A lengyel jazzélet a mi régiónk kánaánja, egymást érik a jazzfesztiválok, még a kisebb városokban is vannak jazzklubok, és a lengyel jazz-zenészek valóban világhírnévre tettek szert. Krakkó, bár nem főváros, de mégis minden nap szól jazz-zene több helyen is.

Április 26-án a Hunyadi téren, a Jazz World Photo díjnyertes képeiből válogatott kiállítással, majd másnap a Gellérthegyen a kurátori zenekar korahajnali koncertjével indult, és az Erkel Színházban, a Wooten testvérek fellépésével zárult a harmadik alkalommal megrendezett JAZZFEST BUDAPEST. A koncertsorozat mind a 19 napja a jazz ünnepévé vált, majd-minden kortárs irányzatból bőséges kínálatot kaptunk, a fesztiválzárón ennek a sokszínű zenének talán az egyik legnépszerűbb, igen sokakat vonzó fúziós válfaját ünnepelhettük.

Ha minden, a jazzben használatos hangszer ikonikus előadói közül csak egyet nevezhetnénk meg (trombita: Miles Davis, tenorszaxofon: John Coltrane stb.), akkor a harsona mesterének minden bizonnyal, J. J. Johnsont választaná a jazz híveinek többsége. Születésének centenáriumát ünnepeltük meg egy emlékezetes koncerttel a BJC-ben május 24-én.

Enzo Favata a tavalyi Jazzfest Budapest egyik legemlékezetesebb, Fonóban adott koncertjének köszönhetően került a bakancslistámra, a bőség zavara miatt olykor nehéz döntésekre késztető idei fesztiválon is. Múlt kedden az Olasz Kultúrintézetben lépett fel Szardínia egyik nevezetességét adó, az UNESCO az emberiség szellemi örökségének listájára került többszólamú éneklési módot, az ősi „cantu a tenore” hagyományát őrző énekesekkel. Borbély Mihály újsütetű, találó meghatározását használva, a népi tradíciókba gyökerező, „agrár-jazz” hozta a fesztivál újabb, feledhetetlen élményét.