Krakkó csak 440 km-re van Budapesttől, ám az autópálya hiánya és a rossz (vesekőtörő) utak miatt több, mint 6 óra alatt lehet odaérni, míg Ausztriába és Horvátországba ugyanilyen távolságra 4 órás út vezet. Milyen jó lenne, ha csak 4 órás utazással Lengyelországban lehetnénk, mert sok-sok rendkívüli jazz-zenész került ki lengyel földről, mint Tomasz Stańko, Krzysztof Komeda, Zbigniew Namysłowski, Michał Urbbaniak, Leszek Możdżer, Piotr Wojtasik, hogy csak néhányat említsek.
Krakkó és a jazz
Amit eltanulhatna Magyarország Lengyelországtól, az a turista csalogató zene az utcákon. Bárhol szólhat jazz, pop, rock, ska, country, népzene és a lakók nem háborodnak fel, mint azt az iF-nél tapasztalhattuk. A turisták pedig örömmel gyűlnek a zenészek köré, az éttermek dugig vannak, mert a belvároshoz hozzátartozik ez is.
Krakkóban fél 10-kor kezdődnek a koncertek, de szerencsém volt, mert Európa legmelegebb pontját fogtam ki május elején, így este sem volt kényszer az elindulás. A városban rengeteg kulturális helyszín van, több, mint 50 múzeumot tekinthet meg az utazó és két biztos hely van, ahol jazz vagy jazz közeli zenét lehet hallgatni minden nap, az egyik a mainstream jazzt preferáló Jazz Club u Muniaka és a blues, elektronikus, modernebb fúziós zenét előnyben részesítő Harris Piano Jazz Bar. Persze vannak jazz-rock zenekarokat vagy időnként egy-egy jazz-zenészt felléptető klubok is. Mindkét hely pincében található és pici, nemcsak a színpad, hanem a terem is, viszont a hang remek jó, a színpad épp annyira kiemeli a zenészeket, hogy távolabbról is lehet látni őket. A Harrisba nem lehet bemenni egy pillanatra sem, hogy belehallgasson valaki a zenébe, a Jazz Club u Muniakába beengedik az embereket, hogy eldöntsék, maradnak-e. Ez utóbbi sokkal kényelmesebb üléseket is kínál, nem hokedliket, hanem kifejezetten kényelmes székeket, fotelokat, ami nem árt, ha tudjuk, hogy az első félidő akár másfél óránál is több lehet, a második pedig 40-60 perces. És ez az, ami megkülönbözteti a nyugati kluboktól a lengyel és a magyar jazzklubokat, hogy itt még két szettből áll a koncert, míg - rossz tapasztalataim szerint – New Yorkban és Valenciában (erről majd a következő jazzkalandban írok) is örülni kell, ha 45 perces egy koncert, nem egy szett, hanem egy teljes koncert. Nem csoda, ha a külföldiek csodálkoznak a BJC-ben, amikor megtudják, hogy szünet után folytatódik a koncert és nem kell új jegyet rá venniük. A jegyárak mindkét helyen a magyaréval azonos összegűek, így kirívóan olcsók európai viszonylatban.
Jazz Club u Muniaka
Ez a jazzklub lett a szívem csücske. Nagyon kedvesek a felszolgálók, mindenben segítenek, beszélgetnek, a konferálás angolul megy, bár több lengyel volt a klubban, mint külföldi. Mindhárom nap, mikor le tudtam menni koncertre, mainstream jazzt hallgattam és mindhárom előadás magas színvonalú volt. A Nemzetközi Jazznap 5 budapesti koncertje után másnap már belevetettem magam a lengyel jazzéletbe, ami mintha az itteni folytatása lett volna, annyira hasonló habitusú és zenei nyelvezetű zenészeket hallottam játszani. A Muniaka jazzklub a legrégebbi Krakkóban, több, mint 30 éves. Janusz Muniak lengyel szaxofonos alapította, aki a fiatal tehetségeket juttatta fellépéshez, inkubátor házként működött Krakkóban. Muniaka kezdetben a free jazz úttörője volt Európában, majd idővel a mainstream irányába fordult, sőt az egyik dobos azt mondta, hogy sutba vágta és butaságnak nevezte - finoman fordítva - a free jazzt.
A három nap alatt kétszer is hallottam egyik mentoráltját dobolni, Dawid Fortunát, valamint egyik legközelebbi zenei partnerét, Marcin Ślusarczyk-ot szaxofonozni. Első nap: Paceline 4 quartet: Wojciecha Groborza - zongora, Sławek Pezda - tenorszaxofon, Adam Kowalewski - nagybőgő, Dawid Fortuna – dob
második nap: Marcin Ślusarczyk Quartet: Marcin Ślusarczyk - szaxofon, Joachim Mencel - zongora, Adam Kowalewski - bőgő, Grzegorz Masłowski – dob;
harmadik nap: Marcin Ślusarczyk Quartet: Marcin Ślusarczyk - szaxofon, Gabriel Niedziela - gitár, Wojtek Szwugier - bőgő, Dawid Fortuna – dob
1. nap
2. nap
3. nap
Az első napon a szaxofonos Sławek Pezda-t emelném ki, aki mintha Soso Lakatos Sándor lengyel hangja lett volna, gyönyörűen játszott. Második nap természetesen a szoprán- és altszaxofonon játszó Marcin Ślusarczyk-t, aki rendszeresen játszott együtt Muniakkal. Mellette a már többször hazánkban is fellépő, nagy tapasztalattal bíró Joachim Mencel zongorázott felettébb kreatívan és harmóniában gazdagon. A sokszorosan kitüntetett zeneszerző több hangszeren is játszik, mint pl. tekerőlanton. A harmadik napi felfedezettem a fiatal gitáros Gabriel Niedziela, aki rendkívül magas szinten játszik és fantasztikus szólókkal kápráztatta el a közönséget.
Műsorukra került jazz standardek Sonny Rollinstól, Barry Harristől, Cole Portertől, Harry Warrentől, Frank Loessertől, Gizzy Gillespie-től, de a második és harmadik nap a szaxofonos Marcin Ślusarczyk műsorra tűzött barátja emlékére, Janusz Muniaktól is dalokat, mint a „No Stamp Required”-et.
Jó lenne, ha több kapcsolat lenne a két ország között „jazzileg” is. Méghozzá úgy, ahogy a londoni 606-tal, hogy egy-egy zenész a legjobbak közül játszana az adott ország zenészeivel, nem pedig egész zenekarok, mert arra kevesebben kíváncsiak tapasztalataim alapján. Mindenesetre, aki Lengyelországban jár, keressen fel jazzklubot, mert rendkívül jó jazz-zenészek játszanak jazzt, nem csak free-t, ahogy nálunk az elterjedt.
Van rá remény, hogy jövőre hazánkban ad koncertet - sok év kihagyása után - Leszek Możdżer, aki az egyik legnagyobb egyénisége a lengyel jazzéletnek. Már most várom.
Jazz Club u Muniaka, 2024. május 1-3.
Fotó: Irk Réka
Kapcsolódó cikkek: Jazzkalandok New Yorkban – 2/1.
Jazzkalandok New Yorkban – 2/2.
Jazzkalandok az Isztrián – New York az Adriára költözött