In the middle of the celebration of the International Jazz Day, there will be a memorial concert to Wes Montgomery. István Gyárfás, Ádám Bögöthy and Billy Prim will remember through music to the guitarist-composer Wes Montgomery who died 53 years ago. The streaming starts on the 29th of April at 18:00 CET from iF.

Szombaton, a terasznyitás napján jól döntöttek, akik lemondva az este 11-ig meghosszabbított kimenőről, inkább nyolckor a számítógépük monitora előtt foglaltak helyet. A Budapest Jazz Club élőadásában a Jazz Generációk sorozat szaxofonosokról szóló új epizódjának vendégei az izgalmas zenék mellett, izgalmas történekkel rukkoltak elő.

Sorrendben az ENSZ (New York), Isztanbul, Oszaka, Párizs, Washington, Havanna, Szentpétervár, New Orleans, Melbourne – de idén online. Tehát a Nemzetközi Jazznap tizedik évében a csillagtúra helyettesíti a központi gálát, és a világhálón kapcsolják össze a jazz-szerető világot: New York, Los Angeles, a párizsi UNESCO-központ, Fokváros, Moszkva, Tokio, Rio de Janeiro és további városok adnak otthont a jazzkoncerteknek április 30, a jazz globális ünnepének tizedik jubileumán. Amint már beszámoltunk róla, a jazznap.hu-t idén Budapest, Debrecen, Nagykanizsa és Pécs villanyozzák fel

Épp a Nemzetközi Jazznap ünneplése közepette lesz Wes Montgomery emlékest, melyen Gyárfás István, Bögöthy Ádám és Billy Prim állít emléket az 53 éve elhunyt gitáros-zeneszerzőnek. Április 29-én az iF-ből lesz megnézhető a közvetítés 18 órakor.

„Kezdetben volt a jazz, aztán az Úr megteremtette a világot”. Ez volt évekig a rádióműsorom mottója. Mostanában a folytatása lett aktuális: „Ha már minden elhallgat, a jazz még akkor is szólni fog”. Immanuel Wilkins új albuma győzött meg erről.

Nagykanizsa városa idén is jelen lesz a Nemzetközi Jazznap hazai programjában. Magyarország 2014-ben csatlakozott ehhez a hat kontinensre kiterjedő programsorozathoz. Az UNESCO, a Herbie Hancock Institue of Jazz és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által támogatott rendezvényeket idén a Budapest Jazz Club koordinálja.

Több hét kihagyás után, szerda este a Könnyen érthető jazz sorozat folytatódik a Fonónál.

A világ tele van jobbnál jobb jazzklubokkal, mégis elmondható, hogy nem sok olyan – bátran mondhatjuk – ikonikus jazz színhely van széles e világon, mint a 85 éves Village Vanguard. A jazz fővárosában, New York Greenwich Village nevű művésznegyedében évtizedek során számos nagyhorderejű koncert színhelye volt, ahol külön kis házi stúdió szolgált arra a célra, hogy megörökíthessék a soha vissza nem térő produkciókat, amelyeket aztán százezrekkel oszthatnak meg lemezeken.

Négy koncert egy nap különböző stílusban.

Tóth Viktor hangszerének, az altszaxofonnak, mint a legtöbb jazzben alkalmazott hangszernek, megvan a hallgatók által jól ismert, elérhető és közérthető, valamint a sokkal szűrtebb publikumnak szóló, nyersebb, „underground” tradíciója.

A Fábián Juli Emlékalapítvány pályázatot hirdetett a zeneiparban dolgozó és munka nélkül maradt háttérmunkásoknak.

Húsvéthétfőre különleges koncertet ígért Facebook oldalán az iF Cafe Jazz. 
Az Egri a Négyzeten, a bőgős papa zongorista fiával duóban ismertté vált formációja négytagúra bővült, és a „bandleader” szerepét az ifjabbik Egri János, azaz Egri Jr vette át. Az ő ötlete volt ugyanis a világszerte csodált hegedűvirtuóz, Roby Lakatos meghívása, aki örömmel fogadta a felkérését, és a múlt hónap elején debütált trióhoz ezúttal Pecek Lakatos András is csatlakozott.

Földesi Csongor a hazai jazzélet intenzív kibontakozása idején, a 70-es évek legelején tűnt fel. Akkoriban mellékfoglalkozásban, mint tehetséges amatőr zenész játszott a Vox 68 együttesben, amely a progresszív ifjú művészek törzshelyén, a legendás Fiatal Művészek Klubjában volt gyakori vendég. A lelkes amatőrök között volt fogorvos, jogász, technikus, becsüs és lakberendező: utóbbi volt Csongor barátunk… A közönséget elbűvölő swinges modern jazzt játszottak a nagy amerikai elődök nyomdokain.

Azon olvasóim, akik bizonyos rendszerességgel figyelemmel kísérik a Jazz történetének gyöngyszemei folytatásait, már bizonyára megfigyelték, hogy a válogatásom nem mentes a szubjektivitástól. Többségében olyan lemezeket választok a sorozat témájául, amelyeket egyrészt fontosnak tartok, mert szerintem valamilyen formában hozzájárultak a jazz változásához és fejlődéséhez, másrészt azokat, amelyeket olyan muzsikus vagy muzsikusok készítettek, akik élete és munkássága tanulságos, személyisége számomra érdekes és kedves.

Elsősorban a Ceglédi Dobmúzeum alapítójaként ismert Kármán Sándor 2014-ben kiadott első könyve után hat évig gyűjtötte, érlelte a megírásra érdemesnek tartott élményeit. A tavaly karácsony előtt megjelent „Életem ritmusa” a komoly szakmai elismerést hozó, és az olvasók széles körében megkedvelt „Keep Swinging” folytatásának is tekinthető, de önálló műként is megállja a helyét.