A Jazzfest Budapest szenzációs dupla koncerttel zárta évadját a hónap második vasárnapján. Al Di Meola és Mike Stern sokadszorra is meghódította a közönséget, a szuperhétvégén szombat után vasárnap is megtelt az Erkel nézőtere, igazolva, hogy a ma már nem egyeduralkodó, de a színes jazzpalettán továbbra is méltó helyet elfoglaló, a jazznek rengeteg hívet hozó jazz-rock szerencsére, mit sem vesztve vonzerejéből, ma is életben van.

Sokszínűség és egyéni hangzás jellemezték a Gyémánt Bálint trió műsorát, amit a nagykanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház jazz klubjában hallhattunk. A trió először lépett fel itt. Gyémánt Bálint nemrég megjelent lemezén a Vortex of Silence-en található szerzemények mellett régebbi kompozíciók is elhangzottak. A programot, mely egy sorozat része, a Magyar Jazz Szövetség támogatta.

Pénteken este nagy sikerű koncertet adott a Háló Jazz Klubban Varga Bendegúz quartetje.

A magyar könnyűzenében néhány zenekar, együttes is ünnepelt már komoly jubileumot. Talán elég, ha csak két példát mondok 50 év felettire: a Benkó Dixieland és az Omega stb. Ehhez képest a 40 év talán nem tűnik soknak. De!

A változatosság nemcsak a mondás szerint gyönyörködtet, hanem a való élet különböző területein, így a zenehallgatáskor is érvényes. A modern jazz elmúlt hetven évéből hatalmas a választék, és mindig kellemes érzés végigvenni, hogy a pillanatnyi hangulatom, a napállás, meg az egyéb körülmények hatására melyik korból, stílusból válasszak aznapi kedvencet.

Pat Metheny októberi szólókoncertje után múlt szombaton is gitáros érkezett a világ elitjéből a JazzFest Budapest meghívására az Erkel Színházba. Al Di Meola az elmúlt években számtalanszor látogatott el hozzánk, legutóbb akusztikus formációjával a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében idén márciusban két estén is fellépett. A több mint öt évtizedes karrierjét megalapozó Electric Bandjével viszont 36 évvel ezelőtt, 1988-ban a szomorú véget ért Budapest Sportcsarnokban láthattuk. „WE ARE BACK!” – hirdették a beharangozókban, és ahogy az várható volt, jóval a koncert előtt a „SOLD OUT!” felirat is megjelent a Fesztivál honlapján. Al Di Meola „The Electric Years” turnéján Eindhoven és Isztanbul után Budapesten színültig megtöltötte az ország legnagyobb, 1819 ülőhellyel rendelkező nézőterét.

A hónap második keddjén, ha esik, ha fúj, engem biztosan az Opusban lehet megtalálni. 2017 május 26. óta (Miles Davis születésnapján) a MAO kisegyüttese a jazztörténetet író „Kind of Blue” megidézésével indította a „Legendás albumok” sorozatát, amely már – a Covid ellenére is – valahol a 60-ik „adásán” túl jár!

Általában jó és praktikus dolog az évfordulós alkalmak különböző eseményekkel való társítása. Ennek a szép gondolatnak az alapváltozata, miszerint „megkaptam a pénzt, irány a kocsma”, de persze szép számmal idézhetnék ennél szofisztikáltabb megközelítéseket is. Az emberek nagy része szeret ünnepelni és így emlékezetessé tenni az adott pillanatot. Ezúttal egy nagyszerű koncert született az évforduló nyomdokvízén. Azaz, dehogy koncert, inkább egy egész jazzfesztivál.

Színes, változatos koncerteknek tapsolhatott a közönség november 8-án a Jazzkanizsán. A színvonalas programoknak ezúttal is a nagykanizsai Medgyaszay-ház adott otthont, ahol 2016 óta tartják az egyestés jazzkavalkádot hazai és nemzetközi formációkkal. Három koncert, három különböző hangulat, eltérő hangzásvilágokkal. Igazi jazzkoktél.

Bezárt a budapesti iF Café, a folyamatnak nem látszik a vége.

Szakcsi Lakatos Béla halálának egyéves évfordulóján, tavaly október 2-án a Budapest Jazz Clubban rendezte első nagyszabású koncertjét a szellemi örökségének ápolását és a jazz népszerűsítését célul tűző, idősebbik fia által alapított, és vele együtt 25 nemzetközi szinten is elismert magyar jazzmuzsikussal létrejött egyesület. A másodikra idén júniusban, a jubileumi kulturális évadát háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelő Várkert Bazárban, a VárkertFeszt művészeti fesztivál zárónapján került sor. A „Sound of Jazz” koncerten többségében szokatlan kombinációkban léptek színpadra az egyesület tagjai, az alkalomra összehozott új formációkban olyanok kerültek össze, akik addig nem, vagy csak ritkán játszottak egymással. A fiatal muzsikusok támogatását és bemutatását is kezdetektől a legfontosabb feladataik közé sorolták, így harmadik, "A magyar jazz generációi” gálakoncertjükön a Budapest Music Center nagytermében az általuk kiválasztott tehetségek kaptak lehetőséget a kibontakozásra és zenei párbeszédre az alapítók idősebb generációjával.

Csak hogy klasszikusokat idézzek, Gyémánt Bálint mondta itt a jazz.hu-n a Pat Metheny koncert utáni figyelemre méltó interjúban, hogy a művészet elsődleges célja sosem a szórakoztatás, hanem érzelmek kiváltása. Nehéz lenne ennél esszenciálisabban megválaszolni ezt az örök kérdést, amelyet bizonyára valamennyi művészetet kedvelő ember föltesz magának, ha éppen olyanja van. Az elmúlt szombat éjszaka a koncert után úgy szédültem ki a Jedermannból, hogy akár a fenti örökbecsű mondás is eszembe juthatott volna, ha éppen gondolkodóképes állapotban vagyok.

Nagy öröm, ha igazán kiemelkedő produkciónak lehetünk tanúi a mai idők zenei dzsungelében. Szerencsére olykor ilyennel kínálnak meg a hazai rendezők, így aztán már gyakori állomása a magyar főváros is a kortárs amerikai jazz legkiemelkedőbb képviselői által fémjelezett koncertkörutaknak.  Nos, ilyen volt nemrégen Brian Blade koncertje a Müpában és Kurt Rosenwinkel fellépése a Magyar Zene Házában. Éppen a gitáros személye lett volna az összekötő kapocs, de betegsége miatt a Fellowshipből hiányzott. Négy héttel később viszont teljes intenzitással játszott a Ligetben!

Egy pilóta mesélte, hogy gyermekkorában nem messze laktak az egyik reptértől. Őt már akkor érdekelte a repülés, mire az ismerősei azt tanácsolták neki, hogy csak menjen ki a reptérre valamelyik hétvégi üzemnapon, és ha a pilóták meglátják, hogy ott álldogál érdeklődve, akkor biztosan megszánja valamelyikük és elviszi repülni egy körre. Az illető pontosan ezt tette, több alkalommal is ott ácsingózott a felszállásra készülők mellett, de soha senki nem szólt neki, hogy gyere, ülj be a repülőgépbe, kóstold meg, milyen a világ fölülről. Így csak jóval később, évek múltán kanyarodott a sorsa ismét a repülés világa felé.

A Háló jazzrendezvényeinek 16 éves történetében még nem volt olyan koncert, ami vasárnap este került volna sorra. Október 20-án ilyen rendkívüli esemény adódott: a hazai jazzélet egyre inkább aktív szereplője, Szaniszló Richárd meghívására egy ismert amerikai vibrafonos barátja, Arthur Lipner vállalta, hogy közös koncerten mutatják be művészetüket.