Érden mindig érdemes jazzt hallgatni. A fesztivált követően októbertől Jazz Klub is rendelkezésre áll az élő zene kedvelőinek. Ezúttal a novemberi és decemberi koncertekről olvashatnak a kedves olvasók.

Hagyomány immár, hogy a Kanizsa Big Band karácsonyi koncertet ad, melyre mindig ismert vendégművészt hív meg. Idén Náray Erika színész-énekesnő lépett fel Nagykanizsán a Vámos Béla vezette zenekarral. A Medgyaszay-házban rendezett műsoron közismert jazz örökzöldekkel örvendeztették meg a közel kétszáz fős közönséget.

Teltház fogadta szombaton az év utolsó világsztár fellépőit Budapest Jazz Clubban. A 2011-ben indult sorozatban évről-évre a jazzvilág elitjét figyelhettük testközelből a klub színpadán. Jöttek a még élő legendák, a kortárs jazz meghatározói, és a közelmúltban feltűnt tehetségek, akik igazolták, méltán kaptak meghívót az immár egy évtizedes múltra visszatekintő „Világsztárok a BJC-ben” sorozat koncertjeire. A Bill Stewart Trio december 11-i érkezését is a szokásos nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a formáció bőgőse, Larry Grenadier legalább akkora vonzerővel bír, mint a zenekarvezető dobos, és a tenorszaxofonos Walter Smith III is jó névnek számít.

Ezekben a zenei eseményekre vonatkozóan is nehéz időkben figyelemreméltó volt az Avishai Cohen trió teltházas koncertje a Müpa nagytermében. Ismét bebizonyosodott, hogy Cohen neve és művészete valóságos rajongótábort alakított ki az igényes hazai közönség körében. Már több alkalommal lépett fel a Müpában, de mindig hozott valami újat ez a remek hangszeres művész és termékeny komponista, nem is említve, hogy minden alkalommal újabb kiváló tehetségeket ismerhetünk meg partnerei személyében.

- Nem is gondoltuk, hogy ennyien eljönnek, és erre a zenére még szükség van – köszönt el Dresch Mihály a második ráadás után szerda este a győri jazz klubban. Persze gondolja hozzá mindenki a bajuszpödrést és a rejtett mosolyt a száj szegletében.

Ha jól számolom, akkor 1977 februárjában, Zygmunt Krauze koncertjén jártam először Zeneakadémia – akkor még nem Solti nevű! – kistermében. Ott – és akkor – olyan zenét hallottam, ami valami más volt, mint a szokványos, „normális” koncerttermekben megszokott. Bár azóta – és ott – sok, főleg kortárszenei élményben volt részem, most mégis ez a régi kép, emlék úszott be elsőre a 2021. XI. 17.-i koncert előtt, az észt-magyar muzsikusok rítusán.

Tavaly végül csak szűk körben ünnepelhetett Avishai Cohen, pedig egy ritka nagyszabású, eddigi pályafutását összefoglaló, 50 országot érintő világkörüli turnéval készült emlékezetessé tenni 50. születésnapját. A Covid19-járvány miatt több mint félévnyi kényszerpihenő után, amint lehetőség adódott, egyből koncertkörútra indult. A világméretű turné továbbra sem valósulhatott meg, talán majd a következő kerek évfordulónál sor kerül arra is, de Európa több országába a közben újra támadó vírus ellenére sikerült eljutnia. Már júliusban a Jazz à Vienne fesztiválon, majd ősztől év végéig Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Monacóban, és utolsó állomásként Magyarországra érkezve, december 8-án Budapesten a Művészetek Palotájában lépett fel triójával, melyben Elchin Shirinov zongorázott és Roni Kaspi dobolt.

Kedden az iF Jazz Cafe programjába a szokásos esti, 8 órakor kezdődő koncert elé mintegy Mikulásra kapott ajándékként bekerült egy késő délutáni, hatkor kezdődött is. December 6-án hétfőn, azaz Mikuláskor ünnepelte ugyanis 77. születésnapját Kőszegi Imre, a magyar jazztörténet egyik legjelentősebb alakja. A legutóbbi kerek, 75. évfordulóval járó nagyszabású MÜPA koncert után, ezúttal családias közegben került sor a legendás dobos köszöntésére.

Még a magamfajta veterán jazzrajongók is lelkesen és maximális elismeréssel nyugtázták az ifjú angol altszaxofonos hölgy produkcióját, amit a Harmónia Jazzműhely jóvoltából élvezhettünk pénteken este. Az effajta játékmód és előadói attitűd egyre inkább hiánycikk, ami nem csak azért bosszantó, mert a szó legjobb értelmében vett színvonalas szórakoztatástól fosztja meg a „nagyérdeműt”, de a fiatalabb generációknak sincs módja megismerni ennek a több mint százéves műfajnak legnemesebb és egyben leginkább időtálló hagyományait, beleértve a veretes repertoárt is.

A budapesti Szlovák Kulturális Intézet által rendezett Szlovák Kulturális Napok záróeseménye az Opus Jazz Clubban került sorra november 29-én. Két koncertet hirdettek részben szlovák jazz-zenészek részvételével, az első az Eugen Vizvary Trió, a második pedig egy DALIMA betűszóval jelölt együttes volt. A klub havi műsorfüzetét böngészve két ismerős név vonzott a színhelyre: a dobos Hodek Dávid és persze a híres amerikai gitáros, Lionel Loueke.

Szombaton került sor az első ízben meghirdetetett Pege Aladár Jazz Nagybőgő Verseny döntőjére. A Liszt- és Kossuth-díjas érdemes művész bőgővirtuóz emlékének tisztelgő verseny ötletét Egri János vetette fel a Magyar Jazz Szövetség múlt évi közgyűlésén. Az ötletet a Szövetség felkarolta, és pályázat útján sikerült az anyagi feltételeket is előteremteni, így igen komoly pénzdíjakért versenyezhettek a nagybőgő 30 év alatti tehetségei. A kiírás szerint a megmérettetésben résztvevők október 31-ig minimum két, a szabadon választott mellett, kötelezően egy standard számot bemutató, YouTube-ra feltöltött videóval nevezhettek, majd előválogatás után alakult ki a Budapest Jazz Clubban 14 órakor kezdődött döntő hatfős mezőnye. Végül Bóni László ínhüvelygyulladás miatt lemondta a részvételt, viszont Sárosi Áron, Gyányi Tamás, Jónás Géza, Dénes Ábel és Oláh Kálmán kezét szerencsére nem viselte meg a sok gyakorlás, mind az öten számot adtak felkészültségükről a Berkes Balázs, Kőszegi Imre, valamint az ötletgazda Egri János alkotta háromtagú zsűri, és a meglepően szép számú közönség előtt.

Végeredmény! Az I. Pege Aladár bőgőverseny döntőjébe 6-an jutottak.

A pandémia miatt idén tavaszról az őszi hónapokra került GetCloser Jazz Fest keddi, az akár az egyet fizet, kettőt kap akciónak is beillő egymást követő két koncertjén a kortárs jazz reprezentánsai léptek színpadra. Az este hét órakor kezdődött első részben a Benjamin Koppel, Scott Colley, Brian Blade családnevének kezdőbetűit rejtő KCB Collective trióval, majd az átállási szünet után az Ambrose Akinmusire kvartettel találkozhatott a MOMkult sajnos nem túl nagy létszámú, de annál lelkesebb közönsége. 

Járvány ide, járvány oda tartalmas őszi időszak várta Nagykanizsán a jazzkedvelőket az idén. A legtöbb koncertet most is a Kanizsa Big Band adta. Alakulásuk óta ez volt a 135. fellépésük. A 2005 óta működő zenekar vezetője Vámos Béla zenetanár-szaxofonos, akinek a nevéhez fűződik a Vendégségben a Kanizsa Big Bandnél sorozat beindítása. Erre mindig ismert és elismert szólistákat hívnak közös fellépésre. A hazai és nemzetközi jazzélet szereplői közül most Horváth Cintiára esett a választás. Örömteli apropója volt a meghívásnak, hiszen idén Cintia - és a szintén Nagykanizsáról indult Varga Dániel szaxofonos - elnyerte a Lakatos Ablakos Dezső Előadóművészeti Ösztöndíjat. Bravó, bravó, bravó!

El tudom képzelni, hogy valakinek egy októberi „nyaralás” tervezésekor nem éppen pont Skandinávia jut az eszébe. Igyekezne inkább kihasználni a fapados társaságok egyre bővülő kínálatát, hogy valami déli országban próbáljon meg megfeledkezni a kontinentális éghajlat természetes folyamatairól. Bizony sokan menekülnének nyárból nyárba, akár örökkön örökké. Van, akiknek ez sikerül is. Azonban vannak a merészek, akik rajonganak az érzésért, amikor a csípős szél kóstolgatja a tűréshatárukat, azok, akik az indokolatlanul hűvös és borongós északi klímával pótolnák a reggeli kávét.