Idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg Érden az AVL-Érdi Jazz Fesztivált. A címet pedig nem a szerző, hanem az egyik lelkes jazzrajongó adta a fesztiválnak.
A torinói születésű amerikai jazzdíva nevével és művészetével a század első évtizedének közepén találkoztam először nagy sikerű Easy to Love c. albumának beszerzésével. Akkoriban azt hittem, hogy ő is olyan olasz-amerikai, mint Joe Lovano (és még sokan mások, akik Amerikában születtek), annyira akcentus nélkül énekelte a Nagy Amerikai Daloskönyv legjobb darabjait, olyan muzsikusokkal a háttérben, mint Gerald Clayton vagy James Moody…
Az örvendetesen gazdag fővárosi jazzkínálat miatt nehéz volt elhatározni az elmúlt szombaton, hogy számomra két fontos koncert közül melyiket is válasszam. Végül a „szebbik nem” és az Opus mellett döntöttem, amit az is megkönnyített, hogy kedves barátom és kollégám, Somogyvári Péter a BJC-t célozta meg (az ő beszámolója már olvasható honlapunkon).
Józsefváros Önkormányzata 2021 őszén hagyományteremtő szándékkal hívta életre először a kerület semmihez nem hasonlító sajátos hangulatát megidéző, zenei világához mélyen kötődő a háromnapos jazzfesztivált, amelynek sorsa a tervek szerint folytatódott. Az önkormányzat beváltotta ígéretét, így idén a harmadik alkalommal várták a Rákóczi térre a zenét művelőket és a zenét befogadókat. Tavaly a reménytelenül hideg, esős időben a szabadtéri színpadot fel sem állították, az összes koncert a Vásárcsarnokba került, az idei pénteki nyitányon viszont az eredeti tervek szerint koradélutántól estig óránként váltották egymást a csarnok főbejárata mellé, és a csarnok épületében épített színpadon a zenekarok. Az ingyenes programokon a jazz szinte valamennyi stílusa helyet kapott, idén a szervezők a jelen és a jövő jazz-zenészei közül igyekeztek minél több tehetséges női előadót bemutatni.
Múlt szombaton a Budapest Jazz Clubban fennállásának tízéves évfordulóját lemezbemutató koncerttel ünnepelte a Bágyi Balázs New Quartet. Új albumuk, a „Decade” jól időzítve, pár nappal a jeles esemény előtt jelent meg, és az előzőekhez hasonlóan, a korongra most is vadonatúj szerzemények kerültek. Bár a klub kivetítőjén nem jelent meg, de a közönség nagy része tudta, ezúttal még egy jelentős évfordulót ünnepelhettünk, a zenekarvezető 50. születésnapját!
A rendkívül sokoldalú zeneművész, Pozsár Eszter a múlt évtized végén alapította legutóbbi formációját, a Contempo triót, amellyel 2019-ben készítette el nagy feltűnést keltő Appassionato c. lemezét is. Annakidején a progresszív zenét támogató Opus színpadán volt a lemezbemutató koncert, és azóta is – legutóbb a most induló őszi koncertidényben – ezen a kellemes színhelyen élvezhettük az igényes zenét nyújtó muzsikusok játékát.
Szombaton műfüves borítást kapott a Madách tér közepe, Erzsébetváros Önkormányzata támogatásával tizenkettedik alkalommal ünnepelte a közönséggel változatos programokat kínáló évadnyitóját az Örkény Színház. Az érdeklődők találkozhattak a teátrum művészeivel, kedvezményesen válthattak jegyet az előadásokra, valamint lehetőségük nyílt támogatni az Örkényben őszre szervezett Freeszfe Fesztivál létrejöttét is. A kertté alakított téren felállított két színpadon már koradélutántól óránként váltakozva kezdődtek a klasszikustól az esztrádig, több műfajt érintő koncertek, melyek között akadt jazz is. A nagyszínpadon elsőként délután négykor Kollmann Gábor vezetésével a Budapest Jazz Orchestra lépett fel.
A „Legendás Jazzalbumok” elnevezésű népszerű sorozat újabb állomásához érkeztünk az őszi idény indulásával az Opusban. A MAO nagyzenekar tagjaiból formált különféle felállású formációk már 2018 óta idézik fel a jazztörténet mérföldköveit jelző lemezalbumokat. Az idén 100 éve született Dexter Gordon emlékére ezúttal a Dexter Blows Hot and Cool c. lemezét „reprodukálta” a Fekete-Kovács Kornél vezette csapat.
A nap kitartóan süt, a hőmérő még nyári érteket mutat, de szeptember akkor is az őszt hozza. Első napja idén péntekre esett, mely nap, mint jazzkörökben tudni illik, a Harmónia Jazzműhely szervezte koncertek napja csaknem a Budapest Jazz Club fennállása óta. Szeptember 1-én az ősztől tavaszig tartó szezon évadnyitóját együtt ünnepelhette a közönséggel, a fellépő muzsikusokkal a patinás klub, és a nyári szabadság után visszatért, az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb programjait szervező műhely.
Zenei kontrasztok címmel nyárbúcsúztató rendezvényt tartottak augusztus 24-én Nagykanizsán, melyen az Oláh Krisztián Quartet is fellépett. A város sétálóutcájába különböző műfajok iránt érdeklődőket vártak a nagykanizsai Honvéd Kaszinó rendezvényszervezői. A tikkasztó hőség ellenére szépszámú közönség gyűlt össze, aminek az is az oka, hogy Oláh Krisztián és társai nagy népszerűségnek örvendenek a dél-zalai városban.
Nyaralás és jó zene, sokaknak ezt jelenti a Paloznaki Jazzpiknik, mások csak egy napra ugranak le a fővárosból, hogy a nagykoncerteket meghallgassák. Ebben a beszámolóban a jazz lesz ismét a főszereplő, még ha nem is a Nagyszínpad volt a központja. Barabás Lőrinc, Juhász Gábor, Stummer Márton, Oláh Krisztián, Gyémánt Bálint, a Roundabout és az Incognito, akikről szó esik.
A TuTu Jazz Napokról egész rövid hírt küldött a szervező, Gulyás László (- a szerk.)
Múlt heti beszámolóm második része következik a Magyar Jazz Szövetsége Udvar rendezvényeiről, ahol számomra meglepő módon az előadáson és a koncerteken is rengeteg fiatal jelent meg érdeklődve.
A tündérek mögött pedig ördögien jó zenekarok adták a ritmust: a Modern Art Orchestra és a Park Stickney - Sam Knight - Michal Selep - Dés András kvartett.
A Harcsa Veronika Udvar szerdai második fellépője a Gadó Gábor kvintett volt. Az évtizedek óta Franciaországban élő és alkotó Gadó Gábort ritkán lehet hazai színpadon látni, különleges alkalom, hogy a Művészetek Völgyében találkozhattunk vele. Feltehetően komoly része volt ebben Harcsa Veronikának is, akit szervezői minőségén kívül a kvintett tagjaként is üdvözölhettünk.
A kora délutáni kezdés ellenére szinte teljesen megtelt a Harcsa Veronika Udvar a MAO koncertjére. Ez annál is inkább örömteli tény, mivel a méltán kedvelt jazz-színtér idén sajnos elköltözött megszokott helyszínéről a falu szélére, meglehetősen távolra az események epicentrumától, minimumra csökkentve az eshetőségét, hogy egy nem kifejezetten jazzkedvelő látogató, egy-egy koncertre spontán beesve szerezzen újszerű zenei élményeket.