A hagyományoknak megfelelően a Budapest Jazz Clubban találkozhattak a bor és jazzkedvelők múlt csütörtökön, az évek során népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 17. estjén. Az idei utolsó, az italok ismertetésével egybekötött kóstoló is már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a LUKÁCS ESZTER JAZZ CORE mutatta be a Hunnia Records gondozásában márciusban megjelent „So Nice” című albumát.

A Tisztelt Olvasók egy része bizonyára tapasztalta, hogy a BJC nézőtere első soraiban általában asztalok vannak, kivéve, ha teltház ígérkezik. Ezúttal az asztalok helyén is székek voltak, láthatóan igyekeztek annyit elhelyezni, amennyi csak befért. A klub közönsége tapasztalataim szerint csalhatatlanul tudja (vagy megérzi) milyen előadókat nem szabad kihagyni – most sem volt ez másként. A Paul Booth és Oláh Krisztián Quartet és vendégeik fellépése egy ilyen este lett.

 Nem mindennapi élményben volt részük azoknak, akik zsúfolásig megtöltötték a népszerű jazzklubot ezen a nyarat idéző októberi estén. Forró volt a légkör mind fizikailag, mind pedig átvitt értelemben is. Tommy Vig és barátai okozták a „szombati esti lázat” a Ráday utcában.

A Magyar Jazz Napját tartották múlt vasárnap a Magyar Zene Házában. Hat zenekar kapott lehetőséget a Magyar Jazz Szövetségtől, hogy részt vegyen az ünnepségen. Hogy miért ez a címe a beszámolónak, majd a cikk végén kiderül.

Az olyan „nagyfogyasztó” jazzrajongók, mint e sorok írója már több, mint hat éve zarándokolnak el minden hónap második keddjén az Opus Jazz Clubba, egy olyan koncert kedvéért, amikor a „Legendás jazzalbumok” sorozat keretében a műfaj történetének legkiemelkedőbb lemezeit „rekonstruálja” a MAO-nak az eredeti felállás szerinti kisegyüttese.

Idén október második vasárnapjára tűzték ki a Magyar Jazz Napját. A Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Zene Háza közös rendezésében koradélutántól estig hat zenekar lépett színpadra, a 2020-ban Bartók Béla Konzervatórium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori és jelenlegi hallgatói alapította Symbiosis 5-től a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Stúdió 11-ig, valamelyest felvázolva a hazai jazzélet sokszínűségét. A zenekaroknak háromnegyedóra játékidő jutott, és ahogy az elmúlt 15 évben, az ünnepi koncertsorozaton ezúttal is sor került a Magyar Jazz Szövetség díjainak átadására.

Aki valamennyire is figyelemmel kíséri írásaimat, az megállapíthatta, hogy az Elek kvartett 2015. január 15-ei bemutatkozó koncertje óta számos fellépésükről tudósítottam, mert ez a formáció egyike az általam leginkább kedvelt zenekaroknak.

Idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg Érden az AVL-Érdi Jazz Fesztivált. A címet pedig nem a szerző, hanem az egyik lelkes jazzrajongó adta a fesztiválnak. A második része következik a beszámolónak, a szombati és a vasárnapi nap összefoglalója.

Múlt csütörtökön egy különleges kiállításmegnyitóval kezdődött a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templom önálló művészeti-kulturális programjaként tíz éve létrejött Miatyánk Fesztivál. Az immár egy évtizedes hagyományokhoz híven, az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemplomában idén is egy fontos téma, a világot felépítő, létünkhöz kötődő őselemek közül a víz került fókuszba. Orbán György, a „Miatyánk Hete” fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője rendteremtően rendhagyó módon feldolgozva, a hely adottságait kihasználva mutatta be Pataki Tibor Munkácsy-díjas képzőművész a vízhez kapcsolódó festményeit, tematikus installációit, a szóban elhangzottak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átélését ezúttal Premecz Mátyás és Barabás Lőrinc duója tette teljessé.

Előrebocsátom, nekem ez volt a Magyar Jazz Napja. Remek szervezésnek, méltó megemlékezésnek lehettek tanúi és a jazzélet kiválóságait hallgathatták meg a jelenlévők, akik mindannyian a nagy mesterre, az egy éve elhunyt Szakcsi Lakatos Bélára emlékeztek. Köszönet fiainak, hogy fenntartják az emlékét.

20 éve lépett fel először magyar zenész, az énekesnő Tisza Bea és a zongorista Nagy János személyében, a legendás londoni 606 Clubban, - akkor még a londoni Magyar Kulturális Központ támogatásával. Ezekből a kezdetekből alakult ki az a zenei csereakció, amely most már a londoni tetthely és a Budapest Jazz Club között évente négyszer megtörténik mindkét irányban, a Harmónia Jazzműhely szervezésében, ma már a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával.

Nem mindennapi élményben volt része a közönségnek a BMC zsúfolásig megtelt színháztermében szeptember 26-án, George Gershwin napra pontos 125. születésnapján. Hazánk vezető nagyzenekara, a Modern Art Orchestra az utóbbi évtizedek leghíresebb magyar hangszeres művészével, a tenorszaxofonos Tony Lakatos közreműködésével mutatta be a nagy amerikai komponista Porgy & Bess c. operájának teljes zenei anyagát.

Idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg Érden az AVL-Érdi Jazz Fesztivált. A címet pedig nem a szerző, hanem az egyik lelkes jazzrajongó adta a fesztiválnak.

A torinói születésű amerikai jazzdíva nevével és művészetével a század első évtizedének közepén találkoztam először nagy sikerű Easy to Love c. albumának beszerzésével. Akkoriban azt hittem, hogy ő is olyan olasz-amerikai, mint Joe Lovano (és még sokan mások, akik Amerikában születtek), annyira akcentus nélkül énekelte a Nagy Amerikai Daloskönyv legjobb darabjait, olyan muzsikusokkal a háttérben, mint Gerald Clayton vagy James Moody…

Az örvendetesen gazdag fővárosi jazzkínálat miatt nehéz volt elhatározni az elmúlt szombaton, hogy számomra két fontos koncert közül melyiket is válasszam. Végül a „szebbik nem” és az Opus mellett döntöttem, amit az is megkönnyített, hogy kedves barátom és kollégám, Somogyvári Péter a BJC-t célozta meg (az ő beszámolója már olvasható honlapunkon).