NEM! Hanka G nem Kenny G lánya, rokona, stb., nem a konzervatív jazzkörökben szitokszóként használt „smooth jazz” képviselője, ő igazi, vagy ahogy méltán nagy tiszteletnek örvendő barátom, Pallai Péter fogalmazná, „virtigli” jazzénekesnő! Erről azok is meggyőződhettek, akik nyolc évvel ezelőtt ott voltak az Opus-ban, mikor a nálunk még hozzá hasonlóan nem igazán ismert, de azóta igencsak befutott Eric Wyatt New York-i szaxofonossal, valamint kitűnő szlovák és cseh muzsikusokkal lépett fel.

Ezen a hétvégén indul a Paloznaki Jazzpiknik a Balaton északi partján. Terveink szerint élő közvetítés lesz péntek délután a fiatal, Bécsben tanuló tehetséges zongorista, zeneszerző Nagy Ábel koncertjéből.

Régen nem örültem ennyire ifjú hazai muzsikusok játékának, mint ezen a forró júliusi estén. Ugyan a régi sláger szerint „nemcsak a húszéveseké a világ”, de az övéké is, mert belőlük lesznek a jövő harmincévesei és a műfaj jövendő magas színvonalú művelői.

A jövő héten az ország majdnem minden részében lehet jazzt hallgatni. Már ajánlottuk az esztergomi Sárkányszelídítő Jazz Napokat, a Paloznaki Jazz Pikniket, a keleti és déli régiókban is jazzfesztiválok kezdődnek egy hét múlva. Ezek folyamatosan jelennek meg a programajánlóban és a koncertek között. A már hagyományos fehérvári jazzfesztivál is a jövő héten indul, augusztus 5-én.

A karrierjét Stan Kenton és Woody Herman későbbi nagyzenekaraiban kezdő, majd Horace Silver, Phil Woods, Gerry Mulligan és hosszan sorolható óriások formációiban feltűnő Tom Harrell még 2020. november végén, New York egyik legjobb hangstúdiójában, a Sear Soundban játszotta fel saját szerzeményeit tartalmazó lemezének anyagát. Az „Oak Tree” végül idén, a veterán trombitás 76. születésnapjára időzítve, július 16-án jelent meg, a gyűjtők körében megbízható minőségéről és ízléséről ismert, a klasszikus hard bop hagyományokból épülő zenékre specializálódott HighNote kiadó gondozásában.

Miközben Magyarországon zajlanak a fesztiválok, Erdélyben is elindult tegnap a Csíki Jazz. A fesztiválon 4 napon át szól a zene, többségében jazz-zene, annak pedig több stílusa. 10 országból érkeznek a fellépők, akik 14 koncertet adnak ezalatt a négy nap alatt.

Gerald Clayton vitathatatlanul napjaink egyik legfontosabb jazz-zongoristája. A középgeneráció kiemelkedő képviselője, akinek minden megnyilvánulása megérdemli a figyelmet. Újabban ő is a legendás Blue Note kiadó művésze, Happening: Live at the Village Vanguard c. nagysikerű koncertlemeze után itt van a második BN albuma is.

Ha egy sorozat helyszíne LA, ráadásul a jómódúak és az előkelőségek világa, akkor a bárokban, mulatókban, szalonokban a háttérben óhatatlanul megszólal a jazz. Eddig olyan filmek kerültek szóba a Film és jazz rovatban, ami zenészekről szól, vagy a jazz fontos dramaturgiai szerepet játszik benne. De hogy jön ide Columbo, a Los Angeles-i hadnagy, akit azért nem mellesleg mindenki ismer? A Film és jazz rendhagyó fejezete következik. Két olyan epizód is van, ahol dramaturgiai funkciója is van a jazz megszólalásának, ezért ha valaki belebotlik, vagy megkeresi, ilyen szemmel is érdemes figyelnie.

Pont a Művészetek Völgyének utolsó koncertjeivel egy időben a déli parton is jazz fog szólni a hétvége délutánjain.

Aki figyelemmel kíséri a progresszív zenei törekvéseket hihetetlen intenzitással támogató Budapest Music Center tevékenységét, az nem csak az Opus Jazz Club remek koncertkínálatát követheti, de az ugyancsak rendkívül fontos lemezkiadói aktivitásukat is.

Néhány éve többször Balatonboglárra akartam eljutni komoly energiákat mozgósítva. A Balaton-átúszáson, minden tapasztalt nevező tudja, félúton nem ajánlatos megállni. Mostanában pedig egy másik célpont vonz ide: a Kultkikötő. Ezt ne a tóparton keressük, egyszerűbb az autópálya központba vezető kijárója felöl érkezni. Aki ismeri a kilátó alatti parkolót, meg is találta.

A Szentgyörgymezei Olvasókör idén is várja Esztergomba a jazzkedvelőket.

A Pirogránit esték júliusi fellépője Tóth Viktor triója, akik másnap már a Művészetek Völgyében a Világzenei Udvart nyitják meg.

Az ECM kiadónál az utóbbi időben két fontos változás figyelhető meg. Az egyik az, hogy a korábban azonnal felismerhető és/vagy azonosítható úgynevezett „ECM hangzás” a közérthetőbb, úgymond „mainstream” jazz irányába változott, a másik pedig az, hogy a kitűnő művészi és üzleti érzékkel rendelkező Manfred Eicher remek fiatal, kreatív művészek szerződtetésével bővíti a „stábot”. Ezzel pedig még inkább megerősíti az ECM pozícióját a nemzetközi színtéren. Nos, az Oded Tzur Quartet is ezt az új, friss irányzatot képviseli.

Jó hírem van Marciac, Barcelona és San Sebastian jazzkedvelőinek, és mindenkinek, akinek jegye van a turné bármelyik következő állomásának a koncertjére. Diana Krall élete formájában zenél. Ez egyben rossz hír azoknak, akik nem jöttek el História Kertbe a VeszprémFest nyitó napján, mert jó messzire el kell utazniuk, hogy meggyőződjenek az állítás igazáról. Mondom, Diana Krall jobb, mint valaha, pedig valaha is nagyon jó volt. Azért választottam címként az egyik legismertebb standard variánsát, mert ez így kiválóan összefoglalja a véleményem lényegét.