Budafoki és bukaresti felhívások jelentek meg fiatal zenészeknek.

Megjelent Berki Tamás énekművész első könyve, Hangszálak címmel. A cím nem fedi az életrajzi elemeket sem nélkülöző történetmeséléseket. Ahogy a Berki Tamás koncertekre járó közönség megszokhatta, ott énekelve, a könyvben pedig írásban mondja el - a néha saját magával vitatkozó, párbeszédbe bocsátkozó író - az életét. Az ajánló teljesen szubjektív lesz.

Madeleine Peyroux nem tartozik a „könnyű műfaj” leismertebb előadóinak sorába, miközben egyike a dalművészet legnagyobbjainak. Nincsenek sztárallűrjei, közel az ötvenhez is az a kedves, egyszerű, melegszívű „kislány”, mint volt utcazenészként a 80-as évek Párizsában. Pedig közel tucatnyi sikeres lemezzel a háta mögött komoly rajongótáborral rendelkezik világszerte – így hazánkban is.

Hagyományosan január végén tehetségkutatón mutatják be tudásukat a jövő fiatal művészei.

Fordulatos és sokszínű műsor fogadta a Müpába érkező 450 embert a László Attila 70 – Time to Groove című koncerten. A júliusban 70. életévét betöltő zeneszerző, gitárművész még sokszor és sok helyen fogja ünnepelni kerek születésnapját, viszont a január 11-eit nehéz lesz túlszárnyalni.

Nem mintha én fedeztem volna fel a fenti bölcsességet, de a mindössze 23 éves fekete lány második (immáron) Verve albuma meggyőző bizonyíték „magvas” állításomra. Még csak nem is valami „eredetinek” kikiáltott albummal áll elő, hanem a jazzvilág olyan tíz dalát adja elő magáévá formálva, amelyeket már számos alkalommal hallhattunk más jeles előadók tolmácsolásában is.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Ez a fejezet a hatvanas-hetvenes évek avantgárdjával foglalkozik és a zene nem mindenkinek lesz a kenyere. Lesznek roppant hosszú felvételek is, amelyeket természetesen nem köteles az olvasó végig hallgatni.

2022 őszén jelent meg a BMC Records gondozásában Futurized című debütáló albumuk. 

A most is aktív, a mintegy félévszázada a világ legjobb dobosai között jegyzett Al Foster végigmuzsikálta egész életét, a jazz történetének napjaink zenéjét leginkább meghatározó korszakait.

Egy héttel a Bartók konzi  félévi vizsgakoncertjei után az egyetemisták következtek, hogy bemutassák tudásukat. Örömmel láttam, hogy az előző hétről sok ismerős arc volt jelen a koncerteken.

A tavaszi szél állítólag vizet áraszt, de ha ráadásul kelet felől fúj, akkor az utóbbi időben a tapasztalatok szerint Japántól Izraelig tehetségek sorát repíti a jazzvilág színpadára. A trend legalább olyan dominánsan érzékelhető, mint mikor a múlt század első felében Dél-Amerika rúgta be az ajtót, és sok mindent átírt egy kicsit, mára megkerülhetetlen markáns tényezővé vált. Most Szingapúrban keltezett album érkezett, amiből megérthetjük, milyen energiák mozgatják az ázsiai áramlatot. Ráadásul a lemeznek egy fontos magyar vonatkozása is van.

Új sorozatot indítunk el 2023-ban. A klubokba, fesztiválokra járó jazzt kedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.

A basszusgitáros Usztics Dániel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatója. A Harmónia Jazzműhely Csillagvizsgáló sorozatában lépett fel két másik társával 2022. december 5-én.

Azok számára, akik figyelemmel kísérték az amerikai jazzszíntér történéseit, már annakidején is tudott volt, hogy az 1965-ös év vége felé a klasszikus Coltrane Quartet két fontos muzsikusa, a zongorista McCoy Tyner és a dobos Elvin Jones kilépett az együttesből, mert nem tudták elfogadni a Mesternek a szabad játékmód felé irányuló feltétlen elkötelezettségét. Sajnos a zseniális szaxofonosnak már csak másfél éve maradt: 1967. július 17-én elhunyt.

Január 15-én, vasárnap 19 órától ismét Jazzpresszó a Vigyázó Sándor Művelődési Központban (XVII. kerület). Az idei évad első fellépője Vörös László – Red Stones feat. Strausz Eszter formációja, amelyre szeretettel várják az érdeklődőket.