Legnagyobb örömünkre Roby Lakatos sok évtizedes belgiumi tartózkodás után mostanában már mind többször lép fel szülőhazájában. Vendégként is szerepelt pl. Micheller Myrtill Müpa-béli nagykoncertjén, de a Háló vendége is volt éppen három éve.

Nem kellett nagy hírverés ahhoz, hogy teltház legyen a Bartók Béla nevét viselő Nemzeti Hangversenyteremben, hiszen a lírai nevű díva már négy éve is nagy sikerrel szerepelt a rangos színhelyen.

A középgeneráció dreamteamje Joshua Redman vezérletével jövő hónap elején lép fel a Zene Kozmikus Palotájában, most pedig megmutatták fiatalok a színpadán, hogy kiapadhatatlan az utánpótlás. Mivel a Müpa Liszt Ünnepének alapkoncepciója az, hogy a Liszt életművet jellemző kiemelkedő minőség, műfaji sokszínűség és formai gazdagság jelenkori reprezentánsa legyen a fellépők produkciója, állíthatjuk nyugodtan, hogy Ravi Coltrane formációjának keddi koncertje a jazz térfélről valódi telitalálat.

Közhely, hogy a jazz igazi „élettere” optimálisan nem a hatalmas koncerttermek világa lenne, hanem az intim klubok színpada és nézőtere. Ebben erősített meg két egymást követő este semmihez nem hasonlítóan kimagasló élménye az iF kávézóban, majd a Jedermannban.

Múlt csütörtökön az évek során népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 14. estjén a hagyományoknak megfelelően a Budapest Jazz Clubban találkozhattak a bor és a jazz kedvelői. Az ez évi harmadik, az italok ismertetésével egybekötött kóstoló már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, este nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a BALÁZS ELEMÉR GROUP lépett fel.

Szerdán végre újra itthon játszott a Kanadában élő világhírű jazz-zongorista Botos Robi. Az 1998-ban külföldre költöző versenygyőztes zongoristát Oscar Peterson mentorálta, és a mai napig szoros kapcsolatot ápol a mester családjával, a róla elnevezett jazzfesztivál szervezésében is tevékenyen kiveszi részét. Legutóbb Petersonról készült film kapcsán kérdeztem Robit.

Az idestova nyolc éve Koppenhágában élő Bolla Gábor hazalátogatásait a szakma és a közönség egyaránt mindig különös figyelemmel kíséri, így ahogy várható volt, a legutóbbi Harmónia Jazzpénteken az új formációjával tavasszal megjelent „On the Move” lemezbemutató koncertjén is megtöltötte a BJC nézőterét. A múlthét szerdán indult európai mini turnéra a lemezen játszó nemzetközi kvartettből csak a svéd-dán bőgős, Daniel Franck nem tudott a csapattal tartani, őt már az első állomáson, a veszprémi Papírkutyában, majd csütörtökön a bécsi Porgy & Bess klubban Orbán György helyettesítette. Azonban a további fellépéseket ő sem tudta bevállalni, így a Budapest Jazz Clubban Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött a tenor és szopránszaxofonon játszó Bolla Gábor többi pozícióban változatlan felállású kvartettjében, melyben Szakcsi Lakatos Róbert zongorázott, és a New York-i sztárvendég, Billy Drummond dobolt. 

Három hete ért véget Érden a jazzfesztivál, ahol a nyolcéves kemény munka ebben az évben ért célba. A beszámoló szubjektív lesz, de néhány érdekes részletet is lehet majd benne találni, amit csak a szervezők ismerhetnek. A négy nap eseményeit - amennyire lehetett - tömörítettem.  Vasárnap sajnos rossz hírre ébredtünk, október 2-án elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, aki a magyar jazzélet kiemelkedő alakja volt, Érden pedig a fesztivál utolsó előtti napján lépett fel új formációjával, ám akkor nem tudtuk, hogy ez lesz a búcsúkoncertje.

Létezik Berlinben egy fesztiválszervező iroda, amely elsősorban az extrém és világzene területén tevékenykedi, érintve a jazz műfaját is. Szeptemberben az XJAZZ! vonzáskörébe tartozó két együttes is koncertezett az Opus Jazz Club színpadán. Közülük most a korábbi, a szeptember 16-ai eseményről, Milad Khawam szír trombitás fellépéséről írok.

Vasárnap, a fesztivál zárónapján elsőként Oláh Krisztián és Gyémánt Bálint játszott duóban. Júliusban a BJC-ben tartották bemutatkozó koncertjüket, és előtte, ha nem is teljesen komolyan, de úgy gondolták, az egyben a búcsúkoncert is lesz. Szerencsére aztán mindketten úgy döntöttek, folytatniuk kell, erre bíztatták őket a kollégák, és sokan a közönség soraiból is. A duó iránt máris komoly a kereslet, erre a fesztiválra szintén egy fesztiválról érkeztek, a Budafoki Pezsgő Bornapokon léptek fel.

Tiszakécske fesztiválváros, bár sem a lakói, sem a rendező szerv tudatáig ez még nem jutott el. Így esett, hogy az eseményt a művelődési ház alig plakátolta ki a városban! Ezért történhetett, hogy ez a zenei esemény az elmúlt évek nézőszámát eléggé – nagyon! - alulmúlta.

Az idén feléledt a pandémiát követő téli álmából a gyökereiben majdnem 20 évre visszanyúló brit-magyar "zenészkereskedelem" a legendás londoni jazzklub, a 606 és a Harmónia Műhely Alapítvány (HMA) között - a Nemzeti Kulturális Alap, illetve a hozzánk érkező brit zenészek esetében a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával.

A szeptember 16-tól 18-ig tartott fesztivál második, szombati napján az időjárás talán még pocsékabbra fordult, mint a nyitónapon, így a koncertek továbbra is egy helyszínen, a Rákóczi téri Vásárcsarnok épületében zajlottak. A fellépők óránként váltották egymást, a délután négykor kezdődött programban ezen a napon is találhattunk befutott nagyhírű és pályakezdő, most induló zenekarokat. Szombaton elsőként a tehetséges fiatalokból álló Oláh Kálmán Next Generation Quartet lépett színpadra. A kezdés előtti percekben még a fesztivált hirdető transzparensnél sikerült egy nyitókép erejéig feltartóztatnom a jövő generáció jelenben is már sok szép sikert elért két muzsikusát, ifj. Jónás Rezsőt és Varga Balázst.

Tavaly azzal zártam az Első Józsefvárosi Jazzfesztiválról írt beszámolómat, hogy lesz folytatás, a tervek szerint minden ősszel hagyományteremtő szándékkal szeretnék megidézni a következő években is a jazz segítségével Józsefváros semmihez nem hasonlító, sajátos hangulatát, zenei világát. Az önkormányzat beváltotta ígéretét, így idén ősszel immár mondhatjuk, a hagyományoknak megfelelően, második alkalommal várták a Rákóczi térre a zenét művelőket, és a zenét befogadókat.

A Müpa egyik szezonindító eseménye, az Európai Hidak – Amsterdam fesztivál nyitókoncertje végre elhozta a Metropole Orkestet, az XL-es holland szimfonikus zenekart, melybe kezdettől fogva sikeresen integráltak egy teljes jazz big bandet is. Bár sok popzenei és stúdió felkérést is elvállalnak, ez a koncert ősbemutatókkal teletűzdelt jazzparádé volt.