fbpx

Somogyvári Péter

Ünnepre készültem, ha nem is a kerek évfordulóknál szokásos nagyszabású, életművet összegző méltatásra. Winand Gábor 1964. június 28-án született, ez alkalomból köszöntése közben nyilván többen is feltették volna az elmaradhatatlan születésnapi kérdéseket további terveiről, jövőbeli koncertjeiről, megvalósítandó lemezeiről. A születési dátum után azonban kötőjel került, és még egy dátum, 2021. június 15. A köszöntőből emlékezés lett, Gábor 57 éves korában elhunyt. Váratlan halála mindenkit megdöbbentett, értetlenül olvastuk a híradásokban használt „hosszan tartó betegség után” szakzsargont, mert nem tudtunk ilyenről. Természetes, hogy a találgatások is beindultak, éppen ezért leírom, amit megtudtam. Szívproblémái voltak, és egy előre tervezett időpontra ment műtétre a kórházba, ahol a műtét közben állt le a szíve.

Tavaly márciusban örömmel írtam, a Szerpentin Szalon felkerült Pest jazztérképére. A Liszt Ferenc tér közelségébe költözött egyedi hangulatú kávézó és régiségbolt pincéjében az irodalmi estek, könyvbemutatók, képzőművészeti kiállítások, és filmvetítések között, a jazzprogramok is beindultak. A hely adottságaihoz igazodva, elsősorban az akusztikus, vagy nem giga decibelen megszólaló szűkebb formációk kaptak lehetőséget.

Elsősorban a Ceglédi Dobmúzeum alapítójaként ismert Kármán Sándor 2014-ben kiadott első könyve után hat évig gyűjtötte, érlelte a megírásra érdemesnek tartott élményeit. A tavaly karácsony előtt megjelent „Életem ritmusa” a komoly szakmai elismerést hozó, és az olvasók széles körében megkedvelt „Keep Swinging” folytatásának is tekinthető, de önálló műként is megállja a helyét.

Hozzáférhetővé vált a világhálón a szaxofonosból lett zongorista, Marc Copland tavaly december 22-én az Illusion Mirage kiadónál megjelent új szólólemeze. Copland 1971-ben még altszaxofonosként játszott együtt Chico Hamilton kvartettjében John Abercrombie gitárossal, és az akkor szövődött barátság több évtizedig tartó közös zenei alkotópályát indított el, melyet végül csak Abercrombie 2017-ben bekövetkezett halála szakított meg. A „John” az ötven éves barátság évfordulóján, a legendás gitáros emlékére készült.

Csütörtök késő este futótűzként terjedt a hír a Facebookon, 2021. február 9-én, 79 éves korában elhunyt a 23 Grammy-díjat nyert és több mint 60 alkalommal díjra jelölt Chick Corea. A forrás hiteles volt, családja tette közzé, azóta csaknem százezren osztották meg, több mint 23 ezren szavakban, 140 ezren hangulatjelekben fejezték ki részvétüket, és természetesen a neves sajtóorgánumokban is sorra jelennek meg a nekrológok világszerte, hozzáteszem, nem csak a zenei szaklapokban. Chick egész életében élvezte a szabadságot, és örömét lelte abban, hogy valami újat alkosson" - olvasható a családi közleményben. A világot járva több évtizedes munkássága révén zenéjével milliókat érintett meg és inspirált, és mindezt, ahogy egyik interjújában elmondta, igen egyszerű eszközökkel érte el; "csupán embernek kell lenned és nyitottnak a képzelet játékára”. Mint megtudhattuk, a rák egy nemrég felfedezett, ritka formája okozta halálát. A floridai Tampa Bay körzetében lévő otthonában hunyt el, felesége, Gayle Moran, fia, Thaddeus, lánya, Liane és két unokája gyászában világszerte osztoznak.

