Négy év után újra nagyszabású koncerten, a MÜPA Fesztivál Színházban mutathatta be többségében új, a periódus alatt született kompozícióit az októberben székhelyét Bécsbe áttevő Lamm Dávid. A hazai jazzpaletta egyik legsokoldalúbb, Artisjus-díjjal kitüntetett gitárosa ezúttal az angolszász szlengben a hirtelen gyors távozáskor, sietve lelépéskor, elszökéskor használt „Skidaddle” nevet adta projectjének, amelynek talán a magyarban meghonosodott „télak” a legjobb fordítása. Dávid télakja a hangjegyekhez vezetett, ahol célt érve biztonságban fogalmazhatta kottába gondolatait az elmúlt négy év mindenkiben nyomot hagyott eseményeiről, ahogy a világjárvány alatti karantén, a gazdasági bizonytalanság, a terror és a háború közepette a zenevilágába utat talált.

Április 26-án a Hunyadi téren, a Jazz World Photo díjnyertes képeiből válogatott kiállítással, majd másnap a Gellérthegyen a kurátori zenekar korahajnali koncertjével indult, és az Erkel Színházban, a Wooten testvérek fellépésével zárult a harmadik alkalommal megrendezett JAZZFEST BUDAPEST. A koncertsorozat mind a 19 napja a jazz ünnepévé vált, majd-minden kortárs irányzatból bőséges kínálatot kaptunk, a fesztiválzárón ennek a sokszínű zenének talán az egyik legnépszerűbb, igen sokakat vonzó fúziós válfaját ünnepelhettük.

Enzo Favata a tavalyi Jazzfest Budapest egyik legemlékezetesebb, Fonóban adott koncertjének köszönhetően került a bakancslistámra, a bőség zavara miatt olykor nehéz döntésekre késztető idei fesztiválon is. Múlt kedden az Olasz Kultúrintézetben lépett fel Szardínia egyik nevezetességét adó, az UNESCO az emberiség szellemi örökségének listájára került többszólamú éneklési módot, az ősi „cantu a tenore” hagyományát őrző énekesekkel. Borbély Mihály újsütetű, találó meghatározását használva, a népi tradíciókba gyökerező, „agrár-jazz” hozta a fesztivál újabb, feledhetetlen élményét.