghatározás nagyjából helyénvaló, de mindez még nem jelenti azt, hogy kétségbe akarnám vonni a megszólaló zene jazz-jellegét. Tudomásul kell vennünk, hogy a kortárs jazz stiláris térképe mind átláthatatlanabb: irányzatok soksasága létezik egymás mellett; a hagyományos fogalmakkal azonosítható iskolák csupán egy szeletet jelentenek a teljes kínálatban. Elmosódtak a határok egyrészt a popzene bizonyos törekvései és a jazz populárisabb hangzásvilága között, azaz napjainkban egyes R&B-, hip hop- vagy rapfelvételek besorolása is problematikussá vált. Másrészt – a mind átláthatatlanabb műfaj túlvégén – hasonló stílusfúziók következtek be a jazz és a kortárszene között. Az olyan lemezek, mint a Face à face néhány évtizeddel ezelőtt még a lemezboltok kortárszenei részlegébe kerültek volna, akárcsak számos mai kisebb kiadó egyes albumai, melyeket ugyan jazzként hirdetnek, és valóban, a közreműködők életrajzai jazzistákra utalnak, hallgatásukkor azonban egyetlen jelző se jut eszünkbe, amellyel a tradicionális jazzirányzatokat jellemezni szoktuk.

Barre Phillips, „a vonó bölcse” útja a jazz és a new music határmezsgyéjére kiszámítható fordulat volt mindazok számára, akik igyekeztek követni fordulatokban gazdag művészi fejlődését. A pályakezdőnek is érett muzsikus háromféle címen ismert debütáló lemezén – nevezzük most Unaccompanied Barre-nek – létrehozta a jazztörténet első bőgő-szólólemezét, s mint tudjuk, felmerült e zeneanyag elektronikus zenei átírása is (Max Schubel). A bőgős körülbelül ugyanebben az időben (60-as évek vége) lépett fel a brit dobos John Stevens alapította, zenetörténeti jelentőségű Spontaneous Music Ensemble zenekarral, amelyben többek között olyan muzsikusok kerültek meghatározó szerepbe, mint Trevor Watts szaxofonos és Paul Rutherford harsonás. Időrendben haladva, az 1971-ből származó Music From Two Basses-en Dave Holland társaságában kísérletezett újfajta bőgő-szonoritásokkal; az 1976-ban megjelent nyolctételes Mountainscapes-en duetteket hallhatunk Dieter Feichtner szintetizátorossal; az 1992-es Aquarian Rain két elektroakusztikus komponistával, James Giroudonnal és Jean-François Estager-vel közös munka eredménye lett: szalagra rögzített hangkollázsok szembesültek a bőgő hangjával. Mindezek a produkciók, valamint Phillips legutóbbi, End to End albuma (2018) akár előmunkálatnak is tekinthetők a Face à face-hoz, bár a mostani CD nem összegzés, inkább csak egy új állomás. A bőgős életműve jól példázza a kezdetektől meglevő kettős kötődését a zenéhez. Ahogy maga nyilatkozta egy helyen: „Bartók, Schönberg és Stravinsky épp annyira izgatott, mint Duke Ellington, Charlie Parker és Ornette Coleman. E kétféle hatás 50/50%-ban volt jelen a tudatomban.”

A Face à face két előadójának évtizedes munkakapcsolata van egymással. Ennek fő közege a zenei alkotás új, kreatív megközelítéseit kutató, Phillips által 2015-ben alapított Centre Européen Pour l’Improvisation (CEPI) volt Dél-Franciaországban. Ifj. Kurtág György alkotó részese lett e műhelynek, és nagyzenekari kontextusban már játszottak is együtt a műhely tagjaiból alakult Cepi Nomads társulásban.

Az ECM-nél nem most bemutatkozó Kurtág – Kurtágonals című albuma 2009-ben jelent meg a müncheni cégnél – élete egyik legmeghatározóbb zenei kapcsolatának nevezi a Phillipsszel való együttműködést. Egymás zenei gondolkodásmódjának alapos ismerete jól hallható az album mind a tizenkét felvételén. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy a két mester precízen fordítja le magának a másik zenei nyelvét. De talán helyesebb lenne azt mondani, fordításra nincs is szükség, mert anyanyelvükként beszélik a másik nyelvét. Ugyanakkor azt sem érezzük a lemez hallgatásakor, hogy valamiféle – duók esetén nem ritka – látványos párbeszédesség uralkodna a számokban. A puszta hangszeres konverzáció túlságosan egyszerű sematikus leírása volna annak, ami itt történik. Maga Kurtág úgy érzi, a bőgőssel való együttműködését architekturális fogalmakkal lehetne leginkább leírni. Egy másik megjegyzése szerint elektronikus hangszereivel dinamikus árnyékokat varázsol, a bőgő árnyait és a bőgőzés árnyait, melyekben nyomokat hagy, irányokat vázol fel, s a zene akár követi ezeket, akár nem, valamiképp mégis hozzájárulnak a duó intenzív dialógusának fenntartásához.

A nemzetközi jazzkritika még nem alkotott nyelvet egy efféle zene precíz megközelítéséhez, kritikai nyelv híján metaforákkal szokás érzékeltetni, mi hallható a lemezen. Magam inkább egy hasonlattal élnék: a felhangzó miniatűrök ikonikus modern festők, egyszer Pollock, máskor Rothko, megint máskor LeVitt vagy Twombly képeinek pendantjai. A műsor könnyebben dekódolható pillanataiban Phillips bőgőhangja úgy simul össze (vagy óvatosabban fogalmazva: létezik együtt) Kurtág Yamaha DX7 IIFD, Korg T3 és Roland JD800 szintetizátoraival, illetve Roland Handsonic digitális ütősfelszerelésével, mint Sol LeVitt Standing Open Structure Blackjének függőleges fekete vonalai, vagy befejezetlen nyitott fehér kockáinak elemei. Alkalmanként szinte tapintható a két művész találkozása, máskor inkább a zenei molekulák összekoccanásának hiányát érezzük meghatározónak.

Phillips hangszerének szinte valamennyi ismert eljárását mesterien alkalmazza anélkül, hogy swingelne, illetve walking bass meneteket játszana. A Ruptured Airben pizzicatója, az Extended Circumstancesben vonós játéka, illetve a hangszer felső regiszterének kreatív kiaknázása tűnik fel. Máshol col legno hangeffektusokkal operál, vagy éppen energikus sul ponticello húzásokra használja a vonót. Alkalmasint még dallamfoszlányok is bekerülnek a rejtvényszerű kis darabokba (Sharpen Your Eyes). Kurtág hasonlóan változatos hangszínekkel és elektromoszenei eljárásokkal (pl. bongo-, kalimba- és vibrafonhangok, indusztriális és ambient soundok stb.) kísérletezik. A 2020 augusztusában-szeptemberében felvett, majd 2021 kora őszéig mixelt, ECM-lemezeknél szokatlanul rövid (33 perces) program nagy részben gyaníthatóan improvizációkra épül.  

 

ECM, 2022

 

  1. Beyond
  2. The Under Zone
  3. Two by Two
  4. Across the Aisle
  5. Algobench
  6. Chosen Spindle
  7. Extended Circumstances
  8. Bunch
  9. Sharpen Your Eyes
  10. Ruptured Air
  11. Stand Alone
  12. Forest Shouts

 

Közreműködik:

Barre Phillips: nagybőgő
György Kurtág jr.: elektronika

 

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
23
Dátum : 2024. márc. 23.
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005