Ha jól számolom, akkor 1977 februárjában, Zygmunt Krauze koncertjén jártam először Zeneakadémia – akkor még nem Solti nevű! – kistermében. Ott – és akkor – olyan zenét hallottam, ami valami más volt, mint a szokványos, „normális” koncerttermekben megszokott. Bár azóta – és ott – sok, főleg kortárszenei élményben volt részem, most mégis ez a régi kép, emlék úszott be elsőre a 2021. XI. 17.-i koncert előtt, az észt-magyar muzsikusok rítusán.

Posztumusz díjazott lett a tavasszal elhunyt Gonda János.

Tavaly végül csak szűk körben ünnepelhetett Avishai Cohen, pedig egy ritka nagyszabású, eddigi pályafutását összefoglaló, 50 országot érintő világkörüli turnéval készült emlékezetessé tenni 50. születésnapját. A Covid19-járvány miatt több mint félévnyi kényszerpihenő után, amint lehetőség adódott, egyből koncertkörútra indult. A világméretű turné továbbra sem valósulhatott meg, talán majd a következő kerek évfordulónál sor kerül arra is, de Európa több országába a közben újra támadó vírus ellenére sikerült eljutnia. Már júliusban a Jazz à Vienne fesztiválon, majd ősztől év végéig Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Monacóban, és utolsó állomásként Magyarországra érkezve, december 8-án Budapesten a Művészetek Palotájában lépett fel triójával, melyben Elchin Shirinov zongorázott és Roni Kaspi dobolt.

Találó ez a cím, hiszen a jelenlegi jazz-színtéren a férfi énekesi kategóriában alighanem Gregory Porter a No. 1 és még mindig emelkedőben van. A füles sapkás jazzikon lemezei nagyon népszerűek, de szerencsé(nk)re három alkalommal is láthattuk hazai színpadon: a Veszprémfeszten, a Müpában és a MoMSport színpadán is.

December 17-én, pénteken 14 órakor a Murányi utcában emléktábla avatásra várják a híres dobos tisztelőit.

A gender szó társadalmi/nyelvi értelemben jelent nemet, szemben a sexszel, amely biológiai fogalom. A modern egyetemeken oktatott Gender Studies a társadalomtudományok egyik legfiatalabbika, mely többek között azt vizsgálja, mennyiben adekvát az ember fogalmi rendszerének az az eleme, hogy a nemeket polaritásként, illetve természeti dichotómiaként kezelje. A feminista álláspont minden efféle megkülönböztetést tévedésnek minősít. Rámutat továbbá, hogy a nők társadalmi megítélését napjainkban is erősen meghatározzák a jellegzetesen a férfiuralmat tükröző intézményrendszerek által támogatott sztereotípiák, és a civilizációnkban tapasztalható nőimádat mögött szintén a női fétisek iránti maszkulin rajongás bújik meg. (Máté J. György: Készíts salátát (Jazz, történet, kritika) című könyvéből adunk közre részleteket. - a szerk.)

Nemcsak érdekes, de fontos lemez is Oláh Kálmán és a lengyel trombitás közös CD-je, az idehaza megjelent Mosaics. Végtelenül elegáns, a nagyobb drámai fordulatoktól és dinamikai kitörésektől mentes, higgadt, mégis izgalmas zene hallható rajta. 

Nagy érdeklődéssel olvastam munkatársunk, Iván Csaba lemezajánlóját Mary Stallings 2019-ben megjelent albumáról.

Köszönöm Juhász Gábornak, hogy a MagyarJazz portál rendelkezésére adta személyes megemlékezését, mely szakmai részt is tartalmaz (- a szerk.)

Két hete, november 25-én indított közönségszavazás, mely a szerkesztők, kritikusok szavazataira épül, december 27-éig tart.

Még a covidkorszak előtt jelent meg ez a lemez, de egy különleges aktualitás adja, hogy most mutassuk be. Mary Stallings december 9. és 12. között a Dizzy’s Club színpadán lép fel, és Emmet Cohen triója kíséri, aki a modernkori jazzreneszánsz legimpulzívabb zongoristája. Hogy miért, azt az Emmet Place című zseniális sorozatában (nemrég pedig a BJC-ben is) megmutatta.

Még a magamfajta veterán jazzrajongók is lelkesen és maximális elismeréssel nyugtázták az ifjú angol altszaxofonos hölgy produkcióját, amit a Harmónia Jazzműhely jóvoltából élvezhettünk pénteken este. Az effajta játékmód és előadói attitűd egyre inkább hiánycikk, ami nem csak azért bosszantó, mert a szó legjobb értelmében vett színvonalas szórakoztatástól fosztja meg a „nagyérdeműt”, de a fiatalabb generációknak sincs módja megismerni ennek a több mint százéves műfajnak legnemesebb és egyben leginkább időtálló hagyományait, beleértve a veretes repertoárt is.

Ismét koncertre készül a Modern Art Orchestra. A tavaly elindított Art of Virus program #7-es ágát fogják bemutatni december 12-én, vasárnap a BMC Házban.

Amikor néhány éve egy barátom Tommy Viggel nagyjából egykorú édesanyja hírül vette, hogy készülünk a BJC-be a magyar-amerikai zeneszerző és muzsikus koncertjére, felragyogott a szeme: hiszen ő több mint hetven esztendővel ezelőtt hallotta élőben dobolni a kis virtuózt, és ennyi év távlatából se tudja feledni a nagy élményt…

Örvendetesen megszaporodott a bőgős szólólemezek száma a jazz világában. Joggal kérdezhetjük, vajon miért? Aki hisz a gazdasági és társadalmi viszonyok, politikai történések és a művészeti megnyilvánulások viszonyában, az most nyilván azt mondja, hogy a globális nagy hang- és az értékzavar közepette valamiféle intimitásra, bensőségességre vágyik előadó és hallgató egyaránt.