Bizony már negyedszázada is elmúlt annak, hogy az éppen 2000-ben megjelent Ballad Session c. albumára ráakadtam, ami teljesen lenyűgözött, nem hiába van forgalomban az a vélemény, hogy egy fúvóst igazán a balladajátékában lehet felmérni. (És azon a lemezen éppen tíz balladát játszik, mégpedig Kurt Rosenwinkel, Kevin Hays, Larry Grenadier és Brian Blade társaságában.) Időközben az ECM őt is „begyűjtötte” és 2014-ben végre élőben is megismerhettük a BJC-ben, amikor a Lathe of Heaven c. lemezét mutatta be. (Volt ugyan két vidéki fellépése korábban: Nagykanizsán a John Pattitucci Group tagjaként /1999/, majd Komáromban a Médiawave keretében /2012/, de ezek nem váltottak ki nagyobb figyelmet.) A 2014-es aktuális kvartettjében Avishai Cohen trombitált, Joe Martin bőgőzött (aki azóta is állandó társa) és Marcus Gilmore (Roy Haynes unokája) dobolt. Felejthetetlen koncert volt... Érdekesség, hogy 2018-ban a The Bad Plus triót elhagyó Ethan Iverson zongoristával Temporary Kings címmel duólemezt készített. 
Mint már annyiszor elmondtuk, a műfaj legkiemelkedőbb muzsikusait találhatjuk az ECM elitcsapatában, csak a „három tenort” említve: Joe Lovano, Chris Potter és Mark Turner, akiknek több lemezük is megjelent a neves márkánál. Így aztán nem csoda, hogy mi is írtunk Turner lemezeiről, akár saját albumáról volt szó (Return from the Stars, 2022. jún. 5.), akár „sideman” szerepben volt is (Billy Hart Quartet – Just 2025. jún. 11.) 

Mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem, amikor értesültem Turner legfrissebb Patternmaster c. albumáról. Annál is inkább, mivel a néhány éve a Return from the Stars c. CD-n megismert felállás nevei köszöntek vissza a borítóról: azaz a harmóniahangszer (zongora) nélküli négyesben Jason Palmer trombitál, a már említett Joe Martin bőgőzik és Jonathan Pinson dobol. Négy kitűnő, egyenértékű muzsikus remek produkciója hangzik el a lemezen. Turnerről már szóltunk, de még hozzátehetjük, hogy hangszeres játéka mellett kiváló komponista is: hat saját szerzeményét nyújtja át a hallgatónak ezen a lemezén is, természetesen a hangszerelések is őt dicsérik. Interjúiban Lester Young, Warne Marsh, Lester Young és Sonny Rollins hatásáról beszél, persze John Coltrane-t kiemelve, de van-e olyan szaxofonos, akire ne lett volna meghatározó az éppen száz éve született Trane befolyása? Ezt még inkább megtapasztalhattuk 2016-ban a BJC-ben, amikor trió(!) formációban játszott csak bőgő (ki más, mint Joe Martin) és egy kevésbé ismert dobos kíséretével.

Bármennyire is szinte közhelynek mondható, de a 2019-ben New Yorkban rögzített és csak 2022-ben publikált Return from the Stars egyenes folytatása ez a lemez, amelyet 2024-ben az ECM által favorizált francia stúdióban vettek fel és pár hónapja jelent meg. Az ECM következetes gyakorlatának megfelelően a minimalista, de művészi borító mellett kilenc remek fotó látható a zenészekről a kísérőfüzetben (egy pedig a borító hátoldalán), de némi információ sem lenne haszontalan!

Joe Martin egy elképesztően játszó fehér muzsikus a három afro-amerikaival alkotott csapatban,  aki Turner Lathe of Heaven c. lemezén (2014) és Chris Potter The Dreamer is the Dream c. albumán (2017) is nagyot „alakított” már! Jonathan Pinson dobossal olyan feszes ritmustandemet képeznek, amely ideális a két fúvós játékához. Érdekes, hogy a kvartett felállás ellenére többnyire inkább a triójáték dominál.
A lemez nemcsak abban hasonlít a Return from the Stars-ra, hogy azonos négyesfogat játszik, hanem Turner érdeklődése sem csökkent a misztikus, ezoterikus ismeretek iránt. Amíg a „Stars” Ursula K. Le Guin amerikai írónő magyarul is megjelent „Égi eszterga” c. fantasy regényére utalt, ez a lemez pedig Octavia E. Butler (1947-2006) afroamerikai sci-fi írónő „Patternmaster” c. 1976-ban megjelent regényére reflektál hat kompozíciójával. Ahogyan maga Turner definiálja: „pszicho-spirituális” zenét kreált, ami – szerencsé(nk)re a magunkfajta egyszerű zenebarátok számára is rendkívül élvezhető. Kozmikus lebegés a klasszikus bebop égisze alatt, némi avantgárd beütéssel fűszerezve. Melankolikus, odafigyelést igénylő jazz-kamarazene. Jó lenne, ha a négyesfogat előadásában „élőben” is meghallgathatnánk!

PATTERNMASTER    MARK  TURNER     ECM  Records/Hangvető

• Patternmaster
• Trece Ocho
• It Very Well May Be
• Lehman's Lair
• The Happiest Man on Earth
• Supersister

Minden szám szerzője Mark Turner 

Közreműködnek: 

Mark Turner   tenorszaxofon
Jason Palmer   trombita
Joe Martin   nagybőgő
Jonathan Pinson   dobok 

A felvételek 2024 áprilisában a La Buissonne stúdióban, Pernes les Fontaines-ben készültek.