A Budapest Jazz Club volt az utolsó állomása a debreceni Android, a nagyváradi A.G. Weinberger és a budapesti Djabe zenekar a múlt hónapban indult közös mini turnéjának. Sportnyelven szólva, mindegyikük játszhatott hazai pályán, először Nagyváradtól mindössze egy órányi autóútnyira, Aradon léptek fel március 19-én, majd 25-én Debrecen következett, végül a turné 30-án, a fővárosban fejeződött be. A különleges, fesztiválszerűen megrendezett három estén mindössze a rövid átállási szünetek közbeiktatásával, a három városban a három zenekar fejenként körülbelül 50 perces koncertet adott.
Szombaton a Bartók Tavasz rendezvényeként Branford Marsalis professzor előadása csábította Pestre a kortárs jazz kedvelőit. Tartott is a szerkesztőségünk egy kihelyezett megbeszélést az első emeleti páholyban, mert a beígért mínuszok és a hó természetesen nem tarthat távol egy vérbeli szakírót. Világpremierekre járunk mostanában a Müpába, hiszen a megrendelt, de a járvány miatt be nem mutatott művek kottái végre életre kelhetnek. Legutóbb Chick Corea kompozíciója, a Concerto for Trio posztumusz előadását élvezhettük itt. Elvégre a kotta mégsem olyan, mint egy színdarab könyv változata, amit akkor is értőn tudunk „olvasni”, ha színpadon nem játsszák el nekünk.
Március 30-án Nagykanizsán a Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében adott koncertet a Bacsó Kristóf vezette TRIAD. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott rendezvényen a vendég fellépő Barcza Horváth József basszusgitáros volt. A zenekarban Bacsó Kristóf – szaxofon és effektek, Tálas Áron - zongora és effektek, Juhász Márton - dob, Barcza Horváth József - hathúros basszusgitár játszott.
Érdemes megjegyezni a Nart Orchestra nevet, aminek a vezetője Meggyes Ádám, mert olyan színt hoztak be a big bandek világába, ami hazánkban hiányzott.
A Háló Jazzklub koncertjei mindig nagy élményt jelentenek a törzslátogatók és az egyre több új látogató számára is. Két hete a Pataj György Quintet vérbeli hard-bop műsora lelkesítette a közönséget, a klub 122-ik rendezvénye pedig a számmisztikát is gondolkodóba ejtené, mert 2022. márc. 22-én került sorra.
Végre valami különlegesség, amit szinte soha sem hallhatunk hazai színpadon, ez jutott eszembe, amikor a BJC műsorfüzetében megláttam King Pleasure nevét. Azt tudtam, hogy éppen 100 éve – 1922. március 24-én – született, de azzal is tisztában voltam, hogy még tőle jelentősebb jazzfigurák kerek évfordulói sem mindig jutnak eszébe a hazai „jazztársadalomnak”, így aztán péntek este elégedetten rohantam a BJC-be.
Vasárnap este hétkor került sor arra a koncertre, amelyről a fesztivál előző napjain mindig kapott valamilyen információt a közönség. A negyedik napra eredetileg session szerepelt a programban, de már a meghívott zenészek előzetes próbái alatt kiderült, az elején alkalminak gondolt nemzetközi társulat úgy összekovácsolódott, hogy tagjai közös elhatározással úgy döntöttek, zenekarrá alakulnak. A fesztivál zárónapjára nevet is választottak, így végül a Budapesten alakult „Sexto Elemento” – azaz a Hatodik Elem bemutatkozó koncertjét jelenthette be a MOMkult közönségének a fesztivál alapítója, Kleb Attila.
A Kanizsa Big Band idei első koncertjét március 19-én a Nagykanizsai Honvéd Kaszinóban tartotta. A 2005 januárjában alakult zenekar azóta folyamatosan működik és ez volt a 137. fellépése. A Vendégségben a Kanizsa Big Bandnél sorozatban ezúttal Cseke Dániel szaxofonost hívták vendégfellépőnek.
A GetCloser fesztivál harmadik, szombati latinnapjának második koncertjén a sokadszorra visszatérő, de mindig újat hozó Omar Sosa most is fantasztikus élményt nyújtott. A Barcelonában élő kubai zongorista hosszú évek óta változatlan összeállítású Quarteto AfroCubano zenekarával érkezett Budapestre, így a kvartett tagjai is régi ismerősnek számítottak a hazai közönségnek. Barcelonából vele tartott a szintén több, mint egy évtizede óta a katalán fővárosban élő, Mozambikban született basszusgitáros, Childo Tomas. A többiek, a szaxofonos-fuvolás Leandro Saint-Hill Hamburgból, valamint a London és Athén között ingázó dobos, Ernesto Simpson pedig a két város valamelyikéből. Mindketten Sosa szülővárosában, Kuba harmadik legnagyobb városában, Camagüeyben születtek, és Sosa nélkül is jártak fővárosunkban.
Annak, hogy milyen abszurd világban élünk, hétfőn este mindannyian tanúi lehettünk. A szeansz helyszíne a Müpa, melynek egyik fontos védjegye, hogy kedveli a különleges produkciókat. Pont ezért szeretjük. Most ráadásul egy exkluzív ajánlattal csábított minket kedvenc koncerttermünkbe: egy világpremierrel. Igazi kegyelmi pillanatra számíthattunk, hiszen grátiszként még azt is megígérték, hogy a kamionok sem közlekedhetnek ez idő alatt, nem lesz szükség maszkokra, és galambok ülnek majd verebekhez. Több mint bíztató.
Kiemelkedően színvonalas programmal, a NIGUN együttes koncertjével indult az idei jazz-tavasz Nagykanizsán. Ennek folytatásaként márciusban a Kanizsa Big Band és vendége Cseke Dániel, valamint a Bacsó Kristóf TRIAD Barcza-Horváth Józseffel lép fel. Legalább ilyen izgalmas lesz az április hónap is, ami a Coltrane Legacy koncertjével veszi kezdetét. Ezt követően a Jazz Világnapján pedig a Gyárfás Trió és a Kanizsa Big Band Tóth Viktorral ad koncertet. Ezek után rövid összefoglalás a NIGUN koncertjéről.
A MOMkult-ban március 3-6. között zajlott GetCloser Jazz Fest harmadik napján a latin jazz került a fókuszba. Az este hét órakor kezdődött szombati kettős koncerten először az év elején alakult Révész Richárd Latin Quartet lépett fel. A latin-amerikai zenei kultúra népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért Mexikó budapesti nagykövetétől 2006-ban kitüntetést kapott zongorista kvartettjében Fonay Tibor basszusgitározott, Molnár Mátyás dobolt, és az ütőhangszereken Tar Gergely játszott.
A pénteki nap második koncertje hozta lázba leginkább a hazai jazzközönséget. Nem csoda, hiszen Christian McBride eddigi koncertjei felejthetetlen élményt nyújtottak, akár nagyobb formációval, akár trióval érkezett. Budapesten a Kongresszusi Központban a „Two Generations of Philip Morris” koncertjén, azaz a cigarettagyártó multi gigantikus all stars szuper csapatában, 1992. október 17-én lépett fel először. A kétrészes koncerten elsőként az „öregek” (Donald Byrd, Slide Hampton, Phil Woods, Jimmy Heath, Kenny Barron) léptek színpadra, a második részben az akkor még alig ismert ígéretes tehetségek, köztük Joshua Redman, David Sanchez, Lewis Nash, és az akkor húszéves Christian McBride játszottak. Emlékezetes maradt 2014-es „Out Here” lemezbemutatója is, melyre a Budapest Jazz Clubban került sor. Triójában akkor az azóta csodás karriert befutó Christian Sands zongorázott, és Ulysses Owens Jr dobolt.
Mint honlapunk programajánlójában olvashatták, idén március 3-6. között került megrendezésre a GetCloser Jazz Fest. A MOMkult-ban 2016-ban indult, azóta évenként jelentkező fesztiválon már az első alkalommal világsztárok léptek fel, és ahogy az alapításkor kitűzött célok között szerepelt, a neves külföldi előadók koncertjei előtt, a jazz hazai tehetségei is bemutatkozhattak. Az évek során sem a helyszín, sem a koncepció nem változott, tavaly mindössze a pandémia miatt a márciusi időpont az éppen enyhébb korlátozó intézkedéseket hozó szeptemberre került. Idén pedig az eddig háromnapos koncertsorozat négynaposra bővült, a hosszú jazzhétvége már csütörtökön elkezdődött.
A nyitónapon a vokális jazz került a fókuszba, Hajdu Klára - José James duplakoncertje után, a második nap, melyen már én is ott voltam, Párniczky András, majd Christian McBride kvartettje lépett fel. Fesztivál beszámolóimat a pénteki első koncert eseményeivel kezdem.
A MOMKult bejáratánál még nem lehetett előre sejteni, mi fog történni, óvatosan – reméljük maszkban utoljára - szállingóztak az érdeklődők. Még Kleb Attila felvezetőjénél, aki a GetCloser szíve-lelke, sem számítottunk arra, ami következett. Előre nem prognosztizált földmozgást észlelnek péntek este Budán 10 körül a Csörsz utca közelében. Az epicentruma a szeizmográf szerint a MOMKult tájékán lehetett.
Nem szoktam írni saját rendezvényeinkről a Budapest Jazz Clubban. (A Harmónia Jazzműhelyről lévén szó, melynek - Kerekes György és Irk Réka mellett - én vagyok az egyik szervezője.) Ez a hazai szaksajtó feladata, melyhez én is tartozom, de nem szeretem magam kitenni az összeférhetetlenség vádjának. Most mégis kiteszem, mivel, noha jelen volt a szaksajtó egyik jelessége (a minősítés egyáltalán nem ironikus), eddig nem jelezte, hogy írni is óhajt róla, legalább is a MagyarJazznek nem. (Ezzel a cikkel szeretnénk minden női olvasónknak és női zenésznek boldog nőnapot kívánni, különösen a négy fantasztikus énekesnőnek, akikről Pallai Péter ír – a szerk. )
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
20
Dátum :
2020. szept. 20.
| ||||||