Egy csomó kulturális toposz és hagyomány vezette be a Sárik Péter Trió és Szőke Nikoletta koncertjét, ami talán egy kicsit feszélyezte is őket. Itt van mindjárt a helyszín: az a fertődi kastély, amelyet Esterházy „Fényes” Miklós herceg bevallottan úgy építtetett, hogy versenyre keljen Mária Terézia császárnő pompájával. A család jelenlegi feje Antal herceg, aki újabban itt is lakik, és a hercegné társaságában végig is hallgatta a koncertet. A fokozatosan restaurált kastély Marionett színháza már alkalmas jazzkoncertekre – sajnos az örökérvényű Haydn-szimfóniák bemutatójának fő helyszíne, az operaház nem volt megmenthető, a Marionett színház viszont igen, a romokból itt jelzésszerűen hagyták meg az eredeti részeket, és ízlésesen tették új funkciókra alkalmassá (bár ezen a koncerten az énekesnő többnyire előrébb állt a lámpák fényénél, ezért belőle a közönség kevesebbet láthatott).

Mint arról koncert-előzetesünkben is hírt adtunk, a 85 éves muzsikus 2006-ban történt hazatelepülése óta minden évben igyekezett koncerttel emlékezetessé tenni születésnapját. Pénteken este a budai Nyitott Műhelyben gyűltek össze Tommy barátai és tisztelői, hogy köszöntsék a mindig vidám jazzfenomént.

A téma az utcán hever – tartja a mondás. A mondással ellentétben a téma múlt pénteken nem az utcán, hanem a téren, és persze nem is hevert, tehetséges jazz-zenészek szólaltatták meg. A Téri dallamok sorozat keretében ezúttal a Pollack Mihály téren az Oláh Kálmán Next Generation adott koncertet.

Az indiai zenét a jazz elemeivel ötvöző Shakti csaknem fél évszázaddal ezelőtt megdöbbentette a zenei világot, a globális kompozíciókban rejlő új lehetőségeket bemutatva, addig feltérképezetlen utakat tárt fel, mintául szolgált a mai világzenének. Azonnal elbűvölték a közönséget, nemzedékeket inspiráltak az élet minden területéről, hogy saját, kultúrák közötti Odüsszeiáikra induljanak. Az alapítók, John McLaughlin és Zakir Hussain a közelgő ötvenedik születésnap előtt újra életre keltette a hosszú időn át szünetelő, időnként összeálló és feltámadó, több, olykor kényszerű tagcserén átesett formációt. Londonból indult európai turnéjuk során vasárnap az Erkel Színházban léptek fel.

Az idei Múzeumok éjszakája is tele volt rejtélyekkel, csodaszép festményekkel, érdekes fotókkal, unikális gyűjteményekkel, de ami olvasóinkat érdekli leginkább, jazz idén is szólt szerte az országban, Budapesten nyolc helyen tizenkét jazzkoncertet lehetett meghallgatni.

Szinte tapintható izgalommal gyülekezett a közönség a BJC hangulatos előterében a koncert előtt. A jegypénztár a csütörtöki és pénteki koncertekre elővételben egyaránt teljesen eladott jegyek miatt zárva maradt, a merch standnál viszont sor alakult ki, ahol pólók, valamint a zenekar albumai teljes választékban, CD-n és többnyire vinylen is megvásárolhatóak voltak. Az itt állók később egy másik sorba is beálltak, ahol a Djabe tagjai és Steve Hackett rögtön dedikálták is frissen beszerzett albumokat.

Jóllehet az elmúlt évtizedek során a jazz stílusok soha nem látott kavalkádja alakult ki és indult virágzásnak, mégis vitathatatlanul a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évtizedeinek hard bop irányzata képviseli ennek a műfajnak a legmarkánsabb megjelenési formáját. Sajnos nem igazán ismerik, mi több játsszák ma már ezt a strapabíró zenét, mindenki igyekezett és igyekszik úgymond „trendi” lenni. Azért akadnak olyanok, mint Kalmár Zoltán együttese is, amely igazán élvezetes produkcióval lepte meg a Haló jazzklub évadzáró estjének közönségét...

Múlt héten a Bartók Konzi tartotta a Budapest Jazz Clubban az évvégi vizsgáit telt ház előtt.

Legutóbb a New York-i utammal kapcsolatban írtam, hogy a milánói Blue Note minden szempontból pozitív érzést hagyott emlékül, míg a Nagy Alma esetében pont ellenkezője történt. Milyen az élet, a munkám miatt lehetőségem adódott, hogy újra ellátogassak az olasz Blue Note-ba, és ismét nem kellett csalódnom. Ebben az évben már egy másik olasz jazzklubban is jó élmények értek, mégpedig Velencében.

A pünkösdi hétvégén immár tizennyolcadik alkalommal került megrendezésre a Református Zenei Fesztivál. A nagy múltra visszatekintő rendezvényen péntektől kínáltak a belváros népszerű egyházi és világi találkozópontjain, a Kálvin téri templomban, a Ráday utcában és a Bakáts téren a páratlanul gazdag református zenei hagyomány bemutatása mellett az igényes zene iránt érdeklődő közönség figyelmét felkeltő ingyenes programokat, melyek között évek óta a jazz is helyet kap. Az utolsó tavaszi szombaton a Kálvin Kamara Kertben már délután 2 órától elkezdődtek a koncertek, a zenekarok este hétig, az utolsó kezdetéig óránként váltották egymást, végül az estébe hajló jazzdélután házigazdája Bágyi Balázs maga is fellépett zenekarával.

Majd pontosan egy év után egykor a jazz „hétköznapjaiban” is rendszeresen résztvevő Regály György újra életjelt adott. Az LFZE Jazz Tanszékének művésztanára tavaly májusban közelgő 60. születésnapját ünnepelve adott koncertet az alkalomra összeállt akusztikus zenekarával a Mixát Udvarban, múlt szerdán a komoly múltú, még Babos Gyulával alapított, azóta létszámban és összetételben többször változott, viszont kezdettől a jazz és a különböző elektronikus zenei stílusok fúzióját játszó Dig It All formációjával tért vissza a Krúdy utcai komplexumba. Ebben, a már több éve együtt játszó felállásban a konziban 1987-ben vele végzett Mohai Tamás gitároshoz két tehetséges fiatal, a basszusgitáros Bartók Vince és a dobos Hidász Tamás csatlakozott.

Jómagam eléggé „nagyfogyasztónak” minősülök a jazzkoncertek vonatkozásában, de olyan esemény, amit még évek múlva is öröm felidézni, nem igazán sok akad. Diana Krall legutóbbi fellépése az Arénában igazán ezek sorába tartozik.

Hihetetlen kínálat fogadta a jazzkedvelőket az idén tavasszal, ami valóban azt jelenti, hogy a magyar főváros felkerült Európa jazztérképére. Ebben oroszlánrészt vállalt a Jazzfest Budapest 2023 fesztivál, amelynek impozáns adatait éppen az itt tárgyalandó koncert előtt tudhattuk meg Kleb Attilától, a rendezvénysorozat „spiritusz rektorától”.

Április 26-án az Eiffel Műhelyházban egy egyre fényesebben ragyogó csillag, Lizz Wright koncertjével indult és május 17-én az Erkel Színházban egy fényét több évtizede változatlanul őrző állócsillag, Stacey Kent fellépésével zárult a második alkalommal megrendezett JAZZFEST BUDAPEST. Az álomnyitány után a háromhetes koncertsorozat mindegyik napja a jazz ünnepévé vált, a fesztivál álomzáróján is ennek a sokszínű zenének talán az egyik legnépszerűbb, igen sokakat vonzó populáris válfaját ünnepelhettük. A Grammy-díjra jelölt énekesnő ezúttal a szólistákkal, köztük férjével, Jim Tomlinson szaxofonossal és fuvolással, és Hofecker Mátyással, jelenleg Londonban élő bőgősünkkel kiegészült óbudai Danubia Zenekar kíséretével brazil estet ígért.

A JazzFest Budapest múlt csütörtöki programjai között a Fonóban egymásután két koncert is szerepelt. Este héttől Borbély Mihály Balkán Jazz Projectje kezdett, majd a zenekarhoz csatlakozott Dresch Mihály, a szünet után, a második részben az olasz szaxofonos, Enzo Favata The Crossing formációja következett Lukács Miklóssal, és a végén egy nagy pillanatokat hozó, közös örömzenélésre is sor került a ráadások közepette.