Merre tart a jazz, mint műfaj?

Nehéz kérdés.  A globalizáció jelensége a jazzre is igaz: mint minden művészeti ágban és tulajdonképpen az élet legtöbb területén összemosódnak és eltűnnek az eddig megszokottnak vélt határok. Mint mindig, ez a műfaj folyamatosan magába emelte a különböző zenei műfajok és stílusok elemeit, ez most hatványozottan igaz: egyre nagyobb a zenei anyag, amely hatással lehet a jazzre. Ez azzal is párosul, hogy a világ összes pontján rengeteg az olyan kreatív zenész, akik valami új dolgokkal kísérleteznek. Így nehéz egy irányt meghatározni, de azt gondolom nem is kell.

Merre tart Magyarországon a jazz?

 A fenti gondolatsor a magyar jazzre is igaz. Értelemszerűen itthon több hatást lehet felfedezni a produkciókban a Kárpát-medence zenei örökségéből, mint máshol. De emellett számos olyan produkció van, amely a hagyományosabb irányzatokat követi, amely szintén jó dolog, hiszen a közönség egy része kifejezetten erre kíváncsi.

Merre tart a magyar közönség?

Azt gondolom, hogy a közönség jó esetben arra tart amerre a muzsikusok:  értékelik az őszinte és jól kigondolt produkciókat. Nyilván ez egyéni szinten is eldől, van olyan jazzkedvelő, amely éhes az új dolgokra, és van olyan, amely mindig ugyanazt a hangzást szeretné hallani a koncerteken. Persze, ez a világon mindenhol így van….

Külföldön is jártas vagy. Ott másmilyen a közönség?

Az a tapasztalatom, hogy a különbség jellemzően a közönség számában keresendő, vagyis sokkal szélesebb az a réteg, amely szellemi feltöltődését vagy esti szórakozását jazz koncerten találja meg.  A másik észrevételem az az, hogy gyakrabban vesznek koncert után lemezeket.

Elképzelhető, hogy a kortárs jazz egyszerűen elszáll a mai fiatalok feje fölött?

Jellemzően olyan fiatalokkal találkozok a koncerteken, akiket érdekel a műfaj, nyilván azért vannak ott. Azonban az tény, hogy egy mai fiatalnak egy óriási és könnyen elérhető választékból kell megtalálnia a neki tetsző zenét, s valószínűleg ebben a hatalmas választékban az elmélyültebb figyelmet megkívánó kortárs jazzt sokkal nehezebb észrevenni, mint más műfajokat.

Magyar viszonylatban sok minden múlik az oktatáson. Sajnos úgy látom, hogy az oktatási rendszer és az ezzel szorosan kapcsolódó médiaipar nem arra tart, hogy nyitottan gondolkodó, újdonságokat kereső, elmélyült kérdések felé érzékeny embereket neveljenek.

Én magam számos ifjúsági közönségnevelő programban veszek vagy vettem részt, nagyon fontosnak tartom ezt a szerepvállalást, bízom benne, hogy ha kis számban is, de meg tudjuk fogni a gyerekek-emberek érdeklődését a műfaj iránt.

És végül vissza az irányzatokhoz, merre tart művészetében Bacsó Kristóf?

Négy szerzői lemezem jelent meg az elmúlt években, sok zenét megszólaltattam a trió hangzástól a nagyzenekari megszólalásig. Főleg külföldön kapom azt a visszajelzést, hogy zenémben van egy olyan hangzás, amely a magyar vagy közép-európai életérzésre utal. Ez  természetesen jön belőlem: nagyon közel áll hozzám a Bartók és Kodály zenéje, amely abból a népzenei hagyományból építkezik, amely kisgyerekkorom óta körülvett és formálta a zenei ízlésemet. Igyekszem minél több zenét megismerni, illetve más művészeti ágakból is inspirálódni az új lemezemhez, amelyet a Bacsó Kristóf Triad zenekarommal szeretnék jövőre rögzíteni.

Köszönöm Kristóf

Fotó: Facebook