Számos alkalommal bevallottuk már, hogy elsősorban az amerikai és a hazai jazzre korlátozódnak ismereteink, hébe-hóba a nyugat-európai (elsősorban is az ECM kiadványok) kerülnek még sorra. Mentségünkre legyen mondva, hogy az elmúlt évtizedekben már olyannyira nemzetközi lett a műfaj, hogy nincs olyan része a földkerekségnek, ahol nem találkozhatnánk kvalitásos jazz produkciókkal.  Mindezeket pedig lehetetlen figyelemmel kísérni.

Harry Skoler is Professor of Woodwinds at Boston's prestigious Berklee College of Music. We thank the famous clarinet artist Lajos Dudás for the review he wrote of Harry Skoler's latest album. (ed.)

A magamfajta veterán jazzrajongó azzal dicsekedhet, hogy a hazai jazzelit, mára már középgenerációs képviselőinek indulástól követhette pályáját. Nos, ezek közé tartozik a választékos ízlésű, sokoldalú énekes-komponista, Karosi Júlia is, aki újabb igényes lemezzel jelentkezett.

Azt feltételezem és remélem, hogy sok írás, recenzió, komment fog megjelenni Gonda János életét feldolgozó regényről. Előrebocsátom, remek könyvnek tartom. Gondolom regényként is élvezetes, de a magyarországi jazz alakulása iránt érdeklődő olvasónak roppant érdekfeszítő.

Berki Tamás – évtizedek óta – a férfi énekesekben nagyon szűkölködő hazai jazzszcéna emblematikus figurája. Minden lemezét nagy érdeklődéssel hallgatjuk, koncertjeit látogatjuk. Sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy „privátim” nem csak a nagy jazzikonok hazai fellépésein lehet találkozni vele (és kedves feleségével), de legújabb lemezét például Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész kiállításán kaptam meg tőle.

Hihetetlenül felgyorsult (jazz)világunkban a bőséges kínálat mellett már nem is olyan könnyű felidézni az idén január utolsó napján a Budapest Jazz Clubban elhangzott lemezbemutató koncertet, amely az Iverson Trio legújabb lemezét volt hivatott bemutatni egy koncertkörút révén.

A gitárosokban nem szűkölködő hazai jazz szcéna három jeles képviselője még 2018-ban hozta létre a szellemes névre hallgató Guitar Madness (azaz Gitár őrület) kvintett formációt. Az együttes vezetője, Gyárfás István, a népszerű Gyafi, aki a triumvirátusban „első az egyenlők között” és a Szabó Gábor-díj kitüntetettje már 2016 óta.

Huzamosabb ideje követve a Modern Art Orchestra munkásságát az a benyomás alakult ki bennem, hogy bármi legyen is műsoron mindig valami különlegesre számíthat az ember, és a megvalósításban mindig a legmagasabb művészi színvonal a cél.

A Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében március 28-án lépett fel Nagykanizsán Dés András Quartetje. A lemezbemutató koncerten a vadonatúj lemezük anyagát, az Unimportant Things-et ( BMC Records) adták elő a Móricz Zsigmond Művelődési Házban.

Hogy mennyire ismert a világban Bartók Béla, azt gyermekkorom óta tudtam, mégis megdöbbentett és büszkeséggel töltött el, amikor a zenei világ egyik ikonikus szentélyében, a világhírű amszterdami Concertgebouw-ban láthattam, hogy körös-körül aranybetűkkel írták fel a zeneművészet több mint ötven óriásának nevét Beethoventől Mozartig – s köztük két magyar név olvasható: Liszt és Bartók.

Ha valakinek még kétsége lenne azzal kapcsolatban, hogy nemzetközi zenei nyelv-e a jazz, akkor ez a trió (is) kitűnő bizonyítéka az egyértelmű válasznak: igen, az!  Egy indiai eredetű, de már Amerikában született kitűnő zongorista, egy Sanghajból emigrált kínai szülők Malaysiában született, de Ausztráliában felnőtt gyermeke, aki Amerikában élő bőgős hölgy(!) és egy afro-amerikai dobos formációja játszik a világviszonylatban is a legjelentősebb jazzkiadók közé számító német ECM label legújabb albumán!

Bár minden (jazz)óhajunk így teljesülne. Ugyanis egy éve, hogy honlapunkon Samara Joy „Linger Awhile” c. nagysikerű albumát ajánló írásom egyik mondata így hangzott: „Már két európai turnéja is volt…reméljük, hogy hamarosan magyar színpadon is üdvözölhetjük.” Nos, április 8-án, számos nagy horderejű korábbi jazzkoncert színhelyén, a MoMKult színháztermében a Samara Joy Quartet hozza el a tavaszt a hazai jazzbarátok számára.

A hazai és külföldi jazzberkekben egyaránt jól ismert szerző sokirányú és sok évtizedre kiterjedő tevékenységének újabb állomása ez a kötet. Nincs még egy olyan magyar jazzszakíró (de külföldi példát sem tudnék felhozni), akinek legújabb könyve a 34-ik(!) lenne a sorban, miközben egyéb publikációit szinte lehetetlen számba venni. 

Unfortunately, I did not come across Clara Barry's name until the death of Mátyás Szandai, even though their work went back several years. It turned out that she had even learned Hungarian in order to sing Bartók in the original language, out of respect for the late composer.

Clara Barry nevével sajnos egészen Szandai Mátyás haláláig nem találkoztam, pedig a közös munkájuk visszanyúlik több évre. Kiderült, hogy még magyarul is megtanult, hogy eredeti nyelven énekelhessen Bartók  darabokat a szerző iránt érzett tisztelete miatt.