fbpx

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Itthon rendszeresen koncertezik zenekarával, a D.A.S. Trióval, és meglepetésszerűen feltűnik különféle jazz-rock projektekben, jamsessionökön. Első alkalommal a Művészetek Palotája Fesztivál Színháztermében hallottam a zenéjét, a Free Style Chamber Orchestra előadásában. A zenekar visszatérő koncertjén László Attila, Wolf Péter, Malek Miklós és Zsoldos Béla művei mellett mutatta be Nagy Ábel Márton szerzeményét és hangszerelését, a D.A.S. Trió közönségkedvenc dalának nagyzenekari átiratát, melynek címe: Journey of a Light Beam Radiating from a Slushy Slice of Bread (olyasmi, mint “lucskos kenyérszeletből szökkenő fénysorompó által megtett út”). A Djabe zenekarban hallottam másodszor, ahol édesapját - aki külföldön zenélt éppen saját zenekarával - helyettesítette a zongoránál. A fiatal virtuóz zongorista, olyan pluszt hozott a zenekar koncertjébe, a sok szépen felépített szólójával, ami feledhetetlen.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.

Az alábbiakban közöljük Libisch Károly szakírónak, a Magyar Jazzkutatási társaság tagjának, az első Szabó Gáborról szóló monográfia szerzőjének tudósítását a Müpában február 8-án rendezett tanácskozásról. A szerző itt szerényen nem tért ki arra, hogy a Szabó Gáborról szóló előadás végén a kialakuló beszélgetésben éppen ő osztott meg értékes adalékokat a legendás gitárosról a résztevőkkel. Mint sokan tudják, Libisch évtizedek óta az úgynevezett fonetikus átírást használja, aminek lényege, hogy a külföldi eredetű szakszavakat a magyar nyelv kiejtési és toldalékolási szabályainak megfelelő - sok esetben fonetikus átírású - alakban használja. Így ebben a cikkben is a dzsessz szóalak helyett a dzsez-t, amely fonetikusan közelebb áll az angol kiejtéshez (de ez is csak közelíti azt, hiszen az igazi eltérés a magyarban nem létező magánhangzónál van). Méltányoljuk a szerző érvelését és következetességét e kérdésben, viszont – engedelmével – mi a magyarjazz.hu nevében is szereplő, természetesen általa sem vitatott írásmódot használjuk kéziratának közlésekor. (a szerk.) 

Vannak a jazz történetének olyan személyiségei, akik munkássága alapvető változásokat indukál a fejlődésben. Megjelenésük és működésük következtében módosul egy hangszer használata és hangzása, létrejön egy új hangzásvilág, játéktechnika, zenei kifejezésmód, sőt megindulhat egy új stílus kialakulása is. Ezen rész főszereplője munkásságának legnagyobb eredménye, hogy a szaxofon a jazz-zenekarok teljes értékű tagja lett, sőt mára már szinte vezető hangszerré lépett elő, felváltva a kezdeti időszakban ezt a szerepet játszó trombitát.

A mai lemezbemutatónk New Yorkhoz, pontosabban annak Harlem nevű városrészéhez köthető zongorastílus megalkotójáról, az ún. Harlem stride stílus atyjáról és az ő zongorajátékát megörökítő CD-ről szól. A zongoristákra mind a mai napig hatással lévő Harlem stride, James P. Johnson nevű kiváló zongoristától indult el, természetesen nem teljesen előzmények nélkül. Hogy hogyan vált elismert, kedvelt és sokak által követett stílussá, többek között erről szól ez a rész. Most tehát James P. Johnson: The Original James P. Johnson: piano solos című CD-jét mutatom be, amely az 1942-45 között bakelit lemezekre felvett számok válogatásának újranyomásával készült.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.

Ma ismét egy olyan lemezt fogok bemutatni, amelynek főszereplője, sőt főszereplői kevésbé ismertek az átlagos jazzhallgatók körében, ugyanakkor különösen érdekes zenét játszottak. A mai rész főszereplője a bőgős John Kirby és zenekara. A CD-n található felvételek 1941 és '43 között készültek, és John Kirby and His Orchestra címmel jelentek meg a Classics kiadásában 1994-ben. A CD 21 felvételt tartalmaz, melyek között vannak saját kompozíciók, de olyan szerzők művei is, mint pl. Ervin Berlin, Count Basie, sőt Franz Schubert is.

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
15
16
24
25
26
31
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005