Egri János 55 évvel ezelőtt, 1966. február 7-én született Budapesten, zenészcsaládban. Tizenhét éves kora óta lép fel rendszeresen, minden neves magyar jazzmuzsikussal és világsztárok sorával játszott. A teljesség igénye nélkül néhány név a legendák közül, Steve Grossman, Jack DeJohnette, Lee Konitz, Pat Metheny, Frank Zappa. A jazz egyik legkeresettebb bőgőse és basszusgitárosa az évek során részt vett számos "crossover" és "world music" stílusú projektben, és popzenekarokkal is koncertezett. 2009-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki, 2019-ben a Magyar Jazz Szövetség közgyűlésén őt választották a Szabó Gábor-díjra. Megalakulása óta állandó tagja Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel a Trio Midnight formációnak. Saját zenekarai mellett egyengeti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke ének szakán diplomázott fia, ifjú Egri János útját, aki már zongorán folytatja tanulmányait. Zongoristaként nyerte meg idén az Év fiatal jazz-zenésze versenyt is, és zongorázik a családi Egri a Négyzeten duóban is, mely időnként kibővül egy-egy vendégszólistával. Az 55-öt ünneplő, az iF Cafe Jazz Facebook oldalán élőben közvetített születésnapi koncerten is az ezúttal tenorozó Soso Lakatos Sándorral kiegészült apa-fiú duó játszott. A korlátozó intézkedéseket betartva, sikerült bejutnom a zártkapus koncertre, és utána az előírt másfél méterről egy ilyenkor szokásos „leltárt” készítenem az ünnepelttel, felidézve gazdag pályafutásának legfontosabb állomásait.

Tíz nappal 69. születésnapja előtt, január 8-án megjelent Russell Ferrante első saját néven jegyzett CD-je, az Inflexion. A zongorista-zeneszerző, hangszerelő közel félévszázados pályafutása során játszott többek között Art Blakey, Wayne Shorter, Joe Farrell, Bobby McFerrin, Marcus Miller, Joni Mitchell, Art Pepper, Ernie Watts, Dave Grusin turnéin és lemezfelvételein is, írt filmzenét (pl: Star Trek IV), de neve igazán a Yellowjackets egyik alapítójaként vált ismertté. A több tagcserét, sőt teljes vérátömlesztést túlélt zenekar 1980-as megalakulása óta készült több mint 20 album közül tizenöt Grammy-jelölést kapott, és két alkalommal, - 1987-ben a „Shades” című lemezükről az "And You Know That" című kompozícióval (R&B Instrumental Performance), majd 1989-ben a „Politics” albummal (Jazz Fusion Performance) - a díjat is sikerült elnyerni. Ez elsősorban az eredeti felállásából egyedül megmaradt Russell érdeme, aki jó érzékkel kormányozta a hajót az R&B vizeiről a kedvező széljárást mindig megtalálva, leginkább a jazz fúziós áramlatai felé.

Közeledik az év vége, ilyenkor szoktunk leltárt készíteni az év közben történtekről. A világ legtekintélyesebb jazzmagazinja, az 1934-ben Chicagóban alapított DownBeat, csaknem a kezdetektől helyt adott olvasói véleményének is, sőt már 1936-tól év végi szavazásra hívta őket. Ebből alakult ki az először havonta, majd félhavi rendszerességgel megjelenő kiadványok decemberi számaiban megjelenő „readers poll”, majd jóval később, 1953-tól, a havi megjelenéshez visszatért, a jazz világában etalonná vált magazin augusztusi számaiban a szakújságírók szavazatait összesítő „critics poll”. Mindkettő hamar népszerű lett mind a zenészek, mind az olvasók között, a magazin augusztusi és decemberi számait évről évre megkülönböztetett figyelemmel kísérik, elemzik az egész világon. Az idei, 68. kritikusi szavazásról az augusztusi nyomtatott példány terjesztése előtt beszámoltunk, most a decemberben megjelenő 85. olvasói szavazás összes, az évtizedek során jócskán kibővült kategóriáját hasonló részletességgel tanulmányozhatják olvasóink.

Múlt hét szombaton a Budapest Jazz Clubban egy igazi gálakoncerttel ünnepelte Pintér Zoltán 50. születésnapját. Az eredetileg június 5-ére hirdetett esemény akkor a korlátozások miatt elmaradt, most szerencsére, mint utóbb kiderült, éppen belefért a kedden közétett, még szigorúbb rendelkezések életbelépése előtt. A kerek évforduló alkalmából Pintér Zoltán a kezdetektől napjainkig idézte fel pályafutása legemlékezetesebb pillanatait, a kétrészes koncerten 7 formáció lépett fel, a hazai jazzélet meghatározó szereplőivel. Egyedül a zongorista személye nem változott.

Múlthéten mutatták be a Puskin Moziban a sajtó képviselőinek Michael Murphy New Orleans: A zene városa (Up From The Streets) című filmjét. A 104 perces eredeti nyelven, magyar felirattal vetített dokumentumfilmet holnaptól a nagyközönség is láthatja, november 12-től érkezik országszerte a mozikba.