Városi zenei koncepciók megvalósítására írt ki pályázatot az NKA Hangfoglaló Program. Főleg a városi önkormányzatoknak van lehetőségük benyújtani pályázatot november 18. éjfélig.

Múlt héten egy különlegesnek ígérkező eseményre hívta fel FB oldalán figyelmem Borbély Mihály. Az ő koncertjei persze mindig különleges élményt nyújtanak, de ezúttal nem véletlenül mellőztem előző mondatomban a „koncert” szót. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban ugyanis az idei, immár hétéves múlttal rendelkező „Miatyánk Fesztivál” első napján nem előadásra, hanem közös emlékezésre készültek, nem nézőket hívtak, hanem, tartozzanak bármilyen közösséghez, emlékezőket. A művészeti-közösségi fesztivál éves programja mindig valamilyen ajánlat kíván lenni, hogy velük együtt nézzük-hallgassuk meg, amit fontosnak, értékesnek tartanak. A múlt pénteki Salkaházi Sára-emlékesten a közös emlékezésre Orbán György a fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője, Borbély Mihályt hívta meg a szóban elhangzottak zenébe fogalmazásához. A zene kínálta lehetőséggel élve a fúvós hangszereken játszó Borbély ezúttal az ütős hangszereken játszó Födő Sándorral segített a szavak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átéléséhez. Az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemploma csodálatos, meghitt helyet adott, ahol ráadásul terített asztalokkal, fehérborral, almával, szőlővel és lágy kenyérrel várták a közös emlékezésre érkezőket.

Senki sem állt még elő megcáfolhatatlan elmélettel a marokkói gnawa zene eredetét illetően, de valószínűnek látszik, hogy kialakulásánál a 16. század végén Nyugat-Afrikából (Mali, Ghána) Marokkóba hurcolt rabszolgák bábáskodtak, akik éjszakai rituális-ceremoniális zenéléseikkel (lila) egyrészt a szellemek jóindulatát igyekeztek elnyerni, másrészt betegségeket gyógyítottak. A gnawa későbbi, arabosodott formáiban is megőrizte törzsi eredetű, ceremoniális, misztikus és révülést célzó jellegét.

Aki olvasta szeptemberben a Trio Midnight Opus-béli koncertjének beszámolóját, az írásom végén megtudhatta, hogy okt. 4-én a MOM Kupolatermében is pódiumra lép a népszerű formáció. Jóllehet Oláh Kálmán szerényen nem említette saját 50-ik születésnapját, de ezek a koncertek a kettős jubileumot (Trio Midnight 30 és Oláh Kálmán 50) voltak hivatva megünnepelni.  A vírus-hiszti dacára egészen szépszámú rajongótábor élvezte a vasárnap esti fellépést.

A Háló Jazz Klub minden hónap második keddjén tartja zenés összejöveteleit, immár 12. éve. Művészeti vezetője a kezdetek óta Deseő Csaba jazz hegedűművész, szervezőtársa Schön György. A klub különlegessége, hogy a zenei részen felül van egy beszélgetős blokk is. A belvárosi, Semmelweis u. 4 alatt található, utcára nyíló helység (Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4) a koncertek harmadik, most már állandónak mondható helyszíne. A jazz esteken kívül klasszikus zenei esteket, táncházat, népzenei dúdolót, különböző közéleti és ismeretterjesztő előadásokat, színi előadásokat, családos- gyermek- és más közösségi programokat is szervez itt a Háló Egyesület. Itt működik a fotós berkekben ismert, minden hétköznap délután nyitva tartó Kolta Galéria is.  A jazz sorozatban a magyar jazzélet élvonalbeli képviselői lépnek fel.

Október elsején ünnepeltük a zene világnapját, és erre a napra esett a megújított Podmaniczky tér első születésnapja is. Az egybeesést frappánsan kihasználva, mindkét jeles eseményre egy koncerttel hívta fel figyelmünket Belváros-Lipótváros Önkormányzata. A Belvárosi Művészeti Napok Facebook posztjában térzenére invitálta délután fél ötre az oldal látogatóit, és mindazokat, akikhez a meghívó nem jutott el, de jövet-menet éppen arra jártak. A zene világnapján az egyéves évfordulóját ünneplő téren a Kárpáti Dódi Priváti Projekt muzsikált.

Nem panaszkodhatnak a jazz kedvelői Nagykanizsán, hiszen a nyári szezont követően az idei ősz is gazdag kínálattal indult.  A szeptemberi programsorozat Gayer Mátyás (zongora) és Hofecker Dániel (trombita) koncertjével kezdődött. Ezt követően Vörös Niki együttese és Angyal Laura vendégeskedett a dél-zalai városban. Állandó jazz klubként pedig Tiborcz Iván cserfői klubjában zajlanak a heti jazz session-ök.

2019 júliusában készült interjú Gayer Ferenccel, aki többek közt a Pleszkán-versenyről is beszélt. Akkor végül is halasztásra került a verseny, amit 2020. november 6-án rendeznek meg Monoron.
Pleszkán Frigyes idén lenne 61 éves. Jövő februárban lesz 10 éve, hogy tragikus körülmények között meghalt. Csodagyerekként emlegették, virtuóz, komoly technikai tudású jazz-zongorista volt, akit 16 éves korában a „Ki mit tud?”versenyen ismert meg az ország, amikor már Gonda János tanítványa volt. Remek hangulatot tudott teremteni nagy koncerttermekben és kis klubokban egyaránt. Pleszkán életvidám, az akkori jazz szcéna kiemelkedő alakja volt. Az életéről Péterffy András készített filmet, Jazzember címmel.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Azt hiszem, talán egyetlen Krall-album sem kapott még ennyire ellentmondásos, rajongó vagy épp fanyalgó kritikákat, mint ez a furcsa sorsú és eredetű felvételsor, melynek címadó dala egy csodás Bob Dylan-nóta feldolgozása. Talán egyszer sem beszélt maga az előadó és egyszersmind egyik producer annyit a lemezkészítés körülményeiről, mint éppen ennek az albumnak az esetében, melynek  másik producere, a legendás Tommy LiPuma a megjelenéskor már három éve halott volt. Talán egyetlen jazz-album sem fejezte még ki ennyire pontosan a karanténban töltött hetek-hónapok érzéseit, melankóliáját, szorongását és mégis-akarását, mint ez az összeállítás, melynek minden darabja jóval a karantén előtt készült. Amolyan furcsa, noktürn-szerű „sentimental journey”, hogy Doris Day 1944-es slágerét idézzem.

Egy igencsak hosszú évtized telt el úgy, hogy a lengyel jazzben alig-alig játszott szerepet a gitár, mint hangszer. Sok oka lehet annak, hogy ez így történt, de tény, hogy az 1960-as években – és joggal mondhatjuk, hogy ez a korszak volt a lengyel jazz evolúciójának legfontosabb korszaka – a zongoristák és a fúvósok vitték a prímet.

Szombaton a tavasszal a járvány első hulláma alatt bevezetett szigorú korlátozó intézkedések miatt elmaradt koncertre került sor az Opus Jazz Clubban. Őszre a szigor enyhült, és a Várallyai Petra Trio bemutathatta végül az év elején „Deadline Haze” címmel megjelent lemezét. „Azért jól esne együtt tombolni a mára tervezett lemezbemutató koncerten, na de majd ősszel, addigra lesz még sok új szám”- írta Petra közösségi oldalán elmaradt májusi lemezbemutató koncertjének napján. A februárban megjelent album közben elnyerte a független alkotók és előadók elismerésére létrehozott Independent Music Awards (USA) idei közönségdíját, és bejött Petra kívánsága is, a klub mindkét szintjét megtöltő, teljes teltházat adó közönség fantasztikus hangulatban tombolt együtt a zenekarral. A 2014-ben alakult, és azóta is változatlan felállású trióban a zongorán és hegedűn játszó, valamint énekhangját is megcsillantó komponista zenekarvezető Várallyay Petra mellett természetesen ezúttal is Berta Zalán basszusgitározott és Szikora Balázs dobolt.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban október 2-án, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Gyárfás Trió feat. Szalóky Béla és Szalóky Balázs

A Kult50, a Fidelio zenei újság által indított értékmérő díj. 2017 óta minden évben kiadvány jelenik meg, ahova tíz kategóriában kerülhetnek bele olyan személyek, akik az előző évben jelentősen hozzájárultak a hazai kulturális élet előremozdításához.

Az idén 30 éves Magyar Jazz Szövetség már több ünnepi rendezvénnyel is jelentkezett ebben az évben. Az idei utolsót a Budapest Jazz Clubban tartják október 7. és 10. között, ahol 4 napon keresztül lépnek fel jazz-zenekarok, és kiosztásra kerülnek azok a díjak is, melyeket februárban ítélt oda a közgyűlés